A deepfake mesterséges intelligencia-eszközök fellendítik bizonyos iparágak működését, ugyanakkor komoly etikai kérdéseket vetnek fel. Különösen akkor, amikor magánszemélyeket is érintenek. Robin Williams lánya például nemrég hamis videókkal szembesült, amelyek apját „támasztották fel” MI segítségével.
A mesterséges másolatok kora: amikor az innováció és az etika ütközik
Az olyan rendszerek, amelyek mesterséges hangokat, képeket és videókat generálnak, ma már a vállalati működés részévé váltak az ügyfélszolgálattól a marketingig. Ugyanakkor a technológia újra és újra felveti a kérdést: mi számít valódi beleegyezésnek, és hol húzódik az etikai határ?
A szórakoztatóipar különösen élesen érintett: színészek és családtagjaik tiltakoznak az ellen, hogy engedélyük nélkül használják fel arcukat vagy hangjukat digitális újraalkotásokhoz.
A technológia lényege, hogy a gépi tanulás (ML) algoritmusokat valódi emberi teljesítményeken tanítják, majd ezek mintázatait felhasználva új, élethű tartalmakat hoznak létre.
Ami egykor akadémiai kutatásként indult az ideghálózatok területén, mára üzleti termékké vált, költségcsökkentést ígérve több iparágban is. Csakhogy ugyanezek a képességek ellenállást váltanak ki a munkavállalókból, a szabályozó hatóságokból és a családokból, akik hirtelen szembetalálják magukat digitális másolatokkal, amelyekhez soha nem adtak engedélyt.
Most Zelda Williams, a 2014-ben elhunyt színész, Robin Williams lánya ismét felszólalt: arra kéri az embereket, hogy ne készítsenek és ne osszanak meg MI által generált videókat édesapjáról.
Elmondása szerint ezek a tartalmak felkavaróak és fájdalmasak. Ráadásul szerinte semmilyen értelemben nem számítanak innovációnak, inkább a határok nélküli technológiai kísérletezés árnyoldalát mutatják meg.
Az MI-színészek térhódítása és az etikai határvonalak elmosódása
A vita akkor kapott új lendületet, amikor a holland színész és komikus Eline Van der Velden bemutatta Tilly Norwoodot, akit saját projektjeként „MI-színészként” mutatott be, és úgy nyilatkozott: szeretné, ha Tilly lenne „a következő Scarlett Johansson”.
A kijelentés azonnal felháborodást váltott ki a SAG-Aftra szakszervezetből, amely az amerikai színészek és előadóművészek érdekeit képviseli.
A szakszervezet közleménye szerint:
Ez nem színész, hanem egy számítógépes program által generált karakter, amely számtalan profi előadó munkáján tanult. Nincs élettapasztalata, nincsenek valódi érzelmei és amit eddig láttunk, a közönség nem kíváncsi olyan tartalmakra, amelyek elszakadnak az emberi élménytől.
A probléma gyökere ismét a tanítóadatok kérdéséhez vezethető vissza: a legtöbb kereskedelmi deepfake-rendszer szerzői jogi védelem alatt álló anyagokon tanul, amire a jelenlegi jogi keretek nehezen adnak választ. Az OpenAI és a Stability AI ellen például már per is indult, mivel alkotók szerint műveiket engedély és díjazás nélkül használták fel.
A színésznő Emily Blunt a Variety podcastjében így reagált:
Ez tényleg félelmetes. Ügynökségek, könyörgöm, ne tegyétek! Ne vegyétek el tőlünk az emberi kapcsolatot.”
Van der Velden ezzel szemben művészi alkotásként védi Tilly Norwoodot:
Ő nem ember helyettesítésére készült, hanem egy kreatív mű, egyfajta alkotás. Ahogy a művészet sok formája korábban, ő is párbeszédet indít és ez is a kreativitás erejét bizonyítja.
Amikor a jog lemarad a technológia mögött
A jogi környezet nem tud lépést tartani az MI-modellek kereskedelmi terjedésével. Az Európai Unió MI-rendelete 2024-ben lépett hatályba, és bizonyos esetekben előírja a mesterséges tartalmak jelölését, de a végrehajtás részletei még kidolgozás alatt állnak.
Az Egyesült Államok néhány tagállama már kiterjesztette a személyiségi jogokat a halál utáni időszakra, de a szabályozás nem egységes, és sok kereskedelmi felhasználás továbbra is szürke zónában mozog. Kína ezzel szemben vízjelezést ír elő az MI-vel készült tartalmakra, de a betartatás itt is gyerekcipőben jár.
A helyzetet Rob Greig, az Arup informatikai igazgatója így foglalta össze a Világgazdasági Fórumon:
Ma már bárki, akinek minimális technikai tudása van, képes lemásolni valaki hangját, arcát vagy akár mozgását.
Ez a szabályozási vákuum bizonytalanságot teremt a vállalatok számára is: vajon mikor és hogyan érdemes MI-alapú tartalmakat használni? Egyes ügyfélszolgálatoknak például el kell dönteniük, tájékoztatniuk kell-e a hívókat arról, hogy nem emberrel, hanem MI-hanggal beszélnek.
A közösségimédia-platformok különböző mértékben vezettek be címkézést az MI-tartalmakhoz, de a megoldások nem egységesek, és az azonosítás gyakran lemarad a generálás sebességétől. A LinkedIn például még nem közölt irányelveket az MI által generált üzleti profilokra vagy tartalmakra vonatkozóan.
Az engedély hiánya: az elhunytak digitális újraélesztése
A helyzet különösen kényes, amikor a mesterséges tartalmak elhunyt személyeket ábrázolnak.
Már elérhetők olyan szolgáltatások, amelyek „visszahozzák szeretteidet az életbe” animált képek és videók segítségével. Így valós piaca alakult ki a „digitális feltámadásnak”. Sok családot azonban meg sem kérdeztek, szeretnék-e viszontlátni szeretteiket mesterséges formában.
A személyes kár: amikor a deepfake határát átlépi az etika
Zelda Williams – Robin Williams lánya – filmrendezőként személyesen is megtapasztalta ezt az etikai dilemmát. 2023-ban a SAG-Aftra MI-ellenes kampányát támogatta, miután apja hangját megpróbálták MI-vel újrateremteni. Ő ezt „mélységesen felkavarónak” nevezte.
Egy friss Instagram-bejegyzésében így írt:
Kérlek, hagyjátok abba, hogy MI-videókat küldtök apámról. Nem akarom látni őket, és soha nem is fogom megérteni….Nézni, ahogy valódi emberek örökségét lebutítják valami olyasmivé, ami nagyjából hasonlít rájuk, csak hogy mások szörnyű TikTok-tartalmakat gyárthassanak belőlük, őrjítő…..Ez nem művészet. És mások torkán próbáljátok lenyomni.
Zelda szerint a technológiai ipar félrevezetően mutatja be a generatív MI-t:
Ne nevezzétek a jövőnek. Az MI nem alkot, csak újracsomagolja a múltat, hogy újra eladható legyen. Ez idő- és energiapazarlás,és higgyétek el, apám sem ezt akarná.
