A mesterséges intelligencia eddig főleg a művészeket osztotta meg. Most viszont a világ egyik leglojálisabb rajongótábora, a Swiftiek, fordultak a technológia – és részben saját bálványuk – ellen.
A kampány neve: #SwiftiesAgainstAI. És úgy pörög, mint egy koncert utáni merch-stand.
Mi robbantotta ki a vihart
A Wired beszámolója szerint Taylor Swift új albuma, The Life of a Showgirl, köré készült promóciós videók alatt tömegek kezdtek el kommentelni: „Ez biztosan AI.”
A rajongók szúrós szemmel nézték végig a klipeket, és kiszúrtak mindent, amit csak lehetett: eltorzult kezeket, lebegő árnyékokat, furán mozgó táncosokat, sőt, olvashatatlan feliratokat is. Az egyik AI-detektáló cég szerint “nagyon valószínű”, hogy a klipek valóban generatív technológiával készültek. A videók egy részét később el is távolították.



A Swiftiek reakciója: csalódás, de nem gyűlölet
A kommentekben nem dühöngés zajlott, inkább csalódottság.
Tay, mindig te voltál az, aki az emberi érzelmet képviselte. Miért pont te használnád a mesterségeset?
– írta egy rajongó.
Mások szerint a probléma nem az MI, hanem az átláthatóság hiánya:
Ha tényleg az MI segített a videókban, oké, de mondd el. Mi a baj az őszinteséggel?
Egy új etikai határ: az MI és az identitás
Taylor Swift több, mint egy popikon. Ő a brandizált önazonosság mintapéldája.
És itt jön a csavar: amikor egy ilyen figura „MI-val készül”, az már nem csak egy kreatív eszköz kérdése, hanem identitásválság. Mert ha Swift képe is szintetikus, akkor mi marad valós a Swift-univerzumból?
A fiatal generáció, aki egyszerre rajong Taylorért és az új technológiákért, most először érzi igazán, hogy a kettő ütközhet. Ez nem a régi „a robot elveszi a munkánkat” típusú félelem. Ez személyes. A mesterséges intelligencia már az érzelmeinkbe mászik be.
A tét nagyobb, mint egy promóvideó
A #SwiftiesAgainstAI nem csak egy pillanatnyi online hiszti.
Ez az első tömeges rajongói mozgalom, ami az MI-etika mentén szerveződik. A közösség nem azt követeli, hogy tiltsák be a mesterséges intelligenciát, hanem hogy a művészek vállaljanak felelősséget, ha azt használják.
És ez pont az a fajta kulturális ébredés, amit az MI-korszak eddig hiányolt: nem a technológia elleni harag, hanem a tudatos határhúzás.



