Az Európai Parlament elsöprő többséggel szavazta meg: a tizenhat év alattiak ne használhassanak közösségi médiát szülői engedély nélkül. Ezzel nyílt háborút indítanak a BigTech függőséget okozó üzleti modellje ellen.
Amikor az algoritmus erősebb, mint a szülő
Az Európai Parlament szerdán elsöprő többséggel fogadott el egy határozatot, amely szerint a tizenhat év alatti gyerekeket ki kellene tiltani a közösségi média platformokról, kivéve, ha a szüleik kifejezetten engedélyezik. 483 képviselő szavazott mellette, 92 ellene, 86 pedig tartózkodott.
Ez nem kötelező erejű törvény. De nem is csak egy határozat. Ez egy nyílt hadüzenet a BigTech addiktív üzleti modelljének, és egy egyértelmű üzenet: elég volt.
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke szeptemberben már egyértelműen fogalmazott:
„algoritmusok, amelyek a gyerekek sebezhetőségeit zsákmányolják ki azzal a kifejezett céllal, hogy függőséget teremtsenek”.
Azt mondta, a szülők tehetetlennek érzik magukat „a BigTech áradatával szemben, amely elárasztja az otthonaikat„.
Von der Leyen ígéretet tett arra, hogy az év végéig létrehoz egy szakértői panelt, amely tanácsot ad a gyermekek védelmének legjobb megközelítéséről. Most az Európai Parlament határozata nyomást gyakorol, hogy ez ne maradjon ígéret szintjén.
Az ausztrál modell: amikor valaki tényleg lép
Az Európai Bizottság már tanulmányozza Ausztrália világelsőnek számító közösségi média tilalmát a tizenhat év alattiak számára, amely novemberben lép életbe. Nem csak egy elvi állásfoglalás. Egy törvény, amely büntetéseket szab ki a platformokra, ha gyerekek használják a szolgáltatásaikat.
Az érdeklődés növekszik a gyerekek közösségi média és okostelefon hozzáférésének korlátozása iránt. Egy szakértői jelentés, amelyet tavaly Emmanuel Macron francia elnök megrendelésére készítettek azt mutatja, hogy a gyerekeknek tizenhárom éves korukig nem kellene okostelefonokat használniuk. Tizennyolc éves korukig pedig nem kellene hozzáférniük olyan közösségi médiákhoz, mint a TikTok, az Instagram vagy a Snapchat.
Nem a szülők hibája
Christel Schaldemose a dán szociáldemokrata képviselő, aki a határozatot megfogalmazta, azt mondta az újságíróknak, hogy a politikusoknak cselekedniük kell a gyerekek védelmében:
„Nem csak a szülőkről van szó. A társadalomnak is fel kell lépnie, és biztosítania kell, hogy a platformok biztonságos helyek legyenek a kiskorúak számára, de csak ha elértek egy bizonyos életkort.”
A jelentés azt kérte, hogy a függőséget okozó funkciók alapértelmezetten legyenek letiltva az internetes platformokon, amikor kiskorúak használják őket. Ilyen funkciók a végtelen görgetés, az automatikusan lejátszódó videók, a túlzott push értesítések és a jutalmak, amelyeket egy oldal ismételt használatáért kapnak.
A határozat megjegyzi, hogy „a függőséget okozó tervezési funkciók gyakran inherensen részei a platformok üzleti modelljének, különösen a közösségi médiának„. A Schaldemose-jelentés egy korábbi tervezete egy tanulmányra hivatkozott, amely kimondta, hogy minden negyedik gyerek és fiatal „problémás” vagy „diszfunkcionális” okostelefon-használatot mutat. Olyan viselkedési mintázatokat, amelyek tükrözik a függőséget.
Trump nyomása: lazítsátok a szabályokat, vagy jönnek a vámok
A Fehér Ház arra sürgeti az Európai Uniót, hogy enyhítse digitális törvényeit. Hétfőn Brüsszelben Howard Lutnick, az amerikai kereskedelmi miniszter azt mondta, hogy az EU-nak „kiegyensúlyozottabbnak” kell lennie a technológiai cégekre vonatkozó szabályaiban, cserébe az alacsonyabb amerikai acél- és alumíniumvámokért.
Stéphanie Yon-Courtin, a francia képviselő Macron pártjából, Lutnick látogatására utalva azt mondta, hogy Európa nem „szabályozási gyarmat”. A szavazás után kiadott nyilatkozatában hozzátette:
„Digitális törvényeink nem eladók. Nem fogunk meghátrálni a gyermekvédelem terén, mert egy idegen milliárdos vagy a BigTech azt mondja nekünk.”
Ez nem technikai vita. Ez hatalmi harc arról, hogy ki szabályozza a technológiát a huszonegyedik században, és ki védi a gyerekeket. Washington azt mondja engedjétek szabadon a piacot. Brüsszel azt mondja a gyerekek nem termékek.
A Digital Services Act hiányosságai
Az EU már most is próbálja védeni az internethasználókat az online ártalmaktól. Például a dezinformációtól, a cyberbullyingtól és az illegális tartalomtól a digitális szolgáltatások szabályozása révén. De a határozat szerint ennek a törvénynek hiányosságai vannak, és többet tehetne a gyerekek védelmében a függőséget okozó tervezési funkciókkal és az online kizsákmányolással szemben. Például az influenszerré válásért járó pénzügyi ösztönzőkkel kapcsolatban.
Schaldemose, aki a törvény társszerzője volt, azt mondta, hogy a törvény erős, „de tovább mehetünk, különösen a függőséget okozó tervezési funkciók és a káros dark pattern gyakorlatok területén, ahol nem vagyunk annyira konkrétak„.
A dark patternek az alkalmazás vagy weboldal tervezési funkcióit jelentik, amelyek a döntéshozatalra gyakorolnak befolyást. Például visszaszámláló időzítők, amelyek arra ösztönzik a felhasználókat, hogy vásároljanak, vagy zavaró kérések a helymeghatározás és az értesítések bekapcsolására.
Brüsszel túllépi a hatáskörét
Euroszkeptikus képviselők bírálták a tervet, mondván, hogy az EU túllépné a hatáskörét, ha betiltaná a gyerekek közösségi média hozzáférését.
„A gyerekek hozzáféréséről szóló döntéseket a lehető legközelebb kell hozni a családokhoz a tagállamokban, nem Brüsszelben”
– mondta Kosma Złotowski lengyel képviselő az Európai Konzervatívok és Reformisták csoportjából.
Az időzítés ironikus
Az időzítés mutatja a kettősséget. A Bizottság múlt héten jelentette be, hogy halasztják az MI-törvény módosításait, mert egyszerűsíteni akarják a szabályokat a vállalatoknak. Most viszont pont egy olyan határozatot fogadnak el, amely szigorúbb védelmet követel a gyerekek számára.
Schaldemose azt mondta, nagyra értékeli azt az igényt, hogy ne hozzanak túl sok törvényt, de hozzátette:
„van egy hajlandóság arra, hogy többet tegyünk, amikor gyerekekről és a gyermekeink védelméről van szó az EU-ban”.
Ez a kettősség nem fenntartható. Vagy komolyan gondoljuk a gyermekvédelmet, vagy nem. Nem lehet egyszerre lazítani a BigTech szabályozásán, miközben azt mondjuk, hogy védeni akarjuk a gyerekeket. Mert a BigTech üzleti modellje pont a függőség. Pont az, hogy a gyerekek minél több időt töltsenek a platformokon. Hogy minél több adatot gyűjtsenek. hogy minél több hirdetést mutassanak.
