Az MI-fejlesztők egyik legfontosabb célja, hogy a modellek egyre nagyobb részt vállaljanak a programozásból, majd magából az MI-kutatásból. Ha ez sikerül, a technológiai fejlődés ütemét részben már az előző modellgeneráció gyorsíthatja fel. Ezért lehet félrevezető abból kiindulni, amit ma a munkahelyeken látunk.
Az első célpont a programozás
A programozás különösen alkalmas automatizálásra. A feladatok jelentős része digitális környezetben zajlik, a kód azonnal futtatható, a hibák tesztekkel kereshetők, az eredmény pedig sok esetben egyértelműen mérhető. Egy MI-ügynök így önállóan írhat kódot, futtathat teszteket, javíthat hibákat és próbálkozhat újra.
Az Anthropic 2025-ös belső kutatásában 132 mérnököt és kutatót kérdeztek meg. A résztvevők saját becslésük szerint munkájuk 59 százalékában használták a Claude-ot, és átlagosan 50 százalékos termelékenységnövekedést érzékeltek. Ezek önbevalláson alapuló, egy MI-cégen belül mért adatok, ezért nem vetíthetők ki egy az egyben a teljes gazdaságra. A tendencia ettől még világos. A fejlesztők egyre több végrehajtási feladatot adnak át a rendszernek.
A METR mérései szintén azt mutatják, hogy a vezető MI-ügynökök egyre hosszabb, emberi munkaidőben mérve összetettebb szoftveres feladatokat képesek megoldani. A kutatóintézet külön hangsúlyozza, hogy ez nem jelenti minden fejlesztői munka automatizálását. A tesztfeladatok jól körülhatároltak, míg egy valódi projekt tele van szervezeti háttértudással, homályos célokkal és emberi egyeztetéssel.
Amikor az MI már az MI-t fejleszti
Az önmagát gyorsító MI-fejlesztés olyan visszacsatolási folyamat, amelyben a jelenlegi modellek segítenek a következő, jobb modellek megalkotásában.
Ehhez nincs szükség arra, hogy egy rendszer saját elhatározásból átírja önmagát. Elég, ha felgyorsítja a kódolást, a kísérletek futtatását, az eredmények elemzését és az ígéretes kutatási irányok kiválasztását.
Ennek korai, szűk példája már létezik. Egy 2026-os Anthropic-kísérletben kilenc párhuzamos MI-ügynök öt napon át önállóan javasolt ötleteket, futtatott kísérleteket és osztotta meg az eredményeket egy jól mérhető MI-biztonsági problémán. A rendszer erős eredményt ért el, de a kutatási kérdést és az értékelési módszert emberek határozták meg, az eredmény pedig nem ült át tisztán nagy, valódi modellekre. Ez fontos előrelépés, teljes értékű automatizált kutatóként azonban korai lenne értelmezni.
Az emberi munka a fék és a szűk keresztmetszet
A gyorsulásnak komoly korlátai vannak. Az MI-rendszereknek számítási kapacitásra, energiára, adatokra és ellenőrizhető feladatokra van szükségük. A kutatási ízlés, a stratégiai döntés, a biztonsági értékelés és a bizonytalan eredmények megítélése továbbra is jelentős emberi közreműködést kíván.
Közben új szűk keresztmetszetek keletkeznek. Ha az MI több kódot ír, mint amennyit a szakemberek át tudnak vizsgálni, a kódellenőrzés lassítja a folyamatot. Ha ez is automatizálódik, a rendszer felügyelete, a kísérletek kiválasztása vagy a számítási infrastruktúra válhat korláttá. A fejlődés tehát nem feltétlenül egyenletes, és nem minden akadály oldható meg egy jobb modellel.
Ez magyarázza a látszólagos ellentmondást is. Egy modell látványosan javulhat programozásban, miközben egy vállalat teljes fejlesztési sebessége jóval kisebb mértékben nő. A kód csak egy része a munkának. A célok meghatározása, az adatbiztonság, a jóváhagyás és a rendszer éles környezetbe illesztése lassabban változhat. Amikor viszont ezekhez is kialakulnak működő MI-alapú megoldások, a korábbi korlát egyszerre eltűnhet.
Miért számít ez egy magyar cégnek?
A magyar gazdaságban valószínűleg nem az MI-kutatás automatizálása jelenik meg elsőként, hanem annak következménye. A külföldi szolgáltatók gyorsabban adhatnak ki új modelleket, sűrűbben változhatnak a képességek és az árak, a ma kialakított munkafolyamatok pedig hamar elavulhatnak. Egy cég hónapokig alig érzékelhet változást, majd rövid idő alatt több folyamatát is újra kell terveznie.
Érdemes ezért a felkészülést a saját működésnél kezdeni. Fel kell térképezni azokat a digitális feladatokat, amelyek eredménye mérhető és ember által ellenőrizhető.
Meg kell őrizni a szakértelmet az MI munkájának felülvizsgálatához, és kerülni kell a teljes függést egyetlen szolgáltatótól.
Aki csak a mai eszközök képességei alapján tervez, könnyen lemarad a változás üteméről. A tartós előnyt az a szervezet szerezheti meg, amely gyorsan képes újraosztani a munkát ember és gép között.
A vezetők számára ennek van egy kényelmetlen következménye. A hároméves, változatlan technológiai terv egyre kevésbé használható. Rövidebb felülvizsgálati ciklusokra, mérhető kísérletekre és előre rögzített leállítási feltételekre lesz szükség, hogy a gyors alkalmazkodás ne menjen a minőség vagy a felelősség rovására.
