Franciaország és Dél-Korea egymilliárd eurós programmal válaszolna arra, hogy a generatív mesterséges intelligencia és a digitális platformok átírják a filmkészítés szabályait. A kezdeményezés tétje jóval nagyobb annál, hogy milyen eszközzel készül egy jelenet. Az alkotói felelősség, a kulturális sokszínűség és az emberi teljesítmény értéke kerül új meghatározásra.
Az egymilliárd euró még nem filmes mentőcsomag
A szeptember 7-én, a dél-franciaországi Saint-Paul-de-Vence-ban megrendezett első Lumière Summit egyszerre foglalkozott a generatív MI térnyerésével, a streamingplatformok hatalmával, a mozik visszaszorulásával és a filmfinanszírozás nehézségeivel. Emmanuel Macron francia és Lee Jae Myung dél-koreai elnök mellett stúdiók, producerek, filmszínházak és technológiai cégek képviselői vettek részt a találkozón.
A bejelentett egymilliárd euró első hallásra a globális filmipar megmentésére szánt közös alapnak tűnhet. A részletek azonban ennél szűkebbek. Franciaország és Dél-Korea öt év alatt fejenként 500 millió eurót fordít saját vizuális médiaágazatára. A francia hozzájárulás ráadásul meglévő fejlesztési forrásokból érkezik. A pénz tehát egyelőre nem nemzetközi kassza, amelyből például magyar alkotók is automatikusan részesülhetnek.
A találkozó végén elfogadott Lumière-nyilatkozat a szerzői jog, a kulturális sokszínűség, a nemek közötti egyenlőség, a környezeti felelősség és a moziban átélt közös filmélmény védelmét rögzíti. A Le Monde beszámolója szerint az MI használatára nem született konkrét, végrehajtható szabály. A nyilatkozat ezért jelenleg inkább irányjelző, mint működő védelmi rendszer.
Hol kezdődik az alkotó lecserélése?
Macron arra figyelmeztetett, hogy súlyos hiba lenne olyan eszközzé tenni az MI-t, amely az alkotók helyére lép. A mondat könnyen vállalható, a határvonal meghúzása már sokkal nehezebb. A film mindig technológiai együttműködés eredménye volt. A vágás, a digitális utómunka, a számítógépes látvány és a hangkorrekció régóta módosítja azt, amit a néző végül lát és hall.
A generatív MI azért okoz új feszültséget, mert képes hangot, arcot, képet vagy mozgást előállítani egy ember korábbi teljesítményének mintázataiból. Ilyenkor már a hozzájárulás, a díjazás és a szerzői elismerés is kérdésessé válhat. Egy színész engedélyezte a hangja módosítását? A modell tanításához használt alkotók kapnak ellenszolgáltatást? A közönség megtudja, hogy egy jelenet mely része született emberi játékból és mely része gépi beavatkozásból? Ugyanezek a problémák jelennek meg a halál utáni hangklónozásnál is.
A magyar hang, amelybe egy másik ember hangja került
Magyarország számára ezt a dilemmát különösen jól megmutatta A brutalista. A film vágója, Jancsó Dávid elmondta, hogy a Respeecher technológiájával finomították Adrien Brody és Felicity Jones magyar párbeszédeit. A színészek hónapokig dolgoztak dialektusoktatóval, az utómunkában pedig egyes magyar hangokat és betűket korrigáltak. Jancsó saját hangjának részletei is bekerültek a folyamatba.
Brady Corbet rendező azt mondta, hogy az angol párbeszédekhez nem nyúltak, a cél pedig az eredeti színészi alakítás és a magyar kiejtés hitelességének megőrzése volt. Az eset éppen azért érdekes, mert nem illik az egyszerű ember vagy gép felosztásba. A technológia itt időt takarított meg és pontosított, közben elmosódott, hány ember hangját halljuk egyetlen szereplőtől.
Magyarország is alakíthatja a szabályokat
A Lumière Summit pénzügyi programja közvetlenül nem Magyarországnak szól, a vita mégis hazai ügy. Magyarország jelentős nemzetközi forgatási helyszín, miközben saját filmes alkotói, színészei, vágói és hangmérnökei is egyre gyakrabban találkozhatnak generatív eszközökkel.
A magyar támogatási és koprodukciós rendszer már most rögzíthetne néhány alapfeltételt. Mikor kell feltüntetni az MI használatát, hogyan dokumentálható az érintettek hozzájárulása, ki jogosult egy hang vagy arc digitális másolatának későbbi felhasználására, és miként őrizhető meg az alkotói kredit. Ezek nem technológiaellenes korlátok. Ugyanazt a bizalmat szolgálják, amely nélkül egy film emberi jelentése is gyorsan elvész.
A gyors és olcsó előállítás önmagában kulturális elszegényedéshez vezethet, ahogy az MI-generált reklámok sablonosodásánál is látható. Az egymilliárd euró akkor ér sokat, ha a támogatás feltételei megvédik az alkotói önrendelkezést és teret hagynak az új eszközök értelmes használatának. A film jövője azon múlik, hogy az emberi teljesítmény látható, elismert és szabadon vállalt része marad-e az alkotásnak.
