Mo Gawdat, a Google X egykori vezetője szerint a következő másfél évtized lesz az emberiség legnehezebb időszaka. A mesterséges intelligencia nemcsak a globális gazdaságot forgatja fel, hanem a munka jövőjét is, Magyarországon is. Kérdés, hogy tudunk-e alkalmazkodni időben.
A világ legnézettebb üzleti podcastja és a jövő sötét jóslata
A The Diary of a CEO ma a világ egyik legnagyobb üzleti podcastja: heti nyolcmillió megtekintés és hatmilliárd összes nézetszám áll mögötte. A műsor házigazdája, Steven Bartlett olyan vendégekkel beszélgetett már, mint Barack Obama vagy Elon Musk. Itt szerepelt nemrég Mo Gawdat, a Google X volt vezérigazgatója. Az az ember, aki belülről látta, hogyan születnek a legnagyobb technológiai kísérletek.
És amit mondott, nem volt szépítés:
A következő 12–15 év elkerülhetetlen disztópia lesz, mielőtt elérhetnénk a paradicsomot.
Ez a jóslat nem egy sci-fi író túlzása, hanem egy olyan ember diagnózisa, aki éveken át a világ legnagyobb technológiai cégeinél dolgozott.
Amikor a gép gyorsabban fut, mint az ember
Gawdat 2021-ben írta meg Scary Smart című könyvét, amelyben azt állította: az MI fejlődése elkerülhetetlen, és a kérdés csak az, hogyan használjuk. Most viszont ennél keményebben fogalmaz:
Most már úgy gondolom, hogy egy rövid távú disztópiába csúszunk, amiből nincs menekvés.
De mi ez a disztópia? A válasz egy rövidítésben rejlik: FACE RIP.
Szabadság (Freedom): amikor az MI-ügynök mindent lefoglal, vásárol és elintéz helyettünk, észrevétlenül szűkül a döntési szabadságunk.
Elszámoltathatóság (Accountability): ha egy MI hibázik, ki a felelős? A fejlesztő, a megrendelő, a felhasználó?
Emberi kapcsolat (Connection): amikor ügyfélszolgálattal beszélünk, sokszor már nem is ember van a vonal másik végén.
Egyenlőség (Equality): az MI erőforrásait és modelljeit ma néhány óriásvállalat birtokolja, mindenki más kiszolgáltatott.
Gazdaság (Economics): ha a munkák fele eltűnik, a jelenlegi gazdasági modell nem tartható.
Valóság (Reality): deepfake, manipuláció, hamis videók és hírek – hogyan különítjük el a valóságot a hamistól?
Innováció (Innovation): az önfejlesztő MI-k olyan sebességgel javítják saját magukat, amivel az emberi társadalom nem tud lépést tartani.
Hatalom (Power): aki először ér el általános mesterséges intelligenciát (AGI), az ideiglenesen az egész világ fölé nőhet.
Ez nem valami távoli jövő: mindezt 2027 körülre teszi Gawdat.
Magyar valóság: nem maradt idő
„Láttuk a jeleket már 2024-ben is, de az igazi lejtő 2027-ben kezdődik” – figyelmeztet Mo Gawdat. Elsőre távolinak tűnik, valójában ijesztően közel van. Két év múlva még mindig ugyanazok a gyerekek ülnek az általános iskolapadban, ugyanazok a hitelt törlesztő családok próbálnak túlélni, ugyanazok a vállalkozók remélik, hogy lesz elég megrendelésük. A legtöbben abban a hitben élnek, hogy még van időnk felkészülni, miközben a változás már régen elindult.
És a jelek már ma is egyértelműek Magyarországon.
A call centerekben egyre több folyamatot vesznek át a gépek, így kevesebb élő ügyintézőre van szükség. A fordítóirodákban a ChatGPT végzi a nyers munkát, az ember már csak a végső simításokat teszi hozzá. A könyvelők körében nyílt titok, hogy az automatizált rendszerek egyre több feladatot lefednek, és hamarosan a mindennapi munka nagy részét feleslegessé teszik.
Papíron mindez talán csak néhány százalékos csökkenés. Egy nagy ügyfélszolgálati központban például a kétezer emberből mostantól elég 1800. Számszakilag apróság, de a kieső kétszáz családnak maga a világ összeomlása. És pontosan ez a logika fog végigfutni az egész gazdaságon: sok apró mínusz, amely összeadódva teljes társadalmi rétegeket sodor bizonytalanságba.
Két évünk maradt, mielőtt a lejtő igazán meredekké válik. A kérdés, hogy ezalatt a két év alatt tudunk-e érdemben felkészülni, vagy csak akkor kezdünk kapkodni, amikor már csúszunk lefelé a szakadékba.
A háború mint üzlet: miért most éleződik ki minden?
Mo Gawdat szerint a világ gazdaságát nem a termelés, hanem a háború tartja mozgásban. A pénz ugyanis nem ott keletkezik, ahol mi dolgozunk és értéket állítunk elő, hanem a hitelezésben. És nincs nagyobb indok a hitelezésre, mint a fegyverkezés.
2024-ben a világ összesen 2,71 billió dollárt költött fegyverekre és háborúra. Ez évente nagyjából tizenhárom Magyarországnyi GDP-nek felel meg. Ráadásul a fegyverek nem örökéletűek: tíz–harminc év alatt elavulnak, elértéktelenednek. Ha nem használják őket, nem lehet újakat gyártani és eladni. Ezért válnak a háborúk egyfajta gazdasági szükségletté.
Gawdat számításai szerint az Egyesült Államok jelenlegi fegyverkészlete 24–26 billió dollárba került. Ez az összeg önmagában akkora, hogy teljes régiókat lehetne vele felemelni a szegénységből. Ehelyett azonban újabb és újabb konfliktusokban merül el, amelyek valójában lehetőséget teremtenek a fegyverek lecserélésére.
Magyarország sem kivétel ebből a logikából. A katonai modernizáció, a NATO-vállalások teljesítése, a hazai hadiipar fejlesztése mind ebbe a körbe tartozik. A hivatalos kommunikáció a biztonságról szól, a valóság azonban inkább gazdasági: a globális fegyverüzletből mi is részt kérünk.
Munkahelyek: a nagy önáltatás
Sokan azzal nyugtatják magukat, hogy bár az AI elvesz bizonyos munkákat, majd újakat teremt helyettük. Mo Gawdat szerint ez illúzió. Válasza rövid és kemény: „Ez teljes baromság.”
A gőzgép idején valóban így történt. Amikor a gépi erő átvette az emberi izmok szerepét, új iparágak születtek, például a szénbányászat és a vasúti szállítás. Akkor a gép csak segített, az ember továbbra is nélkülözhetetlen volt.
Most azonban más a helyzet. A mesterséges intelligencia nem az emberi izmokat helyettesíti, hanem az emberi agyat. A tudásmunkások – akik adatot elemeznek, prezentációt készítenek, emaileket írnak vagy Excelben dolgoznak – teljes egészében lecserélhetők. A Midjourney másodpercek alatt rajzol logót, amelyért egy grafikus órákig küzdött volna. A ChatGPT megírja a levelet, amit eddig egy asszisztens fogalmazott.
Geoffrey Hinton, az AI egyik úttörője odáig ment, hogy azt tanácsolta: „Tanuljatok vízszerelőnek.” Mert a csőtörést nem tudja kijavítani egy nyelvi modell, ahhoz ember kell.
Magyarországon ez különösen érzékeny téma. A közszférában és a nagyvállalatoknál tömegek dolgoznak papírmunkával, adatbevitellel, rutinjelentések készítésével. Ezeket a feladatokat a közeljövőben egyre inkább algoritmusok fogják ellátni. A fiatal grafikus, aki most tanulta ki a Photoshopot, vagy a vidéki könyvelő, aki évtizedek óta ugyanazt a szoftvert használja, könnyen találhatja magát a partvonalon.
A nagy hazugság tehát az, hogy mindenki nyerhet. Valójában sokak munkája válik feleslegessé, és nem biztos, hogy lesz időnk új szerepeket találni számukra.
Négy készség, ami a túlélés kulcsa lehet
Gawdat szerint az emberiség túlélése nem szakmáktól, hanem készségektől függ.
- Kapcsolódás a mesterséges intelligenciához. Ne féljünk tőle, használjuk. Tanuljunk meg együttműködni vele, hogy a „jó oldalunkat” ismerje meg.
- Emberi kapcsolatok. Az MI tudhat mindent, de nem tud ölelni. A fodrász, aki beszélget, az óvónő, aki törődik, a pszichológus, aki figyel – ezeknek az értéke fel fog értékelődni.
- Igazságkeresés. Egy világban, ahol minden propaganda, a legfontosabb képesség az, hogy ne dőljünk be az első narratívának. Kérdezzünk rá: ki mondja, és kinek az érdeke?
- Etika. Ha az MI-t etikátlan célokra tanítjuk, abból baj lesz. Ha emberi értékeket mutatunk neki, abból lehet utópia.
A paradicsom ígérete
És mi lesz a pokol után? Gawdat szerint elérhetjük az utópiát: egy olyan világot, ahol minden elérhető.
Egy világ, ahol az intelligencia hoz létre mindent. Egy világ, ahol minden ember megkap mindent, amit kér.
Ez nem kommunizmus, hanem bőség. Ha az energia, a gyártás és a tudás költsége közel nullára csökken, akkor mindenki hozzáférhet mindenhez.
A kérdés persze ott marad: ki engedi el a hatalmat? Vajon azok, akik ma birtokolják az erőforrásokat, hajlandók lesznek megosztani az egészet?
Egy MI a világ élén?
Gawdat legmerészebb gondolata, hogy végül nem sok különböző AI versenyez majd, hanem lesz egyetlen „agy”, amely az egész emberiséget szolgálja.
Ez lenne a CERN mintájára az „AI CERN”: minden ország legjobb tudósai egy közös célért dolgoznak, nem egymás ellen. Nem Trump és Hszi Csin-ping döntene a világ jövőjéről, hanem egy AI, amelynek egyetlen célja van: az emberiség jóléte.
Magyarország és az új rendszerváltás
Mi, magyarok megszoktuk a rendszerváltásokat. Szocializmusból kapitalizmusba, forintból euró-közeli árfolyamválságba. De ami most jön, nem politikai, hanem gazdasági rendszerváltás.
A munka és a megélhetés alapja változik meg. Amit eddig biztosnak hittünk – hogy dolgozni kell, hogy megélhessünk – lehet, hogy néhány évtizeden belül nem lesz többé igaz.
És hogy mit tehetünk addig? Gawdat egyszerű tanácsot adott: szeressük a szeretteinket, építsünk valódi kapcsolatokat, töltsünk több időt a természetben.
Star Trek vagy Star Wars? A döntés a miénk
Mo Gawdat üzenete egyszerre kijózanító és inspiráló. Nem ijesztgetni akar, hanem felrázni: a jövő nem velünk történik, hanem mi alakítjuk. Az előttünk álló dilemmát két képpel lehet a legjobban megfogni. Lehetünk egy Star Trek-világ, ahol a technológia mindenkiért dolgozik, és a közösség jólétét szolgálja. Vagy süllyedhetünk egy Star Wars-szerű valóságba, ahol a hatalom kevesek kezében összpontosul, és a többség kiszolgáltatott marad.
A kérdés nem az, hogy jön-e a változás. Már itt van. A kérdés az, hogyan reagálunk rá.
Magyarország története arról szól, hogy mindig túléltünk és alkalmazkodtunk. Most egy új korszak küszöbén állunk, amely nem politikai rendszerváltást, hanem a mindennapi élet teljes újrarendeződését hozza. Az a nemzet lesz sikeres, amelyik nem fél a gépektől, hanem megtanulja használni őket, és közben emberi marad.
A jövő nem valahol messze történik. A jövő itt van, és rajtunk múlik, hogy pokol vagy paradicsom lesz belőle.
