Hogy halad az MI-forradalom a Te munkahelyeden? A vállalatok nagy része már megfizette az MI-belépőt. De a dolgozók többsége még nem lépett be az ajtón. Az áttörést nem a technológia, hanem a vezetők és a munkakultúra fogja elhozni.
A félreértett forradalom
Az MI körüli pánikhangulatot sokszor olyan félreolvasott kutatások gerjesztik, mint a Microsoft Research nyári jelentése, amelyet többen a „legveszélyeztetettebb szakmák” listájaként kezeltek. Pedig valójában azt vizsgálta, hol lenne a legnagyobb haszna az MI-nek. Ez a különbség nem apróság. A kutatók nem azt akarták megmondani, kik veszíthetik el az állásukat, hanem azt, hol tudna az MI a leginkább tehermentesíteni. A közbeszéd viszont átfordította fenyegetéssé azt, ami eredetileg lehetőségként indult.
Csakhogy a valóság ennél sokkal kaotikusabb. Nem abban a szektorban, nem azon a pozíciószinten és nem annál a korosztálynál gyorsul az MI-használat, ahol logika szerint várnánk. A technológia nem ágazatok szerint terjed, hanem kis szigetekben, elszórtan. És sokszor épp ott, ahol sem az erőforrás, sem a döntési kompetencia nincs meg a vállalaton belül.
A nagy meglepetés: az MI-t a gyakornokok viszik a hátukon
Egy 50 000 fős gyógyszeripari cégnél végzett felmérésből például az derült ki, hogy a leglelkesebb MI-felhasználók nem a felsővezetők, nem a projektmenedzserek, nem az évtizedes tapasztalattal rendelkező szakemberek voltak, hanem a gyakornokok. Nem azért, mert nekik lenne a legnagyobb szükségük rá, hanem mert nekik van a legnagyobb kísérletezési kedvük. A vezetői tapasztalat ugyan önmagában értékes, de ha nem társul hozzá nyitottság, a gyakorlatban könnyen válik korláttá.
A másik csoport, ahol az MI gyorsan terjed, az K&F kutatók köre. Ők karrierjük során folyamatosan ahhoz szoktak hozzá, hogy új eszközökből kell előnyt kovácsolniuk. A mintázat világos. Nem pozíció, hanem attitűd számít. A kor pedig teljesen megbízhatatlan indikátor. A generációs sztereotípiákkal ellentétben a fiatalok között is akadnak olyanok, akik ideológiai vagy etikai okokból kifejezetten ellenzik az MI-t, és aktívan hátráltatják a vállalati bevezetést.
A tanulság nüansznyi, mégis meghatározó. Nem szakmai rang vagy életkor dönti el az MI-adaptációt, hanem a hajlandóság a kísérletezésre.
A vállalatok többsége még mindig a küszöbön toporog
A McKinsey legfrissebb felmérése szerint a cégek kétharmada még csak a kísérleti fázisban tart. Mindössze öt százalékuk mondhatja el, hogy mélyen integrált MI-alapú működéssel már érdemi bevételnövekedést ér el. Ez a lassúság nem azért van, mert a technológia nem áll készen. Hanem azért, mert a vállalati folyamatok nem.
A bevezetés igazi szűk keresztmetszete nem a modell és nem az eszköz. Hanem a munkafolyamatok átszervezése. Az MI nem egyéni trükkökre épül, hanem csapatdinamikára. Ha a szervezet felépítése, felelősségi körei és kommunikációja nem változik, a technológia hatása elenyészik.
Ezt nevezzük Solow-paradoxonnak: a technológiai ugrás csak késve jelenik meg a termelékenységi statisztikákban, mert a szervezetek átállása időigényes és fájdalmas.
Az MI-forradalom tehát nem új jelenség, hanem egy régi lecke újra átélve. A PC-k, az internet, a felhő és a mobiltechnológia mind ugyanezt a görbét rajzolták fel. A technológia gyors, az emberi rendszer lassú.
A vezetők felelőssége: ha nincs irány, nincs adaptáció
Ahol az MI igazán elindult, ott nem magától indult el. A LogicMonitor példája jól mutatja, hogy az áttörést egyszerre hozza a hozzáférés és a vezetői utasítás. A cég minden dolgozónak vállalati szintű ChatGPT-hozzáférést adott, és egyértelművé tette:
„Kísérletezzetek, használjátok, építsetek rá.”
Az eredmény egy rendkívül magas, kilencvenhat százalékos adaptációs ráta, valamint több mint ezerötszáz egyénileg épített belső MI-eszköz.
Ami még figyelemre méltóbb: a vállalat fiatal indiai mérnökei húzták magukkal a teljes szervezetet. A vezetők ezt látva már a szenior amerikai mérnökök ösztönzésére készülnek. A kezdeményezés tehát alulról indul, de felülről válik rendszerré.
Ahol a legnagyobb szükség lenne az MI-re, ott használják a legkevésbé
A Microsoft kutatói hangsúlyozzák, hogy a leginkább érintett szakmák nem azok, ahol a leggyorsabb az adaptáció. A kutatói, írói, elemzői munkakörök például óriási működésbeli előnyt nyernének az MI-ből, mégis sok helyen ellenállás, félelem vagy sima generációs berögzültség tartja vissza a terjedését. A paradoxon lassan minden iparágban megjelenik. Akiknek az MI-től a legnagyobb versenyelőnyük lenne, azok gyakran a leglassabban alkalmazkodnak.
Az MI-t nem az veszi el az emberektől, aki fél tőle, hanem az, aki használja
A kutatások közös következtetése egyszerű. A tömeges MI-adaptáció még el sem kezdődött. Jelenleg a legaktívabb felhasználók a pályakezdők és a gyakornokok, akik a saját munkaerőpiaci értékük növelése miatt nyúlnak a technológiához. A vezetők és a tapasztalt szakemberek gyakran csak utánuk következnek.
A vállalatok ugyanígy. A startupok gyors mozgása újra és újra megmutatja, hogy az innováció hiánya nem pénzkérdés, hanem kultúrakérdés.
A mondás, amelyet annyiszor hallunk, ma már nem közhely, hanem napi valóság.
Nem az MI veszi el a munkát, hanem az, aki használja. És ugyanez igaz a vállalatokra is.
