A bevándorlási korlátozások felgyorsíthatják a legtehetségesebb kutatók elvándorlását. És ezzel alááshatják azt a stratégiát, miszerint az Egyesült Államoknak jobb, ha a legfényesebb elméket amerikai cégek foglalkoztatják, nem pedig a versenytársak.
Kettős játék: a tiltás és a függőség ellentmondása
Miközben Washington igyekszik visszaszorítani Kína befolyását a mesterséges intelligencia területén, a Szilícium-völgy nem tud betelni a kínai kutatókkal. Ez a helyzet egy súlyos ellentmondást tár fel az amerikai MI-stratégia középpontjában: a törvényhozók nemzetbiztonsági okokra hivatkozva korlátoznák a kínai tehetségek beáramlását, miközben a technológiai cégek legjobb elméi épp Kínából érkeznek. Az Egyesült Államoknak most azt kell eldöntenie, miként tudja összeegyeztetni ezt a két irányt és ez döntheti el, ki vezeti majd a globális MI-versenyt.
A kutatócég MacroPolo 2023-as jelentése szerint a világ legjobb MI-szakembereinek csaknem fele Kínából származik. Ez az arány valószínűleg azóta sem változott. Ami igen, az az amerikai politika. Idén májusban Marco Rubio külügyminiszter bejelentette, hogy az Egyesült Államok „agresszívan visszavonja a kínai diákok vízumait”, különösen azokat, akik kapcsolatban állnak a Kínai Kommunista Párttal, vagy érzékeny tudományos területeken tanulnak. Az új szabályok szerint minden jövőbeni kínai és hongkongi vízumkérelmet szigorúbb ellenőrzés alá vonnak.
Ez a retorika már érezhető hatással járt: Kína, amely korábban az USA-ba érkező diákok listájának élén állt, már India mögé szorult vissza. A Szilícium-völgyben azonban továbbra is rendkívül keresett a kínai szakértelem. A Meta új szuperintelligencia-laborjának 11 legismertebb új munkatársából 7 kínai egyetemen végzett, és egyeseket akár 100 millió dolláros ajánlatokkal csábítottak.
A Google a DeepMindhoz szerződtette Kaiming He-t az MIT oktatóját, aki a 21. század legtöbbet idézett tudományos cikkének társszerzője. A hongkongi és a pekingi Csinghua Egyetemen végzett kutató a számítógépes látás egyik legelismertebb alakja. Az Nvidia sem maradt le: Zhu Banghua és Jiao Jiantao is nemrég csatlakozott a vállalathoz. A cég vezérigazgatója, Jensen Huang korábban kijelentette:
„A világ MI-kutatóinak fele kínai. Ez olyasmi, amit figyelembe kell vennünk, amikor a stratégiánkat alakítjuk.”
Jobb, ha nálunk dolgoznak, mint ha ellenünk
A tehetségekért folytatott verseny az MI-ben nagyon hasonlít a csipgyártási háborúra. Az Egyesült Államok eleinte minden csipértékesítést tiltott Kína felé, ám mostanra egyre inkább az a vélemény érvényesül, hogy jobb, ha Kína alacsonyabb szinten bekapcsolódik az amerikai ökoszisztémába, mintha teljesen önálló alternatívát építene ki.
A tehetségpolitikában is ez a logika érvényesül: inkább dolgozzanak a legjobb kínai elmék amerikai cégeknek, mint a riválisoknak.
A hidegháborús minta újraéledése
Jeremy Neufeld, a washingtoni Institute for Progress bevándorláspolitikai igazgatója szerint az, ami most történik, nem újdonság. Az USA történelme tele van példákkal arra, hogy rivális országok tudósait fogadta be. A német és szovjet emigránsok például kulcsszerepet játszottak az űrverseny megnyerésében.
„Az, hogy a világ legjobb kutatóit vonzzuk, még a rivális országokból is, mindig is Amerika versenyképességének alapja volt”
– mondta Neufeld.
Szerinte az, hogy az amerikai MI-szakemberek jelentős része külföldön született, nem gyengeség, hanem előny.
„Ez az a stratégiai előny, amelyre az Egyesült Államok mindig is támaszkodhatott”
– tette hozzá.
Félelem és ellenségkép
Mások azonban óvatosságra intenek. A Meta 28 éves vezető MI-fejlesztője, Alexandr Wang – a világ legfiatalabb saját jogú milliárdosa – kínai bevándorló szülők gyermeke, akik korábban a Los Alamos Nemzeti Laboratóriumban dolgoztak fegyvertechnológiai kutatásokon. Wang gyakran figyelmeztet Kína növekvő befolyására, és arra, hogy a Kínában született kutatók az Egyesült Államokban is a kínai állam technológiai érdekeit szolgálhatják.
Egy podcastben azt mondta:
„A Stanfordot teljesen beszivárogtatták a KKP emberei. Ha kínai állampolgár vagy, és a kínai titkosszolgálat megkeres, köteles vagy együttműködni.”
Wang szerint kínai kutatók „minden nagy egyetemen, technológiai vállalatnál és MI-laborban ott vannak mindenütt”.
Visszhang és ellenreakció
Wang kijelentései felháborodást keltettek a kínai származású kutatók körében. Az Nvidia vezető kutatója, Zhiding Yu, nyíltan bírálta:
„Nincs szükségünk politikai narratívákra és bohócokra, mint Alexandr Wang.”
A feszült légkör azonban valós veszélyt hordoz: egyre több kínai kutató dönt úgy, hogy elhagyja az Egyesült Államokat, és hazai vállalatoknál vagy kínai egyetemeken dolgozik tovább. A Brookings Intézet szerint a legjobb kínai MI-tehetségek egyre nagyobb arányban maradnak otthon, míg 2019-ben még csak 11%-uk dolgozott Kínában, 2022-re ez az arány 28%-ra nőtt.
Kína most a vonzóbb célpont
A Brookings elemzője, Yingyi Ma szerint a kínai felsőoktatás MI-központú fejlesztései vonzóvá tették az országot a tehetségek számára. Bár elismeri, hogy egyes kínai diákok kémkedési ügyekbe keveredtek, szerinte a kollektív gyanakvás rasszizmusba csapott át, ami nehezíti a kutatók finanszírozási lehetőségeit.
Az ázsiai kutatók az amerikai Nemzeti Tudományos Alap (NSF) támogatási pályázatain a legmagasabb elutasítási arányt tapasztalják, emiatt sokan elhagyják az Egyesült Államokat vagy visszatérnek Kínába.
A szerepek felcserélődnek
Sokan a mostani helyzetet a Trump-kormány „China Initiative” programjához hasonlítják, amely a kínai kémkedés elleni küzdelemre hivatkozva több mint 2000 ügyet indított kínai tudósok ellen. Az egyik legismertebb esetben az MIT professzorát, Gang Chen-t vádolták meg, de az ügyet később ejtették.
A növekvő feszültségek miatt egyre többen térnek vissza Kínába, hogy hazai kutatást és tehetségfejlesztést támogassanak. Zhang Ya-Qin, aki 16 évet töltött a Microsoftnál, ma a pekingi Csinghua Egyetem MI-ipari kutatóintézetének dékánja.
„A diákok szintje lenyűgöző: ugyanazon a szinten vannak, mint az MIT, a Caltech vagy a Columbia hallgatói”
– mondta. 2024-ben az öt legjelentősebb MI-konferencia elfogadott tanulmányainak majdnem fele kínai intézményekhez kötődött.
Két világ, két irány
Végül a kérdés újra felmerül: képes lesz-e az Egyesült Államok egyszerre ellenségként kezelni Kínát és közben a kínai tehetségre támaszkodni, hogy megnyerje az MI-versenyt?
Miközben az USA egyre több korlátozást vezet be a külföldi kutatókra, Kína bevezette a K-vízumot, amely lehetővé teszi, hogy a külföldi tudósok meghívás vagy munkáltatói szponzorálás nélkül lépjenek be az országba.
A helyzet szinte iróniába fordul: az Egyesült Államok, amely egykor a szabad piac és a nyitott tudomány bajnoka volt, egyre protekcionistábbá válik, míg Kína – a világ meglepetésére – a globalizmus új zászlóvivőjének pozicionálja magát. Ez a fordulat nemcsak a kereskedelemben, hanem a tehetségek kezelésében is alapvetően új korszakot jelez.
