Az OpenAI és a Harvard közös kutatása 1,5 millió beszélgetést elemzett, és kiderült: a ChatGPT-t nem kódolásra használjuk, hanem a mindennapi életünket írjuk át vele.
A csendes forradalom
Amikor 2022 végén a ChatGPT berobbant a köztudatba, a Szilícium-völgy víziója egyértelműnek tűnt: a mesterséges intelligencia átveszi a programozás terhét, kódot ír, algoritmusokat szerkeszt. Három évvel később azonban kiderült, hogy valójában teljesen másra használjuk.
Az OpenAI gazdasági kutatócsoportja és David Deming, a Harvard professzora készítette el az eddigi legnagyobb empirikus felmérést: 1,5 millió tényleges ChatGPT-beszélgetést elemeztek, majd végigfuttattak rajtuk egy osztályozó modellt, hogy meghatározzák a felhasználás célját. Az eredmények nemcsak meglepőek, hanem a digitális kultúra jövőjéről is sokat elárulnak.
A ChatGPT hetente 700 millió emberhez jut el, vagyis az emberiség felnőtt lakosságának körülbelül tíz százalékát éri el. Három év alatt érte el ezt a méretet, így biztosan állíthatjuk ennél gyorsabb technológiai adaptációra eddig nem volt példa.
Nem a kód a fontos
A kutatás szerint az összes ChatGPT-használat közel 80 százaléka három kategóriába tartozik: gyakorlati tanácskérés, információkeresés, és írás.
Az írási feladatok adják az egyik legnagyobb szeletet. De itt nem arról van szó, hogy az MI helyettünk alkot, hanem arról, hogy meglévő szövegeket javítunk, szerkesztünk, formálunk. A kutatók külön kiemelik: az emberek sokkal inkább a saját mondataik finomhangolására kérik a modellt, mintsem teljesen új szövegek generálására.
A programozási feladatok aránya ennek fényében egészen alacsony, mindössze 4,2 százalék körül mozog. Ez szöges ellentétben áll a kezdeti várakozásokkal, miszerint az MI elsősorban fejlesztői eszköz lesz.
A helyzet tehát az, hogy nem kódolni tanulunk a mesterséges intelligenciával, hanem jobban írni. És ha belegondolunk, ez sokkal szélesebb társadalmi hatást jelent, mint ha csak néhány százezer programozó hatékonyságát növelné.
Stratégia és valóság Magyarországon
A magyar kormány 2025 nyarán mutatta be a következő öt évre szóló mesterséges intelligencia stratégiát. A dokumentum nagyívű célokat tűz ki: GDP-növekedést, versenyképességi ugrást, új munkahelyeket. Évenkénti felülvizsgálatot ígér, kompetenciafejlesztést és adatgazdasági pilléreket.
A vállalati valóság azonban jóval hátrébb tart. Az Eurostat friss adatai szerint 2024-ben a 10+ főt foglalkoztató magyar cégek 7,4 százaléka használt valamilyen MI-technológiát. Ez ugyan dupla a 2023-as 3,7 százalékhoz képest, de még mindig messze elmarad az EU-átlagtól (13,5%), és a legalacsonyabbak között van a tagállamok sorában.
Az uniós minta egyértelmű: a nagyvállalatok adaptálnak a leggyorsabban (EU-szinten 2024-ben 41,17%, szemben a kkv-k 11,21%-ával). Magyarországon is várható, hogy a felső cégrétegből szivárog majd lefelé a használat, miközben a kkv-knál a belépési küszöb még magas.
Látható, hogy a magyar stratégiai ambíciók és a vállalati gyakorlat között szűkülő, de még jól látható rés van. A 2024-es ugrás biztató, de a bázis alacsony, és az EU-átlagtól még érezhetően elmaradunk.
Kié az idő, kié a haszon?
Az OpenAI–Harvard kutatás szerint a ChatGPT használatában korábban meglévő nemi különbségek 2025 közepére gyakorlatilag eltűntek.
2024 elején még csak a felhasználók 37 százaléka volt nő, 2025 júliusára viszont a nők arány meghaladta az 52 százalékot.
Vagyis a ChatGPT ma már nem a technológiai úttörők férfiklubja, hanem széles, felnőtt népességet tükröző közeg. Ez a fordulat az egyik leggyorsabb demográfiai átrendeződés a digitális eszközök történetében.
A társadalmi törésvonalak másik dimenziója a jövedelmi szintek közötti különbség. Az adatok szerint a ChatGPT terjedése a leggyorsabb az alacsony- és közepes jövedelmű országokban. 2025 májusára a legalacsonyabb jövedelmi kategóriájú országokban az adaptációs ütem négyszer gyorsabb volt, mint a leggazdagabb államokban. Ez a paradox helyzet azt mutatja, hogy a technológia demokratizálódik. Ahol a hozzáférés korábban nehezebb volt, ott ma sokszor nagyobb a kereslet és a bevonódás.
Magyarország sajátos helyet foglal el ebben a képben. Bár gazdasági értelemben a közepes jövedelmű országok közé tartozik, a vállalati adaptáció üteme lassabb az uniós átlagnál. Az Eurostat szerint 2024-ben a magyar 10+ fős vállalatok mindössze 7,4 százaléka használt MI-megoldásokat, míg az EU-átlag 13,5 százalék volt. Ez arra utal, hogy a társadalmi oldalon erőteljesen nő a felhasználói bázis, de a vállalati oldalon még csak most kezd kialakulni a tényleges alkalmazási kultúra.
A dolgozó hétköznapjainak új rutinja
A Randstad felmérése szerint az elmúlt egy évben megduplázódott a mesterséges intelligencia munkahelyi használata Magyarországon. A munkavállalók egyharmada már nem tudná elképzelni nélküle a munkáját. Ez egybevág a nemzetközi képpel: a ChatGPT-t a legtöbben nem a szakmai innováció zászlóvivőjeként, hanem a mindennapi kommunikáció gördülékenyebbé tétele érdekében használják.
Ugyanakkor komoly rések maradtak. A dolgozók többsége nincs tisztában azzal, milyen jogi és etikai keretek között használja az eszközt. Ki a szerző, ha az MI írta át a szöveget? Mi számít plagizálásnak? Ki felel, ha téves információ kerül egy hivatalos anyagba? Ezekre a kérdésekre a kutatás sem ad választ, de rámutat: a munkahelyeken zajló „csendes forradalom” nemcsak hatékonyságot hoz, hanem felelősséget is.
Kollektív jegyzetfüzet
Az OpenAI–Harvard tanulmány egyik legfontosabb üzenete, hogy a felhasználók az „MI mint tanácsadó” funkciót jóval hasznosabbnak érzik, mint az „MI mint feladatvégrehajtó” szerepet. Úgy néz ki, szívesebben kérdeznünk tőle, mint utasítjuk.
Ez azért érdekes, mert a kérdezés dialógust feltételez. Az MI nem pusztán gép, amely megoldja a problémánkat, hanem társ, amely visszajelez, ötletet ad, finomhangol. Így válik a ChatGPT egyfajta kollektív jegyzetfüzetté: milliók csiszol(tat)ják vele a mondataikat, és közben saját gondolkodásmódjukat is.
A jövőt nem a kód írja át, hanem a mondataink
A forradalom tehát nem ott történik, ahol a mérnökök megálmodták. Nem a kódok sorai között, hanem a mondatainkban. Nem a programozók szűk világában, hanem a hétköznapi emberek mindennapjaiban.
A jövőt talán nem egy új algoritmus fogja átírni, hanem az a sok milliárd apró szöveg, amelyet este tízkor, egy laptop fénye mellett gépelünk be és amelyet aztán egy mesterséges intelligencia segít egy fokkal érthetőbbé, pontosabbá, szebb ritmusúvá formálni.
