A gyártóipari vezetők a modernizációs költségvetés felét újgenerációs rendszerekre fordítják. Az ipari digitalizáció ígérete szerint a befektetés két éven belül profitot hoz.
Az ambíció megvan, az alapok hiányoznak
A gyártóipar szereplői hatalmas tétben játszanak jelenleg. A pénzügyi teljesítmény új motorját látják a fejlett technológiában. Egy friss tanulmány szerint a gyártók 88 százaléka működési árrés-növekedést vár. Minden negyedik cég tíz százalék feletti megtérülésre számít.
A pénz és a szándék tehát rendelkezésre áll. A háttérrendszer kiépítése azonban sokszor hiányos. Komoly szakadék tátong a pénzügyi előrejelzések és a gyári valóság között. Bár az intelligens rendszerekre fordított kiadások nőnek, az adatinfrastruktúra törékeny marad. A kockázatkezelés még mindig drága, manuális megoldásokra támaszkodik.
A szervezetek a következő két évben a transzformációs keret 51 százalékát autonóm rendszerekre költik. Ez az arány elhomályosít más létfontosságú területeket. A munkaerő átképzése és a felhő alapú fejlesztés háttérbe szorul. Ez a vezetők számára közelgő válságot jelezhet. Fejlett algoritmusokat próbálnak ingatag, elavult alapokra építeni.
Anupam Singhal, a TCS gyártási elnöke így fogalmazott:
„A gyártást a pontosság, a megbízhatóság és a teljesítmény iránti törekvés határozza meg. Ma ez az alapvető erő megsokszorozódik az intelligens döntéshozatal segítségével. Ez nagyobb kiszámíthatóságot, stabilitást és ellenőrzést eredményez.”
Analóg félelmek a digitális korban
A prediktív képességekbe fektetett súlyos összegek ellenére a bizalom hiánya érezhető. Zavar esetén a gyártók nem a digitális rendszerek rugalmasságára támaszkodnak. Inkább fizikai biztosítékokhoz nyúlnak vissza a biztonság kedvéért.
A közelmúlt zavarait követően a szervezetek 61 százaléka növelte fizikai biztonsági készleteit. Csupán a cégek negyede használt digitális szimulációkat a volatilitás kezelésére.
Itt érhető tetten a legnagyobb ellentmondás. A gépi megoldások dinamikus készletoptimalizálást ígérnek. A vezetők ösztöne mégis a felhalmozás felé viszi a céget. Az ellátási lánc felelősei Ferrarit vesznek, de traktorként vezetik azt. A szakadék áthidalásához proaktív, rendszerszintű válaszokra lenne szükség a reaktív lépések helyett.
Ozgur Tohumcu, az AWS képviselője szerint:
„A gyártók példátlan nyomás alatt állnak a szűk árrések és a munkaerőhiány miatt. A cél a manuális folyamatok felváltása intelligens, önoptimalizáló rendszerekkel. Ez nemcsak gyorsabb válaszidőt tesz lehetővé, hanem alapvetően átalakítja a működést.”
Az ipari digitalizáció árnyoldalai
A pénzügyi megtérülés legfőbb akadályát nem a modellek jelentik, hanem az adatok. Csupán a gyártók 21 százaléka áll készen tiszta, egységes adatokkal. A többség csak részleges felkészültséggel rendelkezik. A különböző üzemek közötti minőségi eltérések gondot okoznak. Ez a széttagoltság megakadályozza a pontos, vállalati szintű döntéshozatalt.
A legfőbb hátráltató tényezők:
- Az elavult rendszerek integrációja nehézkes.
- Évtizedes technikai adósságokat kell ledolgozni.
- A biztonsági és irányítási aggályok jelentősek.
- Egy fizikai leállás kockázata óvatosságra inti a vezetőket.
A nehézségek ellenére az iparág az önállóan döntő ügynökök felé halad. A várakozások szerint 2028-ra ezek kezelik a rutin gyártási döntések felét. Sok szervezet már most engedélyezi a munkafolyamatok jóváhagyását emberi beavatkozás nélkül.
Ez a fejlődés alapvetően megváltoztatja a munkaerőt. A fókusz a kiszorítás helyett a kiegészítésen van. A termelékenység növekedése a tudásigényes szerepkörökben a leggyorsabb. A minőségellenőrök és az IT támogatók munkája alakul át legelőször. A hagyományos karbantartói szerepek egyelőre lemaradásban vannak.
A profit eléréséhez a vezetőknek túl kell látniuk a technológiai felhajtáson. Az elsődleges feladat az adatok rendbetétele a fejlesztés előtt. Tiszta információk nélkül a karbantartás és fenntarthatóság nem skálázható. A sikerhez a munkaerő bizalmát is vissza kell építeni a digitális jelzések iránt.
