A legtöbben, akik a gimnázium végén megkapják az egyetemi felvételijüket, pezsgőt bontanak. Matteo Zanini ehelyett dilemmázott. A Palantir nevű amerikai technológiai óriás ugyanis éppen akkor értesítette, hogy felvették a programjába, amely fiatalokat toboroz egyetem helyett.
Tech-hatalom és nemzeti lojalitás
A Palantir egy amerikai adat-elemző és szoftverfejlesztő vállalat, amelyet 2003-ban alapítottak a Szilícium-völgyben. Nevét a Gyűrűk Ura „látóköveiről” kapta elég találóan, mert a cég lényege a láthatatlan minták felfedése adathalmazokban.
A Palantir szoftverei hatalmas mennyiségű adatot gyűjtenek és elemeznek, főként kormányzati és hadiipari megrendelésekhez. Az amerikai hadsereg, a hírszerzés és a rendvédelmi szervek régóta használják például terrorizmus-ellenes és hírszerzési műveletekhez. Az utóbbi években a cég a kereskedelmi szektorban is terjeszkedett: bankok, egészségügyi intézmények és ipari vállalatok elemzik vele az adatfolyamaikat.
A Palantir vezérigazgatója, Alex Karp filozófus alkat, aki nyíltan bírálja az amerikai egyetemeket és a „tech-elit képmutatását”. Cége egyszerre szimbolizálja a technológiai hatalom és a nemzeti lojalitás ötvözetét. És pont ezért annyira megosztó.
Teljes munkaidődiploma nélkül
A Palantir nyíltan hirdeti, hogy „az egyetemek elromlottak”. Felvételi rendszereik szerinte nem a tehetséget, hanem a megfelelést díjazzák. Az intézmények pedig már nem a kiválóságot keresik, hanem az ideológiai kényelmet. A cég új, Meritocracy Fellowship névre keresztelt kísérlete erre kínál alternatívát: tizennyolc éveseknek ad lehetőséget arra, hogy azonnal teljes munkaidőben dolgozzanak a cégnél, diploma nélkül.
Zanini a Palantir-ösztöndíjjal párhuzamosan felvételt nyert a Brown Egyetemre, és még egy amerikai védelmi minisztériumi ösztöndíjat is elnyert. Vagyis az egész világ azt várta tőle, hogy a „biztos utat” válassza. De ő inkább a kockázatot választotta.
Forrás: WSJ
A CEO szerint az egyetemek már nem érnek sokat
A Palantir vezérigazgatója, Alex Karp filozófus végzettségű. A Stanfordon szerzett jogi diplomát, mégis azt mondja, hogy ma az egyetemisták többsége „csak üres frázisokat ismétel”. Szerinte az amerikai felsőoktatás nem gondolkodó embereket nevel, csak engedelmes alkalmazottakat. A Meritocracy Fellowship éppen ennek az elméletnek a próbája. Vajon egy csapat friss középiskolás képes-e helytállni a cégben, ha valódi feladatot kap?
Több mint ötszázan jelentkeztek, végül huszonkettőt választottak ki. Ők négy hónapon át dolgozhatnak a Palantirnál, és ha bizonyítanak, maradhatnak. Diplomára nincs szükség.
Modern gyakornoki program, klasszikus neveléssel
A program az első négy hete nem kódolással vagy adatfeldolgozással kezdődött, hanem „nyugati civilizáció” szemináriummal. Négy héten át olyan témákat boncolgattak, mint az európai gondolkodás alapjai, az amerikai történelem, politikai mozgalmak és legendás vezetők – például Lincoln és Churchill – életútja.
A fiatalok sokszor meglepődtek, milyen kevés információt kaptak előre arról, mibe is vágnak bele.
„Úgy éreztük, több felelősségünk van, mint egy átlagos gyakornoknak”
– mondta az egyik fiatal.
A kurzusokon szóba került Frederick Douglass önéletrajza, rögtönzési gyakorlatok, sőt, még terepgyakorlat is: ellátogattak a gettysburgi csatatérre.
Bevetés élesben
A szeminárium után a fiatalok már valódi projektekbe kerültek be: kórházak, biztosítók, hadiipari vállalatok rendszereit fejlesztették, sőt volt, aki kormányzati megbízáson dolgozott. A Palantir ezt szándékosan „tűzkeresztségként” tervezte.
A harmadik hétre már kiderült, ki bírja a tempót és ki nem. A cég most mérlegeli, kit vesz át főállásba.
Zanini szülei eleinte úgy gondolták, ez csak egy „gap year”, aztán majd visszatér az egyetemre. De Matteo mára mást gondol.
„Melyik cég ad igazi feladatot a harmadik napon?” – kérdezte. „Ez őrület, de jó értelemben.”
Egy új meritokrácia születése?
A program vezetői szerint a kísérlet eredménye nem csak az, hogy néhány tehetséges fiatal munkát kapott. Inkább arról szól, hogy a tudás megszerzésének útja többé nem kizárólag az egyetem.
„Nem hiszem, hogy közülük bárki befektetési bankban vagy tanácsadócégnél kötne ki” – mondta az egyik mentor. „Megérezték, milyen érzés építeni valamit, és dönteni a saját életükről.”
A Palantir tehát nemcsak adatokat elemez, hanem társadalmi kísérletet is folytat:
vajon a meritokrácia – az érdem alapú világ – képes-e újra életre kelni ott, ahol az oktatás már elveszítette a hitét önmagában.
És ha a kísérlet beválik, lehet, hogy a jövőben az érettségi lesz az új diploma.
