Az Anthropic elvégezte a világ legnagyobb MI-kutatását. A válaszokból nem jövőkép rajzolódik ki, hanem tükör.
A kutatás, ami nem szokványos
Az Anthropic – a Claude fejlesztője – decemberben egy héten át kérdezte a felhasználóit. Nem kérdőívet küldtek, hanem beszélgettek velük. Egy MI-alapú interjúkészítő mélyinterjút folytatott 80 508 emberrel, 159 országból, 70 nyelven. A valaha volt legnagyobb többnyelvű kvalitatív kutatás a mesterséges intelligenciáról.
A módszer azért fontos, mert nem zárt kérdésekre adott válaszokat elemeztek. Nyílt beszélgetéseket, ahol az emberek elmondhatták a félelmeiket, reményeiket és tapasztalataikat a saját szavaikkal.
Amit az emberek valójában akarnak
A válaszok kilenc nagy csoportba rendeződtek. A legnagyobb nem a pénz volt, nem a hatékonyság és nem is a technológiai áttörés. A 81 000 válaszadó közel ötöde elsősorban azt akarja, hogy az MI segítsen jobban dolgozni. Nem gyorsabban – jobban. A rutinfeladatokat leveszi a válláról, hogy a gondolkodásra maradjon idő.
A második legnagyobb csoport a személyes fejlődésben bízik. Terápia, önismeret, érzelmi támasz. A harmadik az élet szervezésében kér segítséget – bevásárlólista helyett mentális terhet akar lerakni.
Ha összegezzük, az emberek egyharmada helyet akar csinálni az életben. Egynegyede jobban akar dolgozni. Egyötöde önmagát akarja fejleszteni. Alig valaki akar „MI-t csak úgy kedvtelésből”.
Az öt feszültség, amit mindannyian érzünk
A kutatás legérdekesebb része nem az, mit akarnak az emberek. Hanem az, hogy ugyanazok az emberek egyszerre reménykednek és félnek – ugyanattól a dologtól. Az Anthropic öt ilyen belső feszültséget azonosított.
1. A tanulás és az elbutulás kettőse. A válaszadók 33%-a arról számolt be, hogy az MI segítségével tanult valami újat. Ugyanakkor 17% attól tart, hogy a gondolkodási képessége romlik tőle. A pedagógusok háromszor gyakrabban jelezték az elbutulás veszélyét, mint az átlag. Akik tapasztalták a tanulás előnyeit, 91%-ban megerősítették a hatást. Akik az elbutulástól féltek, csupán 46%-uk találkozott vele ténylegesen.
2. A jobb döntéshozatal és a megbízhatatlanság. 22% jobb döntésekről számolt be, de 37% – a legnagyobb negatív arány – az MI megbízhatatlanságát emelte ki. Az ügyvédek közel fele mindkettőt tapasztalta egyszerre.
3. Az érzelmi támasz és a függőség. A válaszadók 16%-a érezte, hogy az MI érzelmi támaszt nyújt. 12% viszont attól fél, hogy függővé válik tőle. Ez a feszültség mutatja a legerősebb együttjárást. Aki érzelmi támaszként használja az MI-t, háromszor nagyobb eséllyel fél a függőségtől is.
4. Az időmegtakarítás paradoxona. 50% – a leggyakoribb pozitív élmény – arról számolt be, hogy az MI időt szabadított fel. De 18% szerint az időmegtakarítás illúzió, mert az ellenőrzés és a növekvő elvárások visszaeszik a nyereséget.
5. A gazdasági felemelkedés és a kiszorítás. 28% gazdasági előnyt remél, 18% a munkahely elvesztésétől tart. A szabadúszók állnak a legfeszültebb ponton. 23%-uk tapasztal előnyt, 17%-uk pedig létbizonytalanságot – egyszerre.
Kelet és Nyugat más szemmel néz
A regionális különbségek meglepően élesek. Szubszaharai Afrika, Dél-Ázsia és Latin-Amerika a legoptimistább. Nyugat-Európa és Észak-Amerika a legóvatosabb.
Az ok kézenfekvő. Az alacsonyabb jövedelmű országokban az MI-t gazdasági liftnek tekintik. A vállalkozás mint tőke nélküli piacra lépés ott a legerősebb vízió. Közép- és Dél-Ázsiában a tanulás a kulcs – a tanárhiány és az oktatási egyenlőtlenségek miatt. Kelet-Ázsiában a személyes átalakulás és a családi kötelezettségek dominálnak.
Nyugat-Európa a felügyelettől és az adatvédelemtől fél. Észak-Amerika a szabályozás hiányától. Kelet-Ázsia viszont nem a rendszertől tart, hanem az egyéni hatástól. Ott a kognitív elbutulás és az emberi kreativitás elértéktelenedése a fő aggodalom.
Nem optimisták vagy pesszimisták vagyunk
A kutatás legfontosabb tanulsága az, hogy az „MI-párti” és „MI-ellenes” felosztás értelmetlen. Az emberek nem táborokba tartoznak. Egyszerre érzik az előnyöket és a veszélyeket, és ez nem ellentmondás, hanem az értékeik tükre.
Aki a tanulást értékeli, az az elbutulástól fél. Aki az érzelmi kapcsolódásra vágyik, az a függőségtől tart. A remény és a félelem nem két ember véleménye. Ugyanannak az embernek a két oldala.
Ha egy mondatban kellene összefoglalni, mit akar 81 000 ember a mesterséges intelligenciától? Nem azt, hogy gyorsabb legyen az élet. Azt, hogy jobb legyen.
