A távolugrásban a sebesség, a technika és a centiméterek játéka zajlik, de mi történik, ha mindebbe bekapcsolódik a mesterséges intelligencia?
A távolugrás esszenciája, sprint és repülés a centikért
A távolugrás az atlétika egyik legrégibb és legegyszerűbbnek tűnő versenyszáma. Nekifutás, elugrás egy deszkáról, és landolás a homokban. A cél minél messzebbre repülni. Ehhez a sprinterek gyorsasága, a tornászok ruganyossága és a precíz időzítés egyaránt szükséges. A távolugróknak 20 cm széles elugródeszkára kell érkezniük teljes lendülettel, ha egyetlen lábujjuk is túllóg a deszka vonalán (ezt hívják belépésnek), az ugrás érvénytelen. Emlékszem fiatal távolugróként, mennyit gyakoroltuk a nekifutást, hogy a végén pontosan a deszkát találjuk el, se előtte, se utána. A homokban hagyott nyom távolságát régen mérőszalaggal mértük, és a bíró szeme döntött a szabályosságról. Ma azonban mindezt egyre inkább high-tech eszközök felügyelik.
Belépéskontroll MI-vel: amikor a kamera a bíró
2022-ben, a belgrádi fedett pályás vb-n a hagyományos műanyag gyurma helyett először alkalmaztak teljesen automatizált rendszert. Amennyiben a versenyző lábfejének bármely része átszakította a deszka függőleges síkját (tehát gyakorlatilag túllógott rajta), egy zöld vagy piros lámpa jelezte azonnal az ugrás érvényességét. A közönség döbbenten figyelte, ahogy látszólag jó ugrásokat is érvénytelennek minősített a rendszer.
Az új szabály szigorúbb. Korábban csak akkor volt belépés, ha a láb hozzáért a vonal utáni talajhoz és nyomot hagyott a gyurmán. Az új technikai szabály alapján viszont már az is hibának számít, ha a láb akár egy milliméterrel túlnyúlik a levegőben a deszka élén. Ezt szabad szemmel szinte lehetetlen lenne megítélni, a gépi szem azonban gond nélkül érzékeli. A World Athletics szerint így egyszerűbb és igazságosabb a bíráskodás, hiszen a korábbi rendszerben előfordult, hogy a cipő orra ugyan túllógott, de nem hagyott nyomot, így az ugrást mégis megadták. Mostantól az ilyen esetek is belépésnek számítanak.
Az MI-vezérelte kamerás belépésfigyelés gyors és könyörtelenül következetes. A rendszer minden ugrásnál azonnal ítéletet hoz, kiküszöbölve az emberi reakcióidőből vagy figyelemkihagyásból adódó hibákat.
Okos elemzés edzésen
A technológia nem csak a bíráskodást forradalmasítja, hanem a felkészülést is. A mai atléták edzésein az MI csöndes megfigyelőként és adatelemzőként van jelen. Képzeljünk el egy okos kamerarendszert a pálya szélén. Minden egyes ugrást rögzít, és utána azonnal kielemzi a mozgást.
Mekkora volt a nekifutás sebessége? Hány lépésből ért a deszkára? Mi volt a kilövési szög és a levegőben a testhelyzet?
Az edzői munka így adatvezéreltté válik. Ahelyett, hogy csak érzésre vagy általános elvek mentén edzenének, az edző és tanítványa konkrét számokat és visszajelzést kap minden ugrásról. Például egy okos futófelületbe épített szenzorrendszer képes mérni a lépések ritmusát, hosszát, a talajfogás erejét.
Egy brit startup, a Feldspar épp egy ilyen „intelligens” atlétikai pályát fejleszt: a beépített érzékelők valós időben rögzítik a sprinterek és ugrók minden talajérintését, és azonnal küldik az adatokat elemzésre. A pálya nem csak futógyorsaságot növelő speciális borítást ad, hanem AI-alapú elemzőeszközt is, ami az edzők munkáját segíti: részletes statisztikákat, személyre szabott tanácsokat kínál, sőt figyelmeztethet a sérülés kockázatára is a mozgásminták alapján. Mindez korábban sci-finek tűnt volna, ma már a csúcsteljesítményhez ezek a finomhangolások kellenek.
Természetesen az MI sem csodaszer. Egyetlen algoritmus sem fog helyettünk világrekordot ugrani. Viszont abban óriási segítség, hogy a sportolók okosabban, tudatosabban készülhessenek. Saját atlétikai múltamból tudom, milyen nehéz volt sokszor megérteni, miért nem sikerült egy-egy kísérlet, ma a gép megmutatja az okokat. Ettől az edzés egyszerre lesz intellektuális kihívás és játék is: a sportolók adatokkal versenyezhetnek önmagukkal, minden ugrás után látják, min lehet javítani, és inspiráló módon követhetik a fejlődésüket.
Bíráskodás új dimenzióban, kevesebb vita, pontosabb eredmények
A versenybírók munkája is átalakul az MI korában. A távolugrásban a legnyilvánvalóbb a belépések gépi ellenőrzése. De nem ez az egyetlen terület, ahol a technológia közbelép.
Gondoljunk a távolságmérésre. Ma már sok nagy versenyen nincs szükség mérőszalagra, mert a homokba érkezés helyét is kamerák és szoftverek határozzák meg. A Seiko által kifejlesztett videóalapú távolságmérő rendszer (Video Distance Measurement, VDM) lényege, hogy két nagysebességű kamera rögzíti a homokba érkezést különböző szögekből. A szoftver pedig kiválasztja a megfelelő képkockát és kiszámítja a deszkától mért pontos távolságot.
Az atléta ugrása után szinte azonnal megjelenik az eredmény a kijelzőn. Ez nem csupán látványos, de praktikus is. Gyorsabban pörög a verseny, nincs hosszú szünet a méricskélés miatt, és minimálisra csökken az emberi tévedés esélye. A gépi pontosság centiméterre azonos minden versenyzőnél, nincs „jóindulatból megadott plusz fél centi”. Ráadásul minden ugrás videója archiválódik, így egy esetleges óvásnál vissza lehet nézni, hol volt a legközelebbi homoknyom.
A Hawk-Eye nevű sporttechnológiai rendszer
A 2025. szeptember 13-21. között zajló tokiói atlétikai világbajnokságon tovább léptek egyet. A Hawk-Eye nevű híres sporttechnológiai rendszer (amit például a teniszben és a labdarúgásban is használnak) minden atlétikai szám esetében több kamerás visszajátszó rendszert biztosított a bíróknak.
Ez azt jelenti, hogy ha bármilyen kétség merül fel, akár egy érvénytelenné nyilvánított ugrás, akár bármi más szabálytalanság kapcsán, a bírók több szögből, lelassítva vissza tudják nézni az esetet, mielőtt döntenek. A technológia extra biztosítékként van jelen. Ugyanez a rendszer a nézőknek is tartogat érdekességeket, hiszen a közvetítésekben új, látványos grafikai elemek jelenhetnek meg az MI által gyűjtött adatokból (például ugrás íve, sebességdiagram), így a közönség jobban megértheti, mi történik a pályán.
Fontos kiemelni, hogy az MI a bíráskodásban nem az embert váltja ki, hanem támogatja. A kulcs a pontosabb döntés: kevesebb a vita, kevesebb az utólagos korrekció. A gép nem fárad, nem pislog, és nem befolyásolja a verseny hangulata, de a végső szót továbbra is a versenybíró mondja ki, az MI által szolgáltatott bizonyítékok alapján.
Élő példa Tokióból, az AI új fejezete a világbajnokságon
A jelenleg zajló, 2025-ös tokiói atlétikai világbajnokság remekül bemutatja, hová jutottunk. A versenyeken már alapfelszereltség a gépi belépésjelző. A nézők a helyszínen is látják a deszkánál felvillanó zöld/piros fényeket, és tudják, hogy ezeket egy számítógépes rendszer adja. A homokba ugrások eredménye pillanatok alatt megjelenik a kijelzőkön, köszönhetően a videós távmeghatározásnak. Újdonság viszont, hogy Tokióban a szervezők a Sony Hawk-Eye rendszerét is bevetették. Minden vitás esetben több kamera szemszögéből vissza lehet nézni a történteket, így tényleg nincs helye hibának vagy hosszú vitáknak. Ez a háttérben zajlik, de a hatása érezhető. A versenyzők nyugodtabbak lehetnek, a nézők pedig tisztább versenyt láthatnak.
Tokió ráadásul a nézői élmény terén is újított. A stadion köré szervezett szurkolói zónában DigSports néven indult interaktív program. Itt bárki kipróbálhatta magát különféle mini feladatokban, az MI pedig lemérte a teljesítményét és megmondta, melyik sportágban lenne a legjobb. Ez játékos módja annak, hogy az emberek megértsék, mire képes a technológia, hiszen ugyanígy mérik az igazi bajnokok ugrását is, csak sokkal nagyobb léptékben. A világbajnokság hivatalos közvetítéseiben is feltűntek az MI nyomai. Lassított felvételek, amelyeknél grafika mutatta az ugrás ívét vagy a levegőben töltött időt. Továbbá olyan statisztikákat is láthatunk, mint a nekifutás sebessége vagy a lépésfrekvencia. Ezek az adatok korábban csak az edzői noteszek mélyén léteztek, most viszont a szurkolók is naprakész, hasznos és inspiráló tartalomként kapják meg őket.
Tokió tehát egyszerre tiszteleg a hagyomány előtt, hisz maga a helyszín – a Nemzeti Stadion – legendás atléták emlékét idézi és mutat előre a jövőbe. Amit a pályán látunk, az egy új sportvilág képe, ahol ember és mesterséges intelligencia együtt dolgozik a nagyobb teljesítményért és az igazságos küzdelemért. A távolugrás, ez az ősidők óta űzött egyszerű mozdulat, ma már high-tech köntösben születik újjá minden versenyen.
Ugrunk egy új korszakba?
A mesterséges intelligencia csendes forradalmat hoz a távolugrásban: precízebb bíráskodást, okosabb edzéseket, új élményeket. Mégis megmarad benne valami örök: az emberi elrugaszkodás vágya. A homokba érkezéskor a gép csak mér, a siker vagy kudarc érzését ugyanúgy az atléta éli át. A kérdés az, hol a határ: meddig segít az MI, és nem veszi-e el egyszer a sport lelkét? Egy biztos, a sport világa átalakulóban van, és nekünk, nézőknek és sportolóknak együtt kell ugranunk ezzel a változással. Készen állunk rá, hogy az új technológiai ugródeszka még messzebbre repítsen minket?
