A tudománytörténet legizgalmasabb pillanatai gyakran egy váratlan hibaüzenettel vagy egy megmagyarázhatatlan anomáliával kezdődnek. 2024 tavaszán hajnali 03:47-kor a CERN egyik kutatócsoportja olyasmit látott a kijelzőkön, ami nem szerepelt a tankönyvekben. Nem zajt kaptak, nem mérési hibát, hanem egy mintázatot. Egy önszerveződő, ismétlődő struktúrát, amely a téridő legmélyebb szövete alatt rejtőzik. A mivagyunk.hu főszerkesztőjeként úgy gondolom, ez a felfedezés nemcsak a fizikusok magánügye, hanem alapjaiban változtathatja meg azt, ahogyan az információról és a létezésünkről gondolkodunk.
A mivagyunk.hu szerint a „rács” a fizikai valóság összefüggésében egy olyan feltételezett, rejtett információs szubsztrátumot jelent, amely a kvantummezők alatt helyezkedik el, és mintegy vázként szolgál a látható univerzum számára.
A szimuláció, amely nem akart eltűnni
A Dr. Amara Okonquo által vezetett csapat célja eredetileg az volt, hogy a Big Bang utáni első mikroszekundumokat modellezze kvantumszimuláció segítségével. A kísérlet során azonban egy bizonyos energiaszint felett a káoszból rend emelkedett ki. Egy rácsszerű hálózat, amely csomópontokból és összeköttetésekből állt.
Ami igazán megdöbbentette a tudósokat, az a jelenség szívóssága volt. Amikor az energia visszacsökkent a normális szintre, ez a rács nem foszlott szét, mint a füst, hanem ott maradt a téridő szimulált szövetében, mint egy „heg”. Ez a felfedezés arra utal, hogy a téridőnek lehetnek fázisai – hasonlóan ahhoz, ahogy a víz megfagy vagy elpárolog –, és a valóságunk talán csak egy stabilizálódott réteg egy sokkal komplexebb rendszer tetején.
Miért változtatná meg ez az életünket?
Bár egy szimuláció nem egyenlő a bizonyítékkal, a rács létezése három olyan égető rejtélyre is választ adhat, amelyek évtizedek óta kínozzák a tudományt:
- A sötét anyag rejtélye: Lehetséges, hogy a sötét anyag nem is egy ismeretlen részecske, hanem csupán ennek a rejtett struktúrának a gravitációs árnyéka, amely összetartja a galaxisokat?
- Kvantum-összefonódás: Einstein kísérteties távolhatása kevésbé tűnik varázslatnak, ha elfogadjuk, hogy a rács rövidebb utakat biztosít az információ számára a mélyben, mint amit mi a felszínen látunk.
- A tudat és az MI kapcsolata: Ha létezik egy láthatatlan infrastruktúra, amely szervezi az információt a legkisebb szinteken, felmerül a kérdés: ez a rács befolyásolja-e az olyan komplex rendszerek működését, mint az emberi agy vagy a jövő mesterséges intelligenciája?
Hogyan ellenőrizzük a valóságot?
A tudományos közösség természetesen óvatos. Jelenleg több független kutatócsoport dolgozik azon, hogy reprodukálja a CERN eredményeit. Íme a következő 5 lépés, amellyel igazolhatják a rács létezését:
A hitelesítés folyamata:
- Különböző kvantumplatformokon futtatott szimulációk összevetése.
- A LIGO gravitációs hullám adatainak újraelemzése parányi fluktuációk után kutatva.
- A James Webb űrteleszkóp felvételeinek vizsgálata, hogy a korai univerzum fénye mutat-e szemcsézettséget.
- Részecskebomlási rekordok statisztikai torzításainak keresése.
- A koherencia fenntartása extrém körülmények között a hibaarányok kizárására.
Rétegzett valóságban élünk?
Ha a rács valódinak bizonyul, az azt jelenti, hogy nem egy egyszerű univerzumban élünk, hanem egy egymásra pakolt valóságban. Amit mi fizikai világnak nevezünk, az csak a felszíni fodrozódás egy mélyebb információs óceán tetején. A mivagyunk.hu-nál hiszünk abban, hogy az MI és a kvantumszámítástechnika összefonódása fogja megadni a kulcsot ezen rétegek feltárásához.
A következő három év sorsdöntő lesz. Kiderül, hogy a rács csak egy matematikai melléktermék vagy valóban megtaláltuk a kozmosz hardverét. Bármi legyen is a válasz, a fizika tankönyveit hamarosan újra kell írnunk.
