A jövő munkahelyei cikksorozat 3. része
Uber, Wolt, Upwork, szabadúszó piacterek – a digitális platformok az elmúlt évtizedben alapjaiban írták át azt, amit a munkáról gondolunk. A Világbank „Future Jobs” jelentése szerint ez a szektor már nem csak egy marginális jelenség, hanem a gazdaság egyik legdinamikusabb motorja Kelet-Ázsiában és a Csendes-óceáni térségben. De vajon valódi lehetőséget kínál a felemelkedésre, vagy csak egy modernizált csapdát jelent a bizonytalanságban? Cikksorozatunk harmadik részében a „gig economy” (haknigazdaság) fényét és árnyékait elemezzük.
A platformgazdaság robbanásszerű növekedése
A digitális platformok ma már a gazdaság megkerülhetetlen részét képezik. A vizsgált országokban a platformgazdaság mérete 2023-ra elérte a GDP 5-7%-át. Ez a növekedés nem véletlen: a platformok fő ígérete a hatékonyság. Algoritmusok segítségével drasztikusan csökkentik a keresési és tranzakciós költségeket, és sokkal jobb „párosítást” tesznek lehetővé a kereslet és kínálat között, legyen szó fuvarozásról, ételkiszállításról vagy szabadúszó grafikai munkáról.
A Fülöp-szigeteken és Vietnámban végzett kutatások azt is kimutatták, hogy a platformok elterjedése növelte a cégek termelékenységét azokban az ágazatokban, amelyek igénybe vették ezeket a szolgáltatásokat.
Kiknek éri meg igazán? A nők és a fiatalok esélye
A platformmunka kaput nyitott azoknak a társadalmi csoportoknak, akik korábban különféle akadályok miatt kiszorultak a munkaerőpiacról.
- Rugalmasság: A munkaidő kötetlensége lehetővé teszi a család, a gyermeknevelés vagy a tanulás melletti munkavégzést. Ez különösen a nők számára teremtett új lehetőségeket, növelve a munkaerőpiaci részvételüket.
- Belépési küszöb: A fiatalok számára, akik digitális készségekkel rendelkeznek, de tapasztalattal még nem, a platformok gyors belépési pontot jelentenek a jövedelemszerzéshez.
- Bérprémium: Indonéziában az adatok azt mutatják, hogy a digitálisan intenzív munkát végzők (akár a formális, akár az informális szektorban) jelentősen többet keresnek, mint a technológiát nem használó társaik. Sőt, az informális szektorban dolgozó digitális munkavállalók bére megközelíti a formális szektorban dolgozó, de nem digitális munkát végzők bérét.
Az informalitás csapdája: A szabadság ára
Azonban a platformgazdaságnak van egy sötét oldala is. A jelentés rámutat, hogy a platformok sok esetben a formális, bejelentett munkahelyek felől az informális szektor felé terelik a munkaerőt. Ez az „informalizáció” komoly kockázatokat rejt.
Egy vietnámi esettanulmány szemléletesen mutatja be ezt a kettősséget. A ride-hailing (közösségi személyszállítás, pl. Grab) applikációk megjelenésekor a hagyományos taxisofőrök (akik gyakran formális alkalmazottak voltak) jövedelme nem nőtt tartósan, sőt, pozíciójuk romlott. Ezzel szemben a motoros futárok és sofőrök – akik eleve az informális szektorban dolgoztak – jövedelme tartósan, mintegy 20%-kal emelkedett a technológia által lehetővé tett hatékonyságnövekedés miatt.
A legnagyobb probléma, hogy ezek a munkavállalók – bár lehet, hogy többet keresnek kézhez – gyakran kiesnek a szociális háló védelme alól. Nincs betegszabadság, nincs fizetett szabadság, és ami a legkritikusabb: nincs nyugdíj-hozzájárulás. Indonéziában a legtöbb informális digitális munkavállalónak nincs semmilyen biztosítása, ami hosszú távon társadalmi bombát jelenthet.
A védelem új formái
Hogyan lehet megtartani a rugalmasságot a biztonság feladása nélkül? A jelentés szerint a megoldás az innovatív szociális védelmi rendszerekben rejlik.
- Malajziai példa: A kormány partnerségre lépett a Grab platformmal, hogy ösztönözze a sofőröket a nyugdíj-megtakarításra. A platform pénzügyi ösztönzőket és egyszerűsített regisztrációt kínál, ami növelte a részvételt.
- Viselkedési közgazdaságtan: Kutatások bizonyítják, hogy a „gig” dolgozók hajlandóak lennének lemondani jövedelmük egy kis részéről (cserébe a biztonságért), ha a rendszerekbe való belépés automatikus vagy nagyon egyszerű lenne („nudging”).
Mi lehet a megoldás?
A digitális platformok szabadságot adnak, de bizonytalanságot is teremtenek. A technológia önmagában nem oldja meg a szociális kérdéseket; ehhez okos szabályozásra és új típusú társadalmi szerződésekre van szükség. De milyen készségek kellenek ahhoz, hogy valaki ne csak túléljen, hanem prosperáljon is ebben az új világban? Záró cikkünkben a megoldásokra fókuszálunk: az oktatásra és a jövőálló készségekre.
