A jövő munkahelyei cikksorozat 1. rész
A technológiai fejlődéssel kapcsolatos közbeszédet évtizedek óta uralja egyfajta félelem: a robotok elveszik a munkánkat. Ez a narratíva különösen felerősödött az ipar 4.0 és az automatizáció térnyerésével. Azonban a Világbank legfrissebb, „Future Jobs” című átfogó jelentése meglepő és árnyalt képet fest a valóságról. Az adatok azt mutatják, hogy a robotizáció nem feltétlenül jelent tömeges munkanélküliséget; sőt, bizonyos gazdasági feltételek mellett nettó munkahelyteremtő hatása lehet. Cikksorozatunk első részében azt vizsgáljuk, hogyan alakítja át az ipari automatizáció a fizikai munkát, és miért dőlnek meg a korábbi pesszimista jóslatok.
A termelékenység paradoxona
Az intuitív gondolatmenet szerint, ha egy robot képes elvégezni egy ember munkáját gyorsabban és olcsóbban, akkor az emberre nincs többé szükség. A jelentés azonban rámutat a „méretgazdaságossági hatás” (scale effect) fontosságára. A Kelet-Ázsia és a Csendes-óceáni térség (EAP) régiójában a robotok bevezetése jelentősen növelte a termelékenységet. Ami lehetővé tette a vállalatok számára, hogy csökkentsék egységköltségeiket és áraikat. A versenyképesebb árak növelték a keresletet a globális piacokon, ami a termelés olyan mértékű bővülését eredményezte, hogy a vállalatoknak – a robotok mellett – több emberi munkaerőre is szükségük lett a megnövekedett volumen kezeléséhez.
Ez a jelenség magyarázza, hogy miért nem következett be a várt foglalkoztatás-csökkenés a gyártóiparban. Az adatok szerint a robotok elterjedése a vizsgált régióban szerencsés módon a feldolgozóipari foglalkoztatás növekedéséhez vezetett. Ez különösen igaz azokra az ágazatokra, amelyek exportorientáltak és integrálódtak a globális értékláncokba, mint például az elektronika vagy az autóipar.
Nyertesek és vesztesek
Bár az aggregált számok pozitívak, a felszín alatt komoly átrendeződés zajlik. A technológia nem semleges: határozottan különbséget tesz a munkavállalók között képzettség és feladattípus alapján. Az öt vizsgált ASEAN-országban (Indonézia, Malajzia, Fülöp-szigetek, Thaiföld, Vietnám) végzett részletes elemzés szerint 2018 és 2022 között a robotizáció drasztikusan eltérő hatással volt a különböző csoportokra:
- A nyertesek: Az ipari robotok bevezetése mintegy 2 millió új munkahelyet teremtett a képzett, formális szektorban dolgozó munkavállalók számára. Ezek a munkakörök jellemzően nem-rutin kognitív vagy nem-rutin manuális feladatokat igényelnek, amelyeket a gépek (még) nem tudnak hatékonyan ellátni.
- A vesztesek: Ugyanebben az időszakban a technológia mintegy 1,4 millió alacsony képzettségű munkahely megszűnéséhez járult hozzá a formális szektorban.
Ez a folyamat azt jelzi, hogy a robotok elsősorban a rutinjellegű, manuális feladatokat váltják ki – mint például az összeszerelés, csomagolás vagy hegesztés –, miközben növelik az igényt a gépeket felügyelő, karbantartó, vagy a gyártási folyamatokat tervező szakemberek iránt. A kiszoruló, alacsony képzettségű munkaerő gyakran nem munkanélkülivé válik, hanem átkényszerül az informális szektorba, ahol alacsonyabbak a bérek és hiányzik a szociális védelem.
A robotok, mint az öregedő társadalom támaszai?
A jelentés egyik legérdekesebb megállapítása a demográfia és az automatizáció kapcsolatát érinti. Az olyan országokban, ahol a népesség gyorsan öregszik – mint például Kína, Thaiföld vagy Vietnám –, a munkaerő-kínálat szűkülése komoly gazdasági kockázatot jelent. Ebben a kontextusban a robotizáció nem fenyegetés, hanem szükségszerűség: segít fenntartani a termelési kapacitást a csökkenő emberi erőforrások mellett is.
Azonban a technológiai váltás generációs feszültségeket is szül. A vietnámi adatok alapján a robotizáció előnyeiből – mint a béremelkedés és a foglalkoztatás bővülése – elsősorban a fiatal és középkorú munkavállalók részesültek. Az 50 év feletti munkavállalók esetében ezek a pozitív hatások nem voltak statisztikailag kimutathatók. Ez arra utal, hogy az idősebb generációk nehezebben alkalmazkodnak az új technológiákhoz, vagy nem rendelkeznek azokkal a friss készségekkel, amelyek a robotizált környezetben szükségesek, így a technológia akár fel is gyorsíthatja a munkaerőpiacról való kilépésüket.
A gazdasági megvalósíthatóság korlátai
Fontos megjegyezni, hogy nem minden munkahelyet automatizálnak, amit technikailag lehetséges lenne. A jelentés bevezeti a „gazdasági megvalósíthatóság” (economic viability) fogalmát: a vállalatok csak akkor telepítenek robotokat, ha azok költsége alacsonyabb, mint az emberi munkaerőé. Jelenleg a robotok tömeges alkalmazása csak a magasabb bérszínvonalú országokban és iparágakban (pl. autóipar) éri meg igazán. Az alacsonyabb jövedelmű országokban, ahol a munkaerő olcsó, a robotizáció lassabb ütemben halad, és gyakran csak az olcsóbb, egyszerűbb robotokra korlátozódik (pl. a műanyagiparban).
A jövő gyára
Az első cikkünk tanulsága, hogy a robotok nem az ellenségeink, de nem is automatikusan mindenki barátai. A technológia polarizálja a munkaerőpiacot: a képzetteknek és a fiataloknak lehetőséget, az alacsony képzettségűeknek és az idősebbeknek kockázatot jelent. A kulcs a folyamatos tanulás és a készségfejlesztés, hogy a munkavállalók ne a gépekkel versenyezzenek, hanem azokat kiegészítve dolgozzanak.
De mi a helyzet a diplomásokkal? Vajon ők biztonságban vannak? A sorozat következő részében azt vizsgáljuk meg, hogyan rendezi át a mesterséges intelligencia a szellemi munkát, és miért vannak most a „fehérgallérosok” nagyobb veszélyben, mint valaha.
