A zeneipari vita új szintre lépett. Paul McCartney egy csendes dallal állt ki az MI által trénelt modellek szerzői jogi használata ellen. A tiltakozás mára széles mozgalommá nőtt, amely komoly kérdéseket vet fel a teljes kreatív ökoszisztémáról.
Sound of Silence
Paul McCartney öt év után új felvételt jelentet meg, de most egy szinte teljesen néma számot. A zajos világban ez önmagában szokatlan gesztus. A felvétel egy üres stúdió zajaival dolgozik. Halk sercegés, néhány lépés, majd lassú elhalkulás. Sem dallam, sem szöveg. Ez a hangos csönd egy üzenet.
A dal a „Is This What We Want?” című tiltakozó albumra kerül. A lemez minden darabja csendes vagy közel csendes felvétel. A projekt célja, hogy megmutassa, mi marad az alkotókból, ha az MI cégek ellenőrizetlenül használják a zenéjüket.
McCartney üzenete: ha a zene elhallgat, a kultúra is sérül
McCartney hosszú ideje figyelmeztet az MI kockázataira. Szerinte az ifjú szerzők és zenészek kerülhetnek veszélybe. A pályakezdők számára gyakran nincs más bevételi forrás. Ha a zenéjüket engedély nélkül használják tréningre, akkor maga a kezdő szakasz válik lehetetlenné. A tiltakozó album B-oldalára adott csendes felvétel ezért pont arról szól, ami nincs. Jelképezi egy lehetséges jövőt, ahol a nagy rendszerek elszívják az alkotók munkáját, és közben nem fizetnek érte.
A művészek üzenete egyértelmű. Ha a kreatív közeg elveszíti a védelmet, akkor az eredeti zenék helyét mesterségesen épített utánzatok veszik át.
Művészek sora csatlakozik a tiltakozáshoz
A tiltakozás nem egy magányos rocklegenda akciója. Számos brit és nemzetközi művész állt McCartney mellé. Az albumot támogató alkotók között ott van Kate Bush, Sam Fender, Hans Zimmer és a Pet Shop Boys is.
A lemez borítója külön üzenetet hordoz. Az album számai úgy vannak elnevezve, hogy együtt kiadják ezt a mondatot:
„A brit kormány nem legalizálhatja a zene ellopását az MI cégek érdekében.”
A projektet Ed Newton-Rex, zeneszerző és szerzői jogi aktivista koordinálja. Ő régóta kampányol a tisztességes felhasználási elvekért. Attól tart, hogy az MI fejlesztők érdekei felülírják a művészek jogait.
A vita lényege: kié a kreatív nyersanyag?
A zeneipari vita valódi központi kérdése az, hogy felhasználhatják-e a zenéket az MI modellek tréningjéhez engedély és fizetés nélkül. A brit kormány azt vizsgálja, hogy a „szöveg és adatbányászat” kategóriájába sorolja-e a zenei felhasználást. Ez olyan új jogi keretet jelentene, amelyben a zenéket alapértelmezés szerint használhatnák az MI cégek. Ez hatalmas feszültséget keltett. Az alkotók szerint az így felhasznált zene gyakorlatilag ellopott munka. A tech cégek szerint a tanítás csak statisztikai feldolgozás, nem újrakiadás.
A két fél közötti szakadék egyre mélyebb. A kormány szerint a kreatív iparág és a technológiai szektor egyaránt fontos. Egyensúlyt keresnek. Ez azonban a jelenlegi formában egyik oldalnak sem tetszik.
A nemzetközi helyzet egyre fokozódik
A vita nem áll meg az Egyesült Királyságnál. Az Egyesült Államokból is érkeznek jelentős vélemények. Donald Trump nyíltan támogatta a könnyített felhasználást. Szerinte az MI cégek képtelenek lennének működni szerződéses egyeztetések mellett. A kijelentései gyorsan felkorbácsolták a kedélyeket. A kreatív szektor vezetői szerint ez a hozzáállás veszélyezteti a teljes művészeti ökoszisztémát. A tech cégek szerint a nagy mennyiségű adatra szükség van a fejlesztésekhez.
A feszültség tehát globális. A zeneipar, a kormányok és az MI vállalatok háromszögében aligha lehet gyors megoldást találni.
Mitől félnek az alkotók?
A tiltakozást támogatók szerint az MI alapú zene generálása csak a felszínen tűnik ártalmatlannak. Valójában komoly következményekkel járhat. A félelmek közé tartozik:
- a pályakezdők veszteségei
- a szerzői jog gyengülése
- a kreatív munka elértéktelenedése
- az eredeti hangzás helyének elvesztése
- új zenei trendek mesterséges keltése
- a kulturális sokszínűség csökkenése
A művészek egy része attól tart, hogy az MI eszközök elszívják a figyelmet, az időt és végül a bevételeket. Minél több rendszer épül a korábbi zenék felhasználására, annál kevesebb tér marad az új alkotásoknak.
McCartney lépése: egy gesztus, amely egyszerre halk és hangos
McCartney csendes száma nem technológiai kérdésről szól, hanem a kreatív tér védelméről. A csend, a hiányt jeleníti meg. Azt a világot, ahol a zenészek csak háttérzajt kapnak vissza a munkájukért. A felvétel három részre tagolódik.
- Gyors felúszás, közel egy perc sercegés, néhány másodperc zaj,
- újabb halk szakasz,
- lassú elhalkulás.
Pont úgy hangzik, mint egy stúdió, ahol valaki épp feladta a próbálkozást. McCartney üzenete egyszerű. Ha a kreativitás védettsége megszűnik, a csönd marad.
Hová vezet a zeneipari vita?
A szabályozás várhatóan csak 2026 után kerül napirendre. Addig a vita folytatódik. A kormányok tárgyalnak, a művészek tiltakoznak, a tech cégek fejlődést sürgetnek.
Nem tudjuk, hová fut ki a folyamat. A cikk célja nem jóslat. A helyzet annyi, hogy egyre több alkotó érzi, hogy a saját hangja háttérzajba fulladhat. McCartney lépése ezért is kap ekkora figyelmet. Egy legenda tiltakozik, hang nélkül is hallható üzenettel.
