Megkéred az MI-asszisztenst, hogy keressen egy megfelelő terméket, ő pedig kiválasztja, megrendeli és kifizeti. Hat nagybank friss állásfoglalása szerint az ilyen vásárlások terjedéséhez előbb tisztázni kell, pontosan mire hatalmaztad fel a rendszert, és kihez fordulhatsz, ha hibázik.
Állítsd be a mivagyunk.hu-t kedvenc forrásként a Google-benA kereséstől a fizetésig hosszú az út
Képzeld el, hogy egy új monitort keresel otthoni munkához. Megadod a méretet, a keretet és azt, hogy magyarországi kiszállítást szeretnél. Az asszisztens összevet néhány ajánlatot, majd talál egy megfelelőnek tűnő modellt. Eddig kényelmes keresőként működött. A rendelésnél már a nevedben választ kereskedőt, elfogad feltételeket, megad adatokat és fizetést indít.
Szeptember 22-én az ASB Bank, a Bank of America, a Capital One, a Commonwealth Bank of Australia, az ING és a NatWest közös alapelveket tett közzé az ilyen, MI-ügynökök közreműködésével zajló kereskedelemhez. Az eredeti dokumentum szerint már vannak élő kísérletek, de az elterjedés üteme bizonytalan. A bankok most átláthatóságot, biztonságot, adatvédelmet, választási lehetőséget és a különböző rendszerek együttműködését sürgetik. Ezek egyelőre közös elvek; a gyakorlati megvalósításuk kidolgozása a következő lépés.
A felhatalmazás határa az egyik legnehezebb rész. Ha azt mondod az asszisztensnek, hogy legfeljebb százezer forintért vegyen monitort, dönthet-e önállóan a szállítási díjról? Megrendelheti-e külföldről? Elfogadhat-e helyetted egy előfizetéssel járó ajánlatot? Az összegkorlát önmagában nem mondja meg, milyen döntéseket bíztál rá.
Egy téves rendelés nem feltétlenül jogosulatlan fizetés
A bankok több lehetséges problémát különítenek el. Az ügynök választhat rossz terméket vagy drágább ajánlatot, előnyben részesíthet egy szponzorált találatot, illetve olyan fizetési mód felé terelhet, amely gyengébb védelmet nyújt. Kockázatot jelentene az is, ha a rendszer a bankkártyaadatokat egyszerűen beírná egy weboldal mezőibe, vagy egy csaló megtévesztené az ügynököt. A dokumentum ezeket kockázatként írja le, nem állítja, hogy mindegyik tömegesen bekövetkezett.
Magyar vásárlónál fontos különbség van aközött, hogy valaki engedély nélkül terheli meg a kártyáját, és aközött, hogy a felhatalmazott asszisztens rossz terméket vesz. Az MNB tájékoztatója a jóvá nem hagyott fizetési műveletek megtérítésének szabályait magyarázza. Ebből nem következik automatikusan, hogy a bank visszatérít egy olyan vásárlást is, amelynek fizetésére a felhasználó korábban felhatalmazást adott, csak az MI rosszul értelmezte a feladatot. Az adott ügyben a felhatalmazás tartalma és a fizetés módja is számít.
A szokásos fogyasztói jogok ettől még számítanak. Uniós kereskedőtől interneten rendelt terméknél általában a kézhezvételtől számított 14 napon belül indokolás nélkül el lehet állni a vásárlástól, de vannak kivételek. Egy hibás rendelés rendezése tehát a kereskedővel is kezdődhet. Nehezebb lesz eligazodni, ha a vita arról szól, hogy a vevő mit kért, az ügynök mit értett belőle, és melyik lépésnél tért el az utasítástól.
A magyar webshopnak is tudnia kell, ki rendelt
A mivagyunkon korábban már írtunk arról, hogyan készülhet fel egy webshop az MI-ügynököktől érkező vásárlókra. A bankok dokumentuma ennek egy kényelmetlen folytatását mutatja meg. A kereskedőnek egy vitatott rendelésnél azt is tudnia kellene, hogy az ügynök kinek a nevében járt el, és milyen termék megvételére kapott engedélyt. A bankok ezért visszakövethető adatokat javasolnak az utasításról, a jóváhagyásról és a tranzakcióról. Ugyanakkor a teljes beszélgetés korlátlan megőrzése új adatvédelmi gondot okozna.
A vásárló számára addig egy egyszerű határ működik a legjobban. Az MI keressen és hasonlítson össze, de a terméket, a kereskedőt, a végösszeget és a fizetés módját te nézd át, mielőtt jóváhagyod. Ha később nagyobb önállóságot adsz neki, legyen szűk költési kerete és visszavonható jogosultsága. A gyorsabb vásárlás csak akkor előny, ha utólag is kideríthető, ki hozta meg a vitatott döntést.
