A mesterséges intelligencia nem pusztít el munkahelyeket, hanem új korszakot hozhat: a technológiai forradalmak mindig több jólétet teremtettek, mint amennyit elvettek.
A félelem a régi, az eredmény ismerős
A mesterséges intelligencia körüli vita ma leginkább a munkahelyek elvesztéséről szól. Vajon az MI lecseréli-e az embereket, és hogyan védheti meg az állam a dolgozókat a „technológiai munkanélküliségtől”? A pesszimista hangok közepette érdemes visszanézni a történelemre. Az ipari forradalom és a digitális forradalom is felforgatta a régi gazdasági rendet, de mindkettő végül példátlan jólétet teremtett.
A 19. századi Nagy-Britanniában az iparosodás százötven év stagnálás után elindította a gazdaságot. Az 1840 és 1900 közötti hatvan évben a reálbérek megduplázódtak, az átlagos élettartam 22%-kal nőtt, és a foglalkoztatottság 80%-kal emelkedett. Az Egyesült Államokban 1870 és 1900 között a reál-GDP megháromszorozódott. A gyáripari termelés hatszorosára nőtt, miközben az élelmiszer, a ruha és a lakhatás ára felére esett.
A digitális korszak sem volt más. Az USA GDP-je 25 év alatt 66%-kal nőtt, miközben minden hónapban átlagosan 5,1 millió új, jobban fizetett munkahely jött létre. A történelem tehát nem a technológiai katasztrófák, hanem a technológiai fellendülések története.
A félelem szívósabb, mint a tények
A gépesítés idején Karl Marx értette meg legjobban, milyen elementáris erőt szabadított fel az ipari forradalom. Ő ezt a szabadság helyett kizsákmányolásként látta. A közvélemény pedig szinte kizárólag a pusztítást érzékelte: az angol ludditák gépeket romboltak, a kormány pedig halálbüntetést vezetett be a géprombolásra. Az USA-ban a modern gyáripar és a tömegtermelés letarolta a helyi kézműveseket, mire a politikusok száz évre szabályozási védőfalat húztak a nagyvállalatok köré. a fogyasztók kárára.
Ma, a mesterséges intelligencia korában, a történet ismerős. A politikusok újra robotadót és állami beavatkozást sürgetnek. A hatalom kormányzati ellenőrzést írna elő az MI-ra, miközben szakszervezeti vezetők már „munkások elleni támadásként” beszél a technológiáról.
A jólét nem a fékből, hanem a lendületből születik
Az Egyesült Államok történelmi ereje mindig abban rejlett, hogy gyorsan alkalmazkodik. Európában a munkaerőpiac merev, Kínában pedig a támogatások gyakran a rossz helyre folynak. Amerika viszont hagyta, hogy a piac és az innováció tegye a dolgát és ezzel megteremtette a modern középosztályt.
Az ipari technológia és a szabad piac együtt elérte, amit sem király, sem püspök, sem céh soha: hatalmas termelési kapacitást és növekvő életszínvonalat. Ha az MI-forradalmat is a piac önkorrekciós erejére bízzuk és nem a múlt hibáit ismételjük meg, akkor új gazdasági csodát hozhatunk létre, amely az egész világot gazdagabbá teszi.
