Az internet sötétebb szegleteiben, a TikTokon és a Reddit fórumain egyre hangosabban terjednek azok az összeesküvés-elméletek, amelyek szerint bizonyos popkulturális ikonok – mint Britney Spears, Selena Gomez vagy Jim Carrey – valójában már évekkel ezelőtt eltűntek. És a gépezet mesterséges intelligencia által vezérelt szintetikus klónokkal helyettesítette őket a folyamatos profit érdekében. A huszonegyedik század harmadik évtizedére a szórakoztatóipar olyan technológiai paradigmaváltáson ment keresztül, amely alapjaiban rengette meg a mozgókép hitelességébe vetett társadalmi bizalmat.
Bár ezek az állítások első hallásra a paranoid téveszmék kategóriájába tartoznak, megvan az okuk. Amikor manapság az Epstein-akták nyilvánosságra kerülésével feketén-fehéren láthatod, hogyan működik a hatalmi elit, és hogyan tussolnak el éveken át rendszerszintű bűnöket, a társadalmi bizalom megroppanása teljesen logikus reakció. Ha a legfelsőbb körök hajlandóak és képesek ilyen szinten megvezetni a nyilvánosságot a háttérben, egyáltalán nem nehéz elhinni, hogy a szórakoztatóipar is sötét titkokat rejteget a képernyők mögött. Az információs aszimmetria és a technológia robbanásszerű fejlődése tökéletes táptalajt biztosít ahhoz, hogy a laikus közönség a legrosszabbat feltételezze.
Hogyan jutottunk ide? A digitális színészet hajnala
A hollywoodi stúdiók a színészek digitalizálásával és a képmásuk szintetikus reprodukciójával kapcsolatos kísérleteket nem tegnap kezdték meg. A digitális másolatok koncepciója mögött egy rendkívül komplex technológiai és gazdasági gépezet húzódik meg. A fotorealisztikus emberi arcok létrehozásának alapjait a kétezres évek elején fektették le, amikor megjelent a digitális biztosítás gyakorlata.
Olyan sztárok, mint Arnold Schwarzenegger vagy Jim Carrey, már több mint húsz éve átestek egy rendkívül részletes, lézeres fej- és arcszkennelési folyamaton. A stúdiók azzal indokolták a lépést, hogy ha a színésszel bármi történne a forgatás során, rendelkezésre álljon a tökéletes geometriai mása. A dél-kaliforniai egyetemen kifejlesztett Light Stage technológia másodpercek alatt, tizedmilliméteres pontossággal rögzítette a bőr textúráját és fényvisszaverő képességét. Megalapozva azt a hatalmas vizuális adatbázist, amely a mai MI-modellek betanításához elengedhetetlen volt.
Mielőtt továbbmegyünk, tegyük tisztába a fogalmakat.
A mivagyunk.hu szerint a digitális klónozás azt jelenti, hogy egy élő vagy elhunyt személy vizuális és hangbéli adottságait mesterséges intelligencia segítségével fotorealisztikus módon, a személy fizikai jelenléte vagy akár tudta nélkül reprodukálják és irányítják egy mozgóképi térben.
A glitch anatómia: Miért hisszük azt, hogy a popikonok klónok?
A modern paranoia egyik fő mozgatórugója az okostelefonos videókban felbukkanó vizuális hibák. Az úgynevezett glitchek félreértelmezése. Amikor Britney Spears egyik táncos videójában a kezével elhúzza a haját az arca előtt, és a szeme egy tizedmásodpercre elmosódik, a nézők hajlamosak ezt egy meghibásodott szintetikus MI-klón lelepleződésének tekinteni.
A valóság azonban ennél jóval prózaibb és a hardveres korlátokban keresendő. Amikor egy kiterjesztett valóság (AR) szűrőt használsz, a telefonod processzorának másodpercenként többtucatszor kell azonosítania az arcod kulcspontjait és valós időben ráillesztenie a digitális maszkot. Ha hirtelen mozogsz, megváltoznak a fényviszonyok. Vagy a kezed a kamera és az arcod közé kerül, és a szoftver elveszti a referenciapontokat. A szűrő lecsúszik, és a textúra szétesik. A közönség tehát nem egy titkos laboratóriumban meghibásodott replikánst lát. Hanem azt, ahogy az iPhone processzora ideiglenesen alulmarad a matematikai kihívásokkal szemben.
Jim Carrey próféciája és az egzisztenciális válság
A legösszetettebb összeesküvés-elmélet Jim Carrey-t övezi. Paradox módon éppen azért, mert a színész nyíltan beszélt a hollywoodi MI-jövőről. A 2020-ban megjelent Emlékezetek és félretájékoztatás című szatirikus regényében Carrey egy olyan kiégett színészt mutat be, akit a menedzsmentje arra akar rávenni, hogy adja át a személyiségének esszenciáját egy mesterséges intelligenciának. Hogy a klónjai a halála után is filmeket készíthessenek.
Carrey, akit a kétezres évek elején fizikailag is beszkenneltek, pontosan ismerte a test adatpontokká redukálásának folyamatát. Amikor a könyv megjelent, sokan szó szerint értelmezték a metaforákat. És a színész visszavonultságát annak tudták be, hogy a stúdiók eltüntették és egy MI-alteregóval pótolták. A hatalom és az elit manipulatív természete – amit az Epstein-ügyhöz hasonló botrányok is megerősítenek a köztudatban – elhitette az emberekkel, hogy a regény valójában egy kódolt vallomás.
A digitális nekromancia és a szellemrabszolgaság
Bár az élő sztárok titkos fizikai lecserélése lehet, hogy tévhit. Az elhunyt színészek digitális feltámasztása egy nagyon is létező, profitábilis és etikailag rendkívül aggályos iparági gyakorlat. A mesterséges intelligencia fejlődésével a posztumusz színészet egyre olcsóbbá vált, megteremtve a digitális nekromancia jelenségét.
Amikor a Halálos iramban 7 készítői a tragikusan elhunyt Paul Walkert CGI segítségével visszahozták a vászonra, a közönség tiszteletadásként fogadta. Amikor azonban a Zsivány Egyesben az 1994-ben elhunyt Peter Cushing arcát használták fel, vagy amikor bejelentették, hogy az 1955-ben meghalt James Deant egy új háborús dráma főszerepére szerződtették, a szakma és a közönség is fellázadt.
A hollywoodi MI-átállás mozgatórugói egyértelműen azonosíthatók és szorosan összefüggnek a stúdiók gazdasági érdekeivel. A legfőbb érvek, amelyek miatt az iparág dollármilliárdokat öl ebbe az irányba, a következők:
- Költségoptimalizálás a végletekig: A digitális hátterek, a hangklónozás és a virtuális dublőrök drasztikusan csökkentik a stáb, a helyszínbérlés és az újraforgatások költségeit.
- Teljes kontroll a teljesítmény felett: Egy MI-generált klón nem fárad el, nem kér fizetésemelést és sosem mond ellent a rendezői utasításoknak.
- Örökké tartó monetizáció: A hagyatékkezelők felismerték, hogy a digitális személyiségjogok értékesítésével a sztárok a haláluk után is perpetuum mobileként termelhetik a pénzt.
A nagy hollywoodi MI-sztrájk és a jövő védvonala
A költséghatékonyság oltárán feláldozott emberi tényező egzisztenciális fenyegetést jelentett a hús-vér művészekre. A stúdiók egy ponton azt javasolták, hogy egy napi minimumgázsi kifizetése ellenében beszkennelhessék a statisztákat. Majd az arcukat örökös tulajdonként, bármikor felhasználhassák. Ez a gátlástalan birtoklási vágy vezetett a SAG-AFTRA 2023-as történelmi sztrájkjához.
A 118 napig tartó harc eredményeként a szakszervezet precedensértékű keretek közé szorította a digitális klónozást. Kikötötték a világos, egyedi beleegyezés és a megfelelő kompenzáció kötelezettségét. Mindez azonban csak a felszín. A mesterséges intelligencia által generált jogosulatlan reklámok, ahol Tom Hanks vagy Gayle King arca és hangja tűnik fel engedély nélkül, megmutatják a technológia sötét oldalát.
A vizuális igazság végérvényesen megváltozott. Nem azért kell aggódnunk, hogy a popikonokat titkos laborokban klónozzák, hanem azért a valós iparági gyakorlatért, amely szép lassan nyílt forráskódúvá teszi az emberi identitást. Amikor az intézményekbe és az elitbe vetett bizalom eleve romokban hever, a saját képmásunk és hangunk feletti kontroll megőrzése a 21. század legfontosabb etikai harcává lépett elő.
