Az OpenAI az elmúlt hónapokban sorra jelent be partnerségeket kormányokkal világszerte, hogy segítsen felépíteni a saját, úgynevezett „szuverén MI” rendszereiket. A cég szerint ezek a projektek – részben az amerikai kormány bevonásával – lehetővé teszik, hogy az országok nagyobb kontrollt gyakoroljanak egy olyan technológia felett, ami alapjaiban alakítja majd át gazdaságaikat.
A „sovereign AI” kifejezés az utóbbi időben igazi hívószó lett Washingtonban és a Szilícium-völgyben. A támogatói szerint létfontosságú, hogy a demokratikus országokban fejlesztett MI-rendszerek terjedjenek globálisan – különösen, mivel Kína gőzerővel exportálja a saját technológiáját.
Az amerikai AI Action Plan szerint:
„Az amerikai technológia terjesztése és elérhetővé tétele megakadályozza, hogy stratégiai riválisaink kiszolgáltatottá tegyék szövetségeseinket.”
Csakhogy az OpenAI nem csak demokratikus országokkal dolgozik. Az Egyesült Arab Emírségek például monarchikus berendezkedésű, mégis része a partnerségi programnak. A cég stratégiai igazgatója, Jason Kwon szerint az együttműködés a zártság helyett a fejlődés útja lehet:
„Ez egyfajta fogadás: az együttműködés jobb, mint az elszigetelés. Néha bejön, néha nem.”
Ez a gondolatmenet kísértetiesen emlékeztet Bill Clinton 2000-es beszédére, amikor Kína WTO-csatlakozását támogatta:
„Vagy segítünk Kínának jó irányba fejlődni, vagy hátat fordítunk, és rossz irányba toljuk.”
Az eredmény ismert: a cégek meggazdagodtak, de Kína nem lett szabadabb – épp ellenkezőleg.
A „szuverén MI” igazi ellentmondása pedig itt válik nyilvánvalóvá. Ahhoz, hogy egy kormány valóban ellenőrizni tudja az MI-t, hozzá kell férnie a modellhez, vagyis a nyílt forrású megközelítés nélkül nincs valódi szuverenitás. Ahogy Clément Delangue, a Hugging Face vezérigazgatója fogalmazott:
„Szerintem nincs szuverenitás nyílt forrás nélkül.”
Ebben a versenyben Kína már előrébb jár: a nyílt forráskódú modelljei gyorsan hódítanak világszerte.
Mit is jelent valójában a szuverén MI?
A legtöbb „szuverén MI” projekt valójában arról szól, ki birtokolja és irányítja a teljes technológiai láncot a hardvertől a szoftverig.
Trisha Ray, az Atlantic Council kutatója szerint:
„A közös nevező minden projektben a jogi kontroll. Ha az MI-infrastruktúra legalább részben egy ország határain belül működik, a fejlesztés és az üzemeltetés az adott nemzeti jogrendszer alá tartozik.”
A gyakorlatban ez sokkal inkább politikai, mint technikai kérdés. Az OpenAI például az amerikai kormánnyal együttműködve 5 gigawattos adatközpont-klasztert épít Abu Dhabiban, miközben az Egyesült Arab Emírségek országszerte bevezeti a ChatGPT-t. A helyi kormány viszont nem fér hozzá a modell belsejéhez, vagyis szuverenitásról csak papíron beszélhetünk.
Néhány éve még elképzelhetetlen lett volna, hogy nyugati techcégek autoriter országokkal építsenek MI-infrastruktúrát. 2019-ben például a Google saját dolgozói állították le a cenzúrázott keresőmotor kínai verzióját. Ma viszont – mondja Ray – „az a gondolat, hogy a helyi törvényekhez kell igazodni, már teljesen normalizálódott.”
Az OpenAI stratégiája most kifejezetten rugalmasnak tűnik: Jason Kwon szerint a cég nem hajlandó tartalmat eltávolítani politikai nyomásra, legfeljebb hozzáadni kontextust.
Peking előnye – a nyílt forrás gyorsabban terjed, mint a diplomácia
Miközben az amerikai cégek kormányokkal alkudoznak, Kína egyszerűen szabadon engedte a modelljeit. Az Alibaba, a Tencent és a DeepSeek olyan nyílt forráskódú mesterséges intelligenciákat publikáltak, amelyek már most elérik az amerikai riválisok szintjét.
Az Alibaba Qwen modelljeit több mint 300 millió alkalommal töltötték le, és 100 000-nél is több új modell épült rájuk. Japánban például a Qwen az egyik legpontosabb nyelvi modell lett a helyi nyelvfeldolgozásban, míg az Egyesült Arab Emírségek most épp erre alapozva készítenek saját, állami MI-t.
A kínai cégek előnye nemcsak technológiai, hanem energetikai hatékonyságban is megmutatkozik.
Clément Delangue, a Hugging Face vezetője szerint:
„Egy gigawattnyi számítási kapacitás az Egyesült Államokban több tucat laborban ismétlődik, mert mindenki zárt modelljeit tréningeli. Kínában vagy Európában, ahol nyílt forrás van, ugyanaz a gigawatt elég több kutatóintézetnek, mert megosztják egymás eredményeit.”
Ez a logika segítette Kínát abban, hogy öt év alatt behozza a lemaradást, és mára egyenrangú legyen az USA-val. Az OpenAI szerint viszont nem kell választani nyílt és zárt rendszerek között:
„A legtöbb ország mindkettőt akarja. A zárt modellek erejét és az open source rugalmasságát. Mindkettőnek megvan a helye a szuverén MI ökoszisztémában.”
