A technológiai óriás szerint a legnagyobb versenyelőnyük nem a kódokban, hanem a felhasználók ismeretében rejlik. A személyre szabott élmény ígérete azonban vékony jégen táncol a hasznos segítség és a hátborzongató megfigyelés között. A Google egyik vezetője nemrég nyíltan beszélt arról, hogyan változtatja meg a keresést az adataink mélyreható ismerete.
A tudás hatalom és persze üzlet
Robby Stein, a Google Search termékért felelős alelnöke egy podcastban vázolta fel a jövőképet. A cég okos rendszerei egyre több olyan kérdést kapnak, ahol a felhasználók tanácsot vagy ajánlást várnak. Ezekben az esetekben a szubjektív válaszok sokkal értékesebbek.
„Úgy gondoljuk, óriási lehetőség rejlik abban, hogy a rendszerünk jobban ismeri önt, és emiatt egyedülállóan hasznos tud lenni.” – mondta Stein.
A stratégia lényege, hogy a digitális asszisztens a kapcsolt szolgáltatásokból szerzi az információt. A Gmail, a Naptár vagy a Drive adatai mind segítenek a profilozásban. A cél az, hogy a válaszok ne általánosak, hanem ránk szabottak legyenek.
A kényelem ára a magánszféra?

A Google már egy ideje integrálja okos megoldásait az alkalmazásaiba. A levelezésünktől a dokumentumainkon át a helyelőzményekig mindent felhasználnak. Ahogy a rendszer egyre több személyes adatot emészt fel, a határvonal elmosódik. Már nehéz eldönteni, hogy egy segítőkész asszisztenssel vagy egy tolakodó megfigyelővel állunk szemben.
A Google érvelése szerint ez a mély integráció teszi a személyre szabott élményt igazán hasznossá. Ha a rendszer tudja, milyen márkákat kedvelünk, az ajánlások is pontosabbak lesznek.
Stein szerint ez sokkal jobb, mint egy általános eladási lista.
„Ez a vízió: olyasmit építeni, ami kifejezetten az ön számára rendelkezik tudással.”
Amikor a segítség ijesztővé válik
Ez a koncepció kísértetiesen hasonlít a sci-fi sorozatok disztópikus jövőképére. Az Apple TV „Pluribus” című sorozatában például a rendszer mindent tud a főhősről. Ismeri a legintimebb részleteket is. Megfőzi a kedvenc ételeit és utánozza az ismerős arcokat.
A főszereplő azonban ezt nem kedvességnek, hanem inváziónak éli meg. Soha nem egyezett bele, hogy megosszák az adatait a központi tudattal, az mégis jobban ismeri őt, mint szeretné.
Hasonló érzés kerítheti hatalmába a Google felhasználóit is. Az adatgyűjtés elkerülése egyre nehezebb lesz. Ha a cég nem találja meg a kényes egyensúlyt, az eredmény inkább lesz hátborzongató, mint hasznos.
Van-e menekülőút?

A Google hangsúlyozza, hogy a felhasználóknak van kontrolljuk. A beállításokban szabályozható, mely alkalmazásokhoz férhet hozzá az okos rendszer. Aki azonban megosztja az adatait, annak el kell fogadnia az adatvédelmi irányelveket.
Ez a szabályzat figyelmeztet arra is, hogy emberi ellenőrök is láthatják az adatok egy részét.
„Ne adjon meg olyan bizalmas információt, amelyet nem szeretne, hogy egy ellenőr lásson, vagy hogy a Google felhasználja a szolgáltatásai fejlesztéséhez.”
Ahogy egyre több adat kerül a közös kalapba, a magánszféra védelme egyre inkább szürke zónává válik.
A megoldás az őszinteség és a jelzések
A vállalat hisz abban, hogy van megoldás a bizalmi problémára. Stein szerint a kulcs az átláthatóság. A Google jelezni fogja, ha egy válasz kifejezetten a személyre szabott élmény része.
„Az emberek intuitív módon érteni akarják, mikor készült az információ nekik, és mikor látják ugyanazt, amit mindenki más.”
A jövőben a rendszer akár értesítést is küldhet, ha egy régóta figyelt termék ára csökken. A cégvezető szerint a technológia célja, hogy az élet minden területén segítőkész legyen. Az irány tehát adott: a Google a kulcsszavak helyett a felhasználók digitális lábnyomára építi a jövő szolgáltatásait.




