Trump új végrehajtási rendelete a Genesis Misszióról azt ígéri, hogy mesterséges intelligenciával és szövetségi adatbázisokkal forradalmasítja a tudományt. Ezzel párhuzamosan pedig vágja a kutatási támogatásokat.
A nagy ígéret
Hétfőn Donald Trump aláírt egy végrehajtási rendeletet, amelynek célja a tudomány gyorsítása mesterséges intelligencia segítségével. A kezdeményezés neve: Genesis Mission. A rendelet a globális technológiai dominanciáért folytatott versenyt „sürgősségében és ambíciójában a Manhattan Projecthez hasonlítja” – utalva az atombomba fejlesztésére a második világháború alatt.
Michael Kratsios, az elnök tudományos tanácsadója azt mondta, hogy a Genesis Mission „a szövetségi tudományos erőforrások legnagyobb mozgósítása az Apollo program óta„. Az ígéret: az MI lerövidíti majd a felfedezési időket évekről napokra vagy akár órákra, lehetővé téve olyan áttöréseket, amelyek jelenleg elérhetetlenek.
Szép szavak. De nézzük meg, mi van mögöttük.
Nincs pénz, de van MI
A rendelet egy olyan pillanatban érkezik, amikor a szövetségi ügynökségek hatalmas vágásokat szenvedtek el a kutatási támogatásokban. Trump rendelete nem határoz meg költségvetést a Genesis Missionre. Miközben azt mondják, hogy forradalmasítani akarják a tudományt, nem mondják meg, hogy mennyi pénzből.
Ez stratégia. Ha nincs elég pénz emberi kutatókra, laborokra, berendezésekre, majd az MI megoldja. Ha nem tudunk finanszírozni tudósokat, majd az algoritmus pótol mindent. A mögöttes üzenet talán az, hogy az ember drága, az MI olcsó.
De az MI nem olcsó. Hatalmas számítási kapacitást, energiafogyasztást és költséget jelent. És hogy ez kinek az érdeke? Íme a partnerek listája.
Meglepetés, megint a Big Tech
Az Energiaügyi Minisztérium weboldalán az alábbi cégek szerepelnek együttműködőként: Nvidia, Anthropic, OpenAI, Advanced Micro Devices, Amazon Web Services, Microsoft, IBM és Google.
Pontosan mi lesz a hozzájárulásuk? Ismeretlen. De az biztos, hogy ők azok, akik profitálnak egy olyan programból, amely hatalmas mennyiségű számítási kapacitást és MI-eszközöket igényel.
Az amerikai kormány szövetségi tudományos adatbázisokhoz ad hozzáférést – NASA, Nemzeti Egészségügyi Intézetek és más kormányzati ügynökségek adatai, sok milliárd mérés, kép és szimuláció –, cserébe a BigTech cégek biztosítják a számítási infrastruktúrát. Ez nem önzetlen együttműködés. Ez üzlet.
Túl gyors, túl optimista
Trump rendelete hatvan napot ad az Energiaügyi Minisztériumnak, hogy azonosítson húsz kiemelt kihívást. Kilencven napja van katalogizálni az összes számítási erőforrást. Százhúsz napja pedig kidolgozni egy tervet az adatok hasznosítására. Ezt követően kétszázhetven napja van bemutatni, hogy legalább egy kihívás terén van előrehaladás.
Ez nem tudományos munka tempója. Ez politikai kampány tempója.
A prioritások között szerepel a fúziós energia, a fejlett nukleáris reaktorok, az elektromos hálózat korszerűsítése, új anyagok, kvantumszámítás és életmentő gyógyszerek. Ezek mind komoly tudományos kihívások, amelyek évtizedek óta foglalkoztatják a kutatókat. De vajon tényleg az MI hiánya lassította le ezeket eddig? Vagy inkább a finanszírozás hiánya és az, hogy fundamentálisan nehéz problémák, amelyek emberi kreativitást, intuíciót és hosszú távú elkötelezettséget igényelnek?
Kiegészítés vagy helyettesítés?
A küldetés központi célja, hogy „megduplázza az amerikai kutatás és innováció termelékenységét egy évtizeden belül” azzal, hogy kiegészíti, nem pedig helyettesíti az emberi tudósokat. Ez a megfogalmazás ismét megjelenik: az MI nem helyettesít, hanem kiegészít.
De mi történik a valóságban? Ha a kutatási támogatások csökkennek, ha a tudósok állásaikat veszítik el, ha a laborokat bezárják, akkor az MI kiegészít vagy helyettesít?
A Genesis Mission kommunikációja azt sugallja, hogy az MI egy eszköz a tudósok kezében. De a valóság az, hogy ha nincs pénz a tudósokra, akkor az MI nem eszköz lesz, hanem helyettesítő. És ez nem ugyanaz.
Manhattan Project? Dehogy
A rendelet a Manhattan Projecthez és az Apollo Programhoz hasonlítja a Genesis Missziót. Mindkét projektnek volt egyértelmű költségvetése, politikai támogatása és konkrét, mérhető célja. A Genesis Missionnek nincs meghatározott költségvetése, és a célok nem olyan konkrétak, mint a „bomba” vagy a „Hold„.
Ez nem a Manhattan Project. Ez egy kísérlet arra, hogy az MI-t használják tudományos áttörésekre, miközben nem világos, hogy mennyi erőforrás áll mögötte, és hogy pontosan mit is várnak el tőle.
Mi lehet ebből?
A Genesis Mission lehet, hogy működni fog. Lehet, hogy az MI tényleg segít gyorsítani a tudományos felfedezéseket. De az is lehet, hogy túlhypeolt kezdeményezés, amely nem tud megfelelni az ígéreteknek.
Az biztos, hogy a BigTech cégek profitálni fognak belőle. Az is biztos, hogy a szövetségi tudományos adatbázisok hozzáférhetővé válnak olyan cégek számára, amelyek eddig nem fértek hozzájuk ilyen mértékben.
De az is biztos, hogy ha az emberi tudósokat marginalizálják, ha a kutatási finanszírozást tovább vágják, ha a tudományt algoritmizálják, akkor valami elvész. Mert a tudomány nem csak adatfeldolgozás. A tudomány kreativitás, intuíció, kísérletezés, bukás, tanulás. És ezt egy algoritmus nem tudja pótolni.
Nem mindegy, hogy az MI a tudósok eszköze lesz, vagy a tudósok helyettesítője. Trump rendelete azt ígéri, hogy az első. De a valóság lehet, hogy a második lesz.
