Az 1956-os forradalom hetvenedik évfordulóján a régi fényképek olyan világot hoznak közel, amelynek egyre kevesebb élő tanúja van. A mesterséges intelligenciával kiszínezett vagy megmozgatott felvételeknél azonban már azt is érdemes megkérdeznünk, mely részleteket őrizte meg a fényképezőgép, és melyeket alkottuk hozzá utólag.
Állítsd be a mivagyunk.hu-t kedvenc forrásként a Google-benEgy ismerős utca, hetven év távolságból
Képzeljünk el egy ünnepi bejegyzést: budapesti utca, kabátos emberek, az ismerős házak előtt szokatlan jelenet. A fénykép színes, az arcok élesek, akár tegnap is készülhetett volna. Csak a képaláírásból derül ki, hogy 1956-ot látjuk. A közelség megindító lehet, különösen, ha ugyanazon az utcán járunk munkába, vagy a nagyszüleink is ott éltek.
Van mihez visszanyúlnunk. A Fortepan 221702-es felvétele például az 1956-os Károly körutat mutatja a Madách térnél; az adatlap Matthaeidesz Konrádot nevezi meg adományozóként. Az év, a helyszín és a gyűjteményi azonosító együtt segít visszakeresni, milyen dokumentumot nézünk.
Egy közösségi oldalon továbbadott változatból viszont éppen ezek az adatok hiányozhatnak. A kép megmarad, a története lekopik róla. Ha közben valaki módosította is, a következő nézőnek már abból kellene megértenie a múltat, amit elé tesznek.
Az élesebb arc nem feltétlenül pontosabb arc
Egy sérült fénykép javítása értékes munka lehet. A generatív képkiegészítésnél azonban előfordulhat, hogy a rendszer olyan részleteket alkot, amelyek az eredetiből nem állapíthatók meg. A homályos arc új vonásokat kaphat, egy nehezen olvasható felirat pedig látszólag egyértelművé válhat. A látvány hihetőbb lesz, miközben a bizonyítékunk nem gyarapodott.
Az Europeana digitális hitelességről szóló szakmai írása arra figyelmeztet, hogy az MI-vel végzett zajszűrés, színezés vagy felbontásnövelés az eredeti műben nem szereplő információt is bevihet a képbe. Ebből az következik, hogy a javított változat részleteit külön ellenőrzés nélkül nem kezelhetjük új történelmi ismeretként. pro.europeana.eu
A színezés különösen szemléletes példa. Egy fekete-fehér felvételből önmagában nem tudjuk biztosan megmondani minden kabát, zászló vagy homlokzat eredeti színét. Ehhez további forrás kellhet. A brit Imperial War Museums 2018-as színezési irányelve ezért előírta, hogy a néző számára legyen világos: az eredeti fekete-fehér anyag művészi feldolgozását látja. A színezés engedélyezésével az intézmény nem igazolta annak történelmi pontosságát.
Amikor a fényképen álló ember visszanéz
Még erősebb élmény lehet, ha a képen szereplő ember elfordítja a fejét, pislog vagy elmosolyodik. Könnyebb elképzelni, hogy egyszer ő is sietett valahová, fázott, várakozott. Az ilyen feldolgozás érzelmi és oktatási értékét érdemes komolyan venni.
A hozzáadott mozdulat ugyanakkor új állításnak tűnhet az emberről. Egy állóképből készített mosoly nem bizonyítja, hogy az illető mosolygott abban a pillanatban. Ha egy megemlékezésen ilyen animáció jelenik meg, a nézőnek tudnia kell, hogy a mozgást utólag generálták. Az elhunytak digitális megjelenítésének személyes következményeiről korábban is írtunk.
1956 esetében ez különös figyelmet kíván. Egy arc mögött családi történet lehet, amelyhez a leszármazottaknak saját emlékei és érzései kapcsolódnak. A látványos feldolgozás készítője ezekről akár semmit sem tudhat. Az alkotói szándék és a család élménye között jelentős távolság lehet.
Az eredetinek is maradjon helye
A történelmi fényképek mindig értelmezést kívánnak: számít a képkivágás, a készítés körülménye és a melléjük írt szöveg. A generatív eszközök használatakor ehhez társul annak tisztázása, milyen látható részletek születtek utólag. Egy iskolai bemutató vagy családi megemlékezés sokat nyerhet azzal, ha az eredeti felvétel is megjelenik a feldolgozás mellett.
Megosztás előtt érdemes visszakeresni az archívumi adatlapot, és összevetni vele a látott változatot. A forrás eredetének ellenőrzése itt is többet mond, mint az, hány helyen találkoztunk ugyanazzal a képpel. A képaláírás pedig nevezze meg a beavatkozást, például MI-vel színezett felvétel vagy állóképből generált animáció.
A hetvenedik évfordulón a hozzáférhető archívumok lehetőséget adnak arra, hogy egy ismert jelképen túl egy utcát, egy arcot vagy egy apró részletet is közelebbről megnézzünk. Ehhez hozzátartozik annak elfogadása, hogy bizonyos dolgokat továbbra sem látunk tisztán. Egy homályban maradó arc is megőrizhet valamit a múltból, amit egy tökéletesre rajzolt változat már elfedne.
