Egy amerikai férfi három éve küzd azért, hogy szerzői jogot kapjon egy gép által készített festményre. Jason Allen története új fejezetet nyit a művészet és a technológia kapcsolatában.
Egy kép, ami felkavarta a művészvilágot
2022-ben a coloradói állami művészeti verseny zsűrije egy különös festményt hirdetett győztesnek. A kép címe:
Théâtre D’opéra Spatial
A szerző, Jason Allen, nem ecsettel, hanem a Midjourney nevű képgeneráló programmal alkotta meg. A döntés vihart kavart: sokan felháborodtak, mások csodálták az újfajta alkotói bátorságot. Allen a győzelem után nem állt meg. Szerette volna hivatalosan is bejegyeztetni a művet, de az Amerikai Szerzői Jogi Hivatal elutasította a kérelmét. Indoklásuk szerint a kép „nem emberi alkotás”. Azóta három éve tart a jogi huzavona, amelynek legújabb fejezete 2025 augusztusában kezdődött: Allen ismét bírósághoz fordult.
Az érme két oldala
Allen azt állítja, hogy a folyamat nem gépi automatizmus volt. Több mint 600 szöveges promptot adott be, amíg megtalálta a megfelelő képet, majd manuálisan vágta, retusálta és továbbfejlesztette.
Szerinte ez alkotói munka, csak más eszközökkel.
A bíróságnak benyújtott irat szerint Allen „szellemi vízióját” fejezte ki a programon keresztül. Az ügyvédje szerint a szerzői jog nem zárhatja ki azokat, akik technológiai közvetítéssel alkotnak. Az ellenoldal viszont kitart amellett, hogy a végső képet egy algoritmus hozta létre, nem emberi kéz.
A kép, ami olajba költözött
A művész most új módon próbálja bebizonyítani, hogy a kép valódi alkotás. Olajnyomatos, háromdimenziós másolatokat készít a festményről, amelyeket „elegraph” néven forgalmaz. A reprodukciókat az Arius nevű cég technológiájával gyártják, amely híres arról, hogy képes az ecsetvonásokat is lemásolni.
Allen szerint az elegraph fizikai tárggyá teszi azt, amit sokan „csak adatnak” tartanak.
„Ezt a képet nem lehet lemásolni. Ez a válasz azoknak, akik szerint ez nem művészet” – mondta egy sajtóközleményben.
A festmény így egyszerre lett virtuális és valós, digitális és kézzel fogható.
A művészet határai
Az ügy újra felveti a kérdést: mitől művészet egy alkotás? A technológia már képes képeket, zenét és szövegeket létrehozni, de a szerzőség fogalma megakadt a jogi rendszerekben. A Szerzői Jogi Hivatal szerint Allen nem alkotó, csupán irányító. Ő viszont úgy véli, a „promptolás” is művészi folyamat, és az emberi döntések nélkül a gép semmit sem hozna létre.
A vita most a bíróságon folytatódik. Allen beadványa szerint a hivatal túllépett hatáskörén, amikor a szerzőség fogalmát újraértelmezte. Az ítélet nemcsak róla, hanem a jövő művészeiről is szól majd, azokról, akik az alkotást már nem ecsettel, hanem kóddal formálják.
Az alkotás új tere
Jason Allen ügye túlmutat egyetlen festményen. A vita arról szól, mit jelent ma embernek lenni az alkotás folyamatában. A művészet mindig a kor technológiájával fejlődött együtt, az ecsettől a fényképezőgépen át a digitális vászonig. A mostani per ennek a fejlődésnek csak a legújabb állomása.
Lehet, hogy Allen képe soha nem kap hivatalos szerzői védelmet. Mégis megmutatta, hogy a művészet határai nem a törvénykönyvekben, hanem az emberi kíváncsiságban húzódnak.
