Az MI energiaigénye miatt a technológiai cégek az űr felé néznek. Jeff Bezos, Elon Musk és Sundar Pichai komolyan beszélnek holdállomásokról és napenergiával működő űradatközpontokról. Ez sci-fi vagy a következő üzleti forradalom?
Miért az űr lehet a válasz az MI energiaéhségére?
Ha az MI körüli lázas hangulat eddig nem volt elég, most a Hold felé fordul a figyelem, szó szerint.
A világ leggazdagabb emberei komolyan beszélnek arról, hogy az űrbe utaznak és óriási adatközpontokat építenek, amelyek mesterségesintelligencia-modelleket futtatnak majd a csillagok között. Érvelésük szerint az ilyen küldetések a legésszerűbbek az energiaigényes műveletek táplálásához.
„A Hold egy ajándék az univerzumtól”
– mondta nemrég Jeff Bezos, amikor a holdkutatás előnyeiről és az űrprojektek indítóállomásaként való használatáról beszélt.
Mindeközben a Blue Origin és Elon Musk SpaceX rakétacégei azon dolgoznak, hogy az űrutazást olcsóbbá és rutinszerűvé tegyék.
Nem világos, hogy mi van közelebb a valósághoz: a holdállomások vagy a szuperintelligens MI? De a kettő úgy tűnik konvergál egy olyan befektetői lelkesedés korában, amely miatt egyesek aggódnak, hogy MI-buborékban vagyunk.
Működhet-e gazdaságilag az űradatközpont?
Világosan kell látni: az űralapú adatközpontok jelenlegi gazdaságtana nem ésszerű. De a jövőben működhetnek, talán már egy évtizeden belül.
– mondja Phil Metzger, a Közép-Floridai Egyetem kutatóprofesszora és a NASA egykori munkatársa.
„Az űr-rajongók (mint én) régóta keresnek üzleti esetet, hogy lehetővé tegyék az emberi migrációt a bolygónkon túlra. Úgy gondolom az MI-szerverek az űrben az első valódi üzleti eset, amely sok hasonlóhoz vezet majd”
– posztolta az X-en az újabb hype közepette.
A Földön maradva Trump elnök már energiaválságot hirdetett, az amerikai kormány pedig azt mondja, hogy hatalmas kapacitásbővítésre van szükség az elkövetkező években várható energiaigény kezeléséhez.
Eközben az MI-cégek saját energiatermelő képességeiket építik ki, és arra várnak, hogy az elektromos hálózat utolérje őket. Musk xAI-ja például gázturbinákat használ ideiglenes energiaforrásként. Az OpenAI pedig arra törekszik, hogy a kormány évi 100 gigawatt energiabővítésben működjön együtt a cégekkel.
Tegyük perspektívába a 100 gigawattot. Negyven éve, amikor a „Vissza a jövőbe” megjelent, a film egyik kulcsfontosságú eleme az volt, hogy akkora energiamennyiséget kell előállítani, hogy az időutazás hihetőnek tűnjön a közönség számára.
A történet szerint 1,21 gigawatt energiára van szükség – egy villámcsapás erejére – hogy Doc Brown híres DeLorean időgépét hazaküldjék. Most 1 gigawatt – amelyről az amerikai Energiaügyi Minisztérium egykor megjegyezte, hogy nagyjából fele a Hoover-gát által termelt energiának – csekélynek tűnik.
És Musk, Bezos, sőt még az Alphabet vezérigazgatója, Sundar Pichai is olyan dolgokat mond, amelyek tiszta sci-finek hangzanak.
Mik az érvek az űradatközpontok mellett?
Az érvelés lényegében arra a meggyőződésre épül, hogy az MI igényei végül olyan nagyra nőnek, hogy az űrbe kell költöznünk. Ott a napenergia hatékonyabban kiaknázható.
Az űrben a nap sugarai közvetlenek és állandóak lehetnek a napelemek számára. Nincsenek felhők, nincs eső, nincs éjszaka. A hűtési igény is csökkenhet az űr vákuuma miatt.
Ráadásul nincsenek azok a bosszantó szabályozások, amelyekre a vezetők szeretnek panaszkodni, és amelyek lassítják az új erőművek építését az adatközpontok igényeinek kielégítésére.
„Képesek leszünk megverni a földi adatközpontok költségeit az űrben a következő pár évtizedben”
– mondta Bezos egy technológiai konferencián a múlt hónapban.
„Az űr végül az egyik hely lesz, amely tovább javítja a Földet.”
Hol tart most a fejlesztés?
Még korán van. Az Alphabetnél a Google tervei szinte konzervatívnak tűnnek. A keresőmotor-cég az elmúlt napokban bejelentette a Project Suncatchert amelyet úgy ír le, mint egy holdról szóló projektet a gépi tanulás skálázására az űrben. Két prototípus-műholdat tervez fellőni 2027 elejéig, hogy tesztelje hardverét a pályán.
„Mint minden holdról szóló projekt, ez is sok összetett mérnöki kihívás megoldását fogja követelni tőlünk”
– posztolta Pichai a közösségi médiában. Az Nvidia is bejelentette partnerségét a Starcloud startuppal az űralapú adatközpontok fejlesztésére.
Hogy ne maradjon le, Musk is beadta saját frissített vízióját az égboltról. Régóta a Mars felé törekszik, ami a SpaceX fő hajtóereje. De az elmúlt hetekben többet beszélt arról, hogyan használhatja űrhajóit, hogy napenergiával működő Starlink-műholdak új verzióit telepítse. Amelyek nagysebességű lézerekkel vannak felszerelve az űradatközpontok kiépítéséhez.
A múlt héten Musk továbbá megerősítette, hogy ezek az MI-műholdak képesek lesznek évi 100 gigawatt napenergiát termelni. Vagy ahogy mondta nagyjából egynegyedét annak, amit az USA átlagosan egy év alatt fogyaszt.
Korábban azt mondta, hogy négy-öt évre van ettől a képességtől. Még vadabb ötleteket is megemlített azt állítva az X-en, hogy „évi 100 terawatt lehetséges egy holdállomásból, amely helyben gyárt napenergiával működő MI-műholdakat, és egy tömeghajtással szökési sebességre gyorsítja őket.„
Egyszerűen fogalmazva: azt állítja, hogy egy holdállomás katapulttal fog műholdakat pályára dobálni. És ezen műholdak napelemei évi 100 000 gigawattot termelnének.
„Azt hiszem, látni fogjuk, hogy az intelligencia tovább skálázódik egészen odáig, ahol… a nap energiájának nagy része számításhoz van felhasználva”
– mondta Musk egy technológiai konferencián szeptemberben.
Az MI energiaigénye elérheti azt a pontot, ahol a Föld már nem elég. Jeff Bezos, Elon Musk és Sundar Pichai komolyan beszélnek holdállomásokról és űradatközpontokról. Ami most sci-finek tűnik, egy évtizeden belül valóság lehet. Az MI-buborék és az űrkolonizáció találkozása furcsa, de talán elkerülhetetlen. A technológiai mogulok az égbe néznek.
