Egy kanadai cég 40 mesterséges intelligencia chipet kapcsolt össze tíz műholdon. A világ első orbitális számítási klasztere ma megnyílt az üzleti ügyfelek előtt.
Tíz műhold, negyven GPU, lézerrel összekötve
A torontói Kepler Communications hétfőn bejelentette, hogy üzleti ügyfelek számára elérhető a világ legnagyobb orbitális számítási klasztere. Negyven NVIDIA Jetson Orin processzor dolgozik tíz műholdon, egymást optikai lézerkapcsolaton keresztül összekötve. Nem földi adatközpont. Nem felhő. Űr.
A cég összesen 33 műholdat lőtt már fel, de a jelenlegi számítási képességet az úgynevezett Tranche 1 Aether sorozat adja. A tíz műhold nem önállóan dolgozik. A feladatokat elosztják egymás között, a kapacitást dinamikusan skálázzák, és az adatok lézerlinken keresztül mozognak közöttük. Mina Mitry, a Kepler társalapítója és vezérigazgatója szerint az adatokat
pályán dolgozzák fel, irányítják és reagálnak rájuk, ahelyett, hogy várnának a Földre való visszaérkezésre.
Miért jó az űrben számolni
A kérdés jogos. Miért ne küldené le az adatot a Földre és számolná ott? A válasz az idő. Egy műholdas megfigyelés esetében az adat rögzítése, letöltése, földi szerveren való feldolgozása és a válasz visszaküldése órákig tarthat. Ha a számítás a pályán történik, ez az idő töredékére csökken. Valós idejű döntéshozatal lesz belőle.
A Kepler Compute platformon futó alkalmazások között van MI-alapú földmegfigyelési elemzés, többszenzoros adatfúzió, rádiófrekvenciás jelhírszerzés és autonóm hálózatüzemeltetés. Magyarul a műhold nemcsak fényképez, hanem gondolkodik is. Felismeri, amit lát, és mire az adat leér a Földre, már feldolgozva érkezik.
Az első külső ügyfél
A hétfői bejelentés részeként a Kepler bemutatta tizennyolcadik ügyfelét, a Sophia Space nevű startupot. A Sophia saját operációs rendszerét tölti fel a Kepler műholdjaira, és megkísérli hat GPU-n, két műholdon elindítani és konfigurálni a rendszert. A teszt lényege az, hogy egy külső fejlesztő képes-e a saját szoftverét futtatni egy idegen cég űrinfrastruktúráján.
Ha működik, az azt jelenti, hogy az orbitális számítás nem marad egyedi fejlesztés. Platformmá válik.
Csakhogy negyven GPU nem sok
Mielőtt azt hinnéd, hogy ez a földi adatközpontok végét jelenti, érdemes perspektívába tenni a számokat. Negyven NVIDIA Jetson Orin modul nem összehasonlítható azzal, ami egy közepes méretű földi MI-szerverteremben dolgozik. A Jetson Orin peremeszköz-processzor, nem adatközponti GPU. Kis fogyasztás, korlátozott teljesítmény — pont az, ami műholdra fér. De nem ezzel fogsz nagy nyelvi modelleket tanítani.
A Kepler maga is tudja. A terv az, hogy kétévente új sorozatot lőnek fel. A 2028-ra tervezett Tranche 2 már 100 gigabites optikával és sűrűbb GPU-elrendezéssel érkezik. Az irány világos. Ma negyven processzor. Öt év múlva ezer. Tíz év múlva orbitális adatközpont.
A tét nagyobb, mint a technológia
Az űrben végzett számítás nem pusztán mérnöki bravúr. Arról szól, hogy az adatfeldolgozás egy része kikerül a földi joghatóság alól. Egy pályán keringő szerver nem tartozik egyetlen ország adatvédelmi törvénye alá sem — legalábbis egyelőre. Ha az MI-számítás egy része az űrbe költözik, a szabályozók, akik most a földi adatközpontokra írnak törvényt, lemaradnak.
Nem kell összeesküvés-elméletben gondolkodni. Elég annyit észrevenni, hogy a technológia gyorsabb, mint a jog. Mindig is az volt. De amikor a szerver ezer kilométerrel a fejed felett kering, a hol vannak az adataim kérdés egészen új dimenzióba kerül.
A kérdés a tiéd.
