Az internetet nem a MI szennyezi. Hanem az, aki gondolkodás nélkül nyom egy gombot, aztán a neve alá teszi.
Állítsd be a mivagyunk.hu-t kedvenc forrásként a Google-benEgy poszt, amit a szerzője sem olvasott el
Ma reggel egy LinkedIn-poszt akadt meg a hüvelykujjam alatt. Három emoji a felsorolás előtt, egy lelkes „Merüljünk is bele!”, és az a furcsán sima hangnem, ami mindenkihez szól, tehát senkihez. 15 másodperc, és továbbgörgettem. Nem azért, mert MI-vel készült. Hanem mert látszott rajta, hogy az írója el sem olvasta, mielőtt kitette.
Erre mondják mostanában, hogy MI-szemét. Angolul slop. A fogalom egyszerű. MI-szemét az a tartalom, amit gondolkodás nélkül generálnak, és gondolkodás nélkül tesznek közzé. Sokan állítják, hogy pont ez fojtja meg az internetet. Szövegek, képek, weboldalak ezrei, amiket senki sem gondolt végig. A vád súlyos. Csak rossz helyre mutat.
Az eszköz sosem bűnös
Az olló nem felelős azért, ha rosszul vágják le vele a hajadat.
A MI-vel ugyanez a helyzet. Mégis újra meg újra az eszközt állítják pellengérre, miközben a kérdés egészen máshol van. Nem az a kérdés, hogy használtál-e MI-t. Hanem hogy döntöttél-e bármiről közben.
Mert van különbség. Aki 30 kimenetből választ, átírja, kontextust ad neki és a végén felelősséget vállal érte, az alkotott. Aki rányom a generálás gombra, és változtatás nélkül közzéteszi, az nem alkotott. Csak továbbított. A kettő között nem a technológia a különbség. Hanem egyetlen emberi gondolat.
A döntés.
És itt jön a kényelmetlen rész. Évek óta MI-vel dolgozom a jogi munkámban. De soha nem ment ki semmi a kezem alól úgy, hogy előtte ne ellenőriztem volna. Nem egyszer kaptam hibás hivatkozást, és a hibás hivatkozásra épülő téves következtetést. A szaktudásom azonnal kiszúrta. Helyesbítettem a gépet, nem a gép engem. Aki ebből él, könnyen vágná rá, hogy á, az eszközzel semmi baj. Pont ezért merem élesen kimondani. A legkeményebben épp annak kéne szidnia a szemetet, aki a leghangosabban védi a MI értelmes használatát. Különben üres a védőbeszéd.
Amit valójában felhígítunk
Volt egy néma megállapodásunk az interneten, évtizedekig. Ha valami sok munkának látszott, akkor valószínűleg törődtek vele. Az erőfeszítés volt a minőség záloga. Egyfajta fedezet.
Nick Szabo, a kriptográfus, ezt hamisíthatatlan költségességnek nevezte. Az aranyat azért fogadtuk el értékként, mert drága kibányászni, és a benne lévő munka nem hazudható el. A tartalomnál sokáig ugyanez működött. Egy megírt cikk mögött ott volt a ráfordított idő, és ezt nem lehetett megjátszani.
A MI ezt a fedezetet nullára vitte. Ma bárki másodpercek alatt előállít hihető szöveget. Nem a netet hígítottuk fel ezzel. Hanem azt a jelet, amivel eddig tájékozódtunk benne. Ugyanaz történik a tartalommal, mint a pénzzel, amikor korlátlanul nyomtatják. Az „ez biztos jó, mert sokat dolgoztak vele” mostantól semmit sem ér. A bizalmi iránytűnk romlott el, nem a tartalom.
Ebből pedig egy kényelmetlen következtetés ered. Ha az erőfeszítés többé nem szűkös, akkor az ízlés, a megkülönböztetés és a kurálás lesz az. Nem a gépelés a munka. A döntés a munka.
Csakhogy egy ember nem takarítja ki az óceánt
Itt érdemes megállni, mert van egy erős ellenérv. Mondhatod, hogy ez az egész egyéni felelősség-duma naiv. A probléma nem az, hogy egy ember kitesz egy gyenge szöveget. Hanem hogy tízmillióan teszik egyszerre, és a jó tartalom elvész a zajban. A baj kollektív. A te józan ítélőképességed mit ér ott, ahol az algoritmus a mennyiséget jutalmazza?
A vád jogos. Tényleg nem fogod kitakarítani az óceánt. De a kérdés sosem az volt, hogy meg tudod-e tisztítani az egészet. Hanem hogy te magad csepp vagy-e benne. Az író, Theodore Sturgeon már a hatvanas években kimondta, hogy mindennek a 90 százaléka szemét. A szemét tehát nem új. Csak most olcsóbb előállítani, mint valaha. Az viszont rajtad múlik, hogy a maradék tíz százalékot gyarapítod vagy a kilencvenet.
A MI nem írja alá. Te írod alá.
Jogászként tudom, hogy a felelősség nem ruházható át egy eszközre. Ha kiadsz valamit a kezedből, az a tiéd. Sem a modellé, sem a promptodé. A tiéd. A MI nem írja alá helyetted. Te írod alá.
Ezért nem a technológiától kell félteni az internetet, hanem a lustaságtól, ami a technológia mögé bújik. A gép adja a tőkeáttételt. A felelősség nálad marad. És talán ez a legszebb az egészben. Egy korban, ahol a gép mindent meg tud csinálni helyetted, pontosan egyetlen dolog marad, amit nem adhatsz ki a kezedből. Hogy eldöntsd, mit vállalsz a neveddel. A döntés az utolsó emberi mozdulat. Ne add oda egy gombnak.
A kérdés a tiéd.
