A sürgősségi ellátásban életbevágó lehet, hogy az orvos időben felismerje a súlyos fertőzés veszélyét. Pécsi kutatók olyan MI-alapú kockázatbecslő modellt fejlesztenek, amely a már rendelkezésre álló adatokból adhat ehhez követhető segítséget.
Állítsd be a mivagyunk.hu-t kedvenc forrásként a Google-benEgy fertőzés az egész szervezet működését veszélyeztetheti
A szepszis köznyelvi neve vérmérgezés, de a lényegét pontosabban írja le a szervezet fertőzésre adott, szabályozatlanná váló reakciója. Ez életveszélyes szervműködési zavart okozhat. A kiváltó ok többnyire bakteriális fertőzés, más kórokozók azonban szintén állhatnak a háttérben. A WHO hangsúlyozza, hogy a korai felismerés és a megfelelő, időben megkezdett ellátás alapvető jelentőségű.
A kezdeti jelek értelmezése mégsem egyszerű. A MedlinePlus tájékoztatója szerint a szepszis tünetei más állapotokban is jelentkezhetnek; a kivizsgálás során a kórtörténetet, a fizikális vizsgálatot és a laboreredményeket együttesen értékelik. Egyetlen adatból így kevés volna megérteni, mi történik a beteggel.
Ezen a ponton kaphat szerepet egy jól megtervezett kockázatbecslő rendszer. A feladata az lehet, hogy felhívja a figyelmet egy olyan mintázatra, amely további vizsgálatot indokolhat. A kockázati jelzés és a diagnózis közötti különbség meghatározza, mire szabad használni az eredményt.
Rutinadatokból készülhet korai jelzés
A Pécsi Tudományegyetem október 7-i közleménye szerint közel 3000 beteg adataira épülő fejlesztésben laboreredményekből és életfunkciókat jellemző adatokból alakítottak ki egy 6–7 elemű pontrendszert. Ez a szepsziskockázat jelzésében és a prokalcitonin-vizsgálat indokoltságának mérlegelésében segíthet. A munkában egyetemi klinikai, laboratóriumi és adatelemzési szakemberek, valamint a Beckman Coulter Magyarország Kft. vesznek részt.
A prokalcitonin vérszintje súlyos bakteriális fertőzés esetén megemelkedhet. A vizsgálat eredménye további információt adhat az orvosnak, de önmagában nem mutatja meg, milyen baktérium okozza a fertőzést, és a teljes diagnózishoz más vizsgálatok is szükségesek lehetnek.
A pontrendszerhez webes kalkulátor készült. Későbbi lehetőségként az eredmény a kórházi informatikai rendszerben, már az első vérképpel együtt jelenhetne meg. A modell egyelőre validáció alatt áll; több hazai és külföldi központ bevonásával tervezik az ellenőrzését.
Az ilyen beépítés jelentősége könnyen érthető. Egy külön megnyitandó felület és egy már használt munkakörnyezetben megjelenő információ egészen más feladatot ad az orvosnak. A technikai működés mellett azt is vizsgálni kell, hogyan illeszkedik a jelzés a betegellátás menetébe.
A pontszám mellé érthető magyarázat kell
Egy magas kockázatot jelző szám csak akkor használható felelősen, ha a szakember ismeri a jelentését és a korlátait. Tudnia kell, milyen adatokból keletkezett, milyen betegcsoportban ellenőrizték, és milyen döntés támogatására szánták. Az emberi kontroll itt szakmai értékelést kíván, az orvosnak a beteg állapotával együtt kell mérlegelnie az eredményt.
A WHO egészségügyi MI-rendszerekről szóló áttekintése az adatminőséget, az átlátható dokumentációt és a fejlesztéshez használt adatoktól elkülönülő ellenőrzést is kiemeli. Egy intézményben jól teljesítő modell más környezetben eltérően működhet, ha megváltozik a betegpopuláció vagy az adatok minősége.
Egy sürgősségi kockázatjelzésnél ezért kétféle hibával is számolni kell. Előfordulhat, hogy a rendszer nem jelez egy veszélyes helyzetet, vagy olyan esetben figyelmeztet, amikor a gyanú később nem igazolódik. Az értékelésnek mindkettő gyakoriságát és következményét vizsgálnia kell. A túl sok téves jelzés terhelheti a munkafolyamatot, egy elmulasztott jelzés pedig hamis biztonságérzetet kelthet.
Egy későbbi alkalmazásnál az adatok időpontjának is láthatónak kell lennie. A beteg állapota változhat, ezért a szakembernek tudnia kell, melyik mérésre épül a jelzés, és rendelkezésre áll-e már újabb eredmény. A kockázatbecslésnek az aktuális helyzet értékelésében kell segítenie.
Ezek általános értékelési szempontok. A pécsi modell konkrét hibaarányáról és betegellátási hatásáról a közlemény alapján még nem lehet következtetést levonni.
A következő mérce a tényleges betegellátás
A validáció során azt ellenőrzik, mennyire megbízható a modell a tervezett alkalmazási környezetben. A prospektív vizsgálat előre meghatározott rendben követi az új eseteket; így a már összegyűjtött adatok elemzése mellett később érkező betegeknél is vizsgálható a teljesítmény.
A magyar ellátás szempontjából az lenne az érdemi előrelépés, ha a jelzés segítene időben azonosítani a veszélyeztetett betegeket, és használható módon támogatná a következő orvosi lépést. Ennek megítéléséhez a pontosság mellett a vizsgálatokra, a munkaterhelésre és a betegeredményekre gyakorolt hatást is látni kell.
A pécsi fejlesztés ebbe az irányba tesz egy vizsgálható lépést. A rutinadatokból kialakított modell értékét végül az mutatja meg, hogy a beteg mellett dolgozó szakember mikor, milyen helyzetben és mennyire tud rá támaszkodni.
