Dél-Korea, Franciaország és mások azt üzenik: nem akarunk teljesen függeni az amerikai vagy kínai mesterséges intelligenciától. De vajon reális célkitűzés ez, vagy csak nacionalista álom?
A félelem, hogy mások döntik el helyetted a jövődet
Miközben az Egyesült Államok és Kína versengenek azért, hogy ki dominálja a mesterséges intelligencia világát, egyre több ország kezd azzal szembesülni, hogy ebben a versenyben ők csupán nézők. Nem ők írják a szabályokat, nem ők fejlesztik a technológiát, és nem ők döntik el, hogy kinek, mikor és milyen feltételekkel lesz hozzáférése az MI legfejlettebb eszközeihez. Ez nem csak technológiai kérdés. Ez gazdasági versenyképességről, nemzeti biztonságról és arról szól, hogy egy ország mennyire képes önállóan alakítani a saját sorsát egy olyan korban, amikor az MI egyre inkább meghatározza, hogy ki nyertes és ki vesztes.
Ezért egyre többen beszélnek szuverén mesterséges intelligenciáról, vagyis olyan lokálisan épített MI-képességekről, amelyek nem tesznek egy országot függővé a nagyhatalmaktól. A cél az, hogy saját számítási infrastruktúra, saját nagy nyelvi modellek, saját chipgyártás, felhőtárhely és mérnöki tudás álljon rendelkezésre. És persze hogy a saját adataik felett is saját maguk rendelkezzenek, ne pedig egy idegen cég szerverein.
Dél-Korea az egyik legerősebb jelölt arra, hogy ezt tényleg meg tudja csinálni. Gazdag, fejlett technológiai szektorral rendelkezik, van nekik Samsung Electronics és SK Hynix, amelyek chipgyártásban világszínvonalúak, valamint komoly szoftveres szakértelem is. És most van egy elnöke, Lee Jae Myung, aki politikai akarattal is rendelkezik. Lee a hatalomra kerülése óta háromszorosára emelte a kormány MI-fejlesztési költségvetését, ami 2025-re körülbelül 6,8 milliárd dollárnak felel meg.
„A mesterséges intelligencia korában egy nap lemaradása egy egész generáció lemaradását jelentheti”
– mondta Lee nemrég a törvényhozóknak szóló beszédében.
„Jelenleg egy sürgős, élet-halál válsággal nézünk szembe.”
Ez nem túlzás, legalábbis Lee szerint. És nem is egyedül gondolja így.
Az Nvidia-jelenség és a szuverén MI üzleti logikája
Az egyik leglelkesebb szuverén MI-hívő nem is egy ország vezetője, hanem Jensen Huang, az Nvidia vezérigazgatója. Ez persze nem véletlen: az ő cége profitál a legtöbbet abból, hogy egyre több ország akar saját MI-képességeket építeni, és ehhez grafikus processzor egységekre van szükség, amelyeket az Nvidia gyárt. Huang szerint a szuverén MI kodifikálja egy ország kultúráját, társadalmi intelligenciáját, józan eszét és történelmét.
„A saját adataid fölött te rendelkezel”
– mondta tavaly.
Ez szép gondolat, de fontos látni, hogy Huang üzleti érdeke egybeesik ezzel a retorikával. Minél több ország akar saját MI-infrastruktúrát építeni, annál több Nvidia chipet kell vásárolniuk. És valóban: Dél-Korea nemrég bejelentette, hogy 260 ezer darab Nvidia GPU-t szerez be, amit az ország MI-ambícióinak alapjaként ünnepeltek. Ezek egy része egy államilag vezetett adatközpontba kerül, más részük pedig helyi szoftvercégek adatközpontjaiba.
De ez csak a kezdet. A Samsung, a Hyundai és az SK konglomerátumok bejelentették, hogy körülbelül 540 milliárd dollár értékű belföldi befektetést hajtanak végre a következő években, beleértve MI-adatközpontokat, chipeket és MI-alapú gyártást. Kevésbé ismert cégek, mint a Rebellions és a FuriosaAI, neurális feldolgozó egységeket fejlesztenek, amelyek bizonyos MI-számítási területeken alacsonyabb költségű alternatívák lehetnek az Nvidia GPU-khoz képest. A Naver és a Kakao, Korea legnagyobb szoftvercégei, már kifejlesztették saját koreai nyelvű nagy nyelvi modelleiket.
Más országok is építkeznek
Dél-Korea nem egyedül van ebben a törekvésben. Franciaország Mistral AI nevű cége és a német SAP közösen indítottak egy szuverén MI-platformot, amely az európai adatok védelmét szolgálja a közszférában és a szabályozott iparágakban. Az Egyesült Királyság létrehozott egy szuverén MI-egységet, amely befektetéseket koordinál helyi startupokba, és vonzóbbá teszi az országot az MI-cégek számára. India saját MI-modellt fejleszt, és bővíti a belföldi számítási kapacitását.
Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek, amelyek a Közel-Kelet legaktívabb és leggazdagabb MI-befektetői közé tartoznak, nemrég engedélyt kaptak az Egyesült Államok Kereskedelmi Minisztériumától, hogy két helyi cég összesen 70 ezer darab MI-chipet vásároljon. Az Emírségek gazdasági minisztere a szuverén MI-re fordított kiadásokat a védelmi és kiberbiztonsági kiadásokhoz hasonlította.
A Gartner piackutató cég adatai szerint a világszerte MI-re fordított kiadások, beleértve a szolgáltatásokat, szoftvereket és infrastruktúrát, várhatóan elérhetik az 1,5 billió dollárt 2025-ben, ami körülbelül ötven százalékos növekedést jelent 2024-hez képest. Jövőre a teljes kiadás várhatóan meghaladja a 2 billió dollárt.
De működhet ez?
Mert ahhoz, hogy egy ország valóban képes legyen saját MI-ökoszisztémát építeni, több dolognak is együtt kell állnia. Szükség van elég áramra az adatközpontok működtetéséhez, amire sok ország egyszerűen nem képes. Szükség van félvezetőgyártási kapacitásra, ami csak néhány országban létezik komoly szinten. És szükség van olyan mérnöki és kutatási tudásra, amely képes új algoritmusokat és modelleket fejleszteni, nem csak másolni a meglévőket.
De talán a legnagyobb akadály az, hogy az Egyesült Államok dominál számos olyan kulcstechnológiában, amely elengedhetetlen az MI-hoz. Az Nvidia chipjeitől az amerikai felhőszolgáltatásokon át az algoritmusfejlesztésig az MI-értéklánc jelentős része amerikai kézben van. Ez azt jelenti, hogy bármely ország, amely szuverén MI-t akar építeni, bizonyos mértékben még mindig az Egyesült Államoktól függ. Ez pedig olyan szuverenitás, amely pontosan addig tart, amíg Washington engedi.
Virpratap Vikram Singh, a londoni székhelyű Nemzetközi Stratégiai Tanulmányok Intézetének szakértője szerint sok régióban „növekvő habozás” mutatkozik az amerikai technológiai óriásoktól való túlzott függés kapcsán. A hatóságok egyre nehezebben szabályozzák ezeket a vállalatokat, és ezért keresnek alternatívákat. Courtney Lang, az Információs Technológiai Ipari Tanács kiberbiztonsági szakértője szerint az országok azzal is számolnak, hogy a hazai MI-képességek és alternatív szolgáltatók rendelkezésre állása nagyobb ellenállóképességet biztosít esetleges zavarok esetén.
A geopolitika árnyéka
A szuverén MI mögött rejlő motiváció nem pusztán technológiai. Politikai és geopolitikai is. A kisebb országok attól tartanak, hogy ha túlságosan függenek az amerikai vagy kínai technológiától, akkor sebezhetővé válnak. Ha egy nagyhatalom úgy dönt, hogy korlátozza a hozzáférést bizonyos technológiákhoz szankciók vagy politikai nyomás révén, akkor egy ország gazdasága és biztonsága veszélybe kerülhet.
Kína gyakran kifejezi a technológiai önállóság vágyát, bár eddig nem fókuszált jelentősen a legjobb megoldásainak exportálására. Ezzel szemben a Trump-kormányzat azt ígérte, hogy elősegíti az amerikai teljes körű MI-technológiai csomag exportját a szövetségeseknek, amely tartalmazza az Nvidia csúcskategóriás chipjeit és szoftvereit is. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az Egyesült Államok egy olyan MI-ökoszisztémát kínál, amelyben minden elem Amerika által kontrollált.
Ez kényelmes lehet azoknak, akik bíznak az amerikai partnerségben. De azoknak, akik nem akarnak egyetlen nagyhatalomtól sem függeni, ez egy probléma. És itt jön be a szuverén MI gondolata: egy olyan rendszer, amelyben egy ország képes saját döntéseket hozni arról, hogy hogyan használja az MI-t, milyen adatokat gyűjt, és hogyan szabályozza ezt a technológiát.
Dél-Korea, a teszt
Chey Tae-won, az SK konglomerátum elnöke egy közelmúltbeli gazdasági konferencián úgy fogalmazott, hogy Dél-Korea azon kihívásokkal való megbirkózása, amelyekkel egy hazai MI-ökoszisztéma kialakítása során szembesül, „kulcsfontosságú próbapálya és mérce” lehet más nemzetek számára is, amelyek ugyanezt a feladatot végzik.
Ez nem túlzás. Ha Dél-Korea sikerrel jár, akkor bizonyítja, hogy egy kis ország is képes komoly szuverén MI-képességeket építeni, feltéve, hogy van elég pénze, technológiai tudása és politikai akarata. Ha pedig elbukik, akkor azt jelzi, hogy a szuverén MI egy szép gondolat ugyan, de a gyakorlatban csak a legnagyobb hatalmak számára elérhető.
A következő években látni fogjuk, hogy Dél-Korea ambíciói mennyire valósíthatók meg. De az már most is világos, hogy a szuverén MI nem csak technológiai vita. Ez egy vita arról, hogy a jövőben milyen lesz a világ hatalmi struktúrája, és hogy a kisebb országoknak lesz-e esélyük önállóan alakítani a sorsukat egy olyan korban, amikor a technológia egyre inkább meghatározza, hogy ki számít.
És ha Dél-Korea sikerrel jár, akkor más országok is követni fogják. Ha pedig nem, akkor az üzenet egyértelmű lesz: a mesterséges intelligencia világában csak két játékos van, és mindenki más csak néző marad.
