Havi 100 ezer forint minden magyar felnőttnek első hallásra szerény biztonsági hálónak tűnhet. Éves szinten azonban akkora összeget igényelne, amely a teljes adó- és jóléti rendszert átrendezné.
Közel nyolcmillió emberrel kell számolni
A KSH adatai szerint Magyarország népessége 2026. január 1-jén 9,488 millió fő volt. A koréves adatok alapján közülük megközelítőleg 7,86 millióan töltötték be a 18. életévüket.
Ez a számítás csak a felnőttekre vonatkozik. A gyermekeket is bevonó, szigorúan univerzális rendszer ennél többe kerülne, vagy külön gyermekösszeg alkalmazását igényelné.
A bruttó alapjövedelem-költség a jogosultak száma, a havi összeg és tizenkét hónap szorzata. Ebből még semmilyen visszaadóztatás, kiváltott ellátás vagy adminisztratív megtakarítás nincs levonva.
A havi 100 ezer forintos változat a 2025-ös, 86 893 milliárd forintos magyar GDP közel 11 százalékát vinné el. A 2026-ra tervezett 43 781 milliárd forintos központi költségvetési kiadásnak több mint az ötödét tenné ki.
Összehasonlításként a 2026-os költségvetés 7700 milliárd forintot irányoz elő nyugdíjakra és nyugdíjszerű ellátásokra, egészségügyre pedig 3919 milliárdot. Ezek eltérő feladatok, de jól mutatják a szükséges összeg nagyságát.
A bruttó és a nettó költség között nagy lehet a különbség
A teljes összeget nem feltétlenül kellene új adókból előteremteni. Az alapjövedelem adóköteles lehetne, így a magas jövedelműek a kifizetés jelentős részét visszafizetnék. A támogatási rendszer egyes elemeinek összevonása további megtakarítást hozhatna.
Ettől még nem lehetne egyszerűen megszüntetni a nyugdíjat, a fogyatékossághoz kapcsolódó ellátásokat vagy a lakhatási támogatásokat. Azonos összegű kifizetés mellett is eltérő szükségletekkel élnek az emberek. Ha a havi 100 ezer forint kiváltaná a nyugdíjat, sok idős ember rosszabb helyzetbe kerülne.
A nettó költség ezért csak akkor számítható ki, ha előre meghatározzuk, mely ellátások maradnak meg, hogyan adózik a kifizetés, és kik jogosultak rá.
Egy MI-adó messze nem lenne elég
A 2026-os költségvetés 8793 milliárd forint áfabevétellel, 4837 milliárd forint személyi jövedelemadóval és 1258 milliárd forint társasági adóval számol. A havi 100 ezer forintos alapjövedelem még a teljes éves áfabevételnél is többe kerülne.
Egy robotadó vagy MI-adó jól hangzó politikai üzenet, a szükséges összegnek azonban csak kis részét fedezhetné. A legnagyobb MI-vállalatok nyereségének jelentős része külföldön keletkezik, az automatizálásból származó többletértéket pedig nehéz pontosan elkülöníteni a vállalat teljes eredményétől.
Reális finanszírozás több forrást kapcsolna össze. Ide tartozhatna a magasabb jövedelműektől történő adózási visszavétel, a tőke- és vagyonjövedelmek szélesebb adóztatása, valamint egy hosszabb távon felépített állami vagy európai technológiai vagyonalap. Utóbbi csak akkor fizethetne MI-osztalékot, ha előtte valódi tulajdont és hozamtermelő vagyont halmoz fel.
A pénz egy része az árakban jelenhetne meg
Az alacsony jövedelműek, az alkalmi munkából élők és a fizetetlen gondoskodási munkát végzők számára az alapjövedelem azonnali mozgásteret teremtene. A nettó nyereség a középosztálynál már attól függne, milyen adóemelés finanszírozza a rendszert.
A többletkereslet egy része áremelkedést okozhatna azokon a piacokon, ahol a kínálat lassan bővíthető. A lakáspiac különösen érzékeny terület. Ha több ember kap pénzt, miközben nem épül több megfizethető lakás, a támogatás egy része magasabb bérleti díjként a tulajdonosoknál köthet ki.
Az infláció mértéke függne a gazdaság szabad kapacitásától, az importtól és a finanszírozás módjától. Egy adóból visszaszedett, jövedelemsemleges rendszer más hatással járna, mint a hitelből vagy pénzkibocsátással fedezett változat.
Magyarországon a célzottabb modell lehetne az első lépés
Már a havi 50 ezer forintos változat is 4716 milliárd forintba kerülne évente. Rövid távon ezért egy garantált minimumjövedelem, visszatéríthető adókedvezmény vagy meghatározott térségben végzett kísérlet kezelhetőbb kiindulópont lenne.
Az univerzális alapjövedelem története megmutatja, honnan ered az elképzelés, az alapjövedelem MI-korszakbeli lehetőségeiről szóló rész pedig a nemzetközi kísérleteket és az MI-osztalék modelljét vizsgálja.
A magyar számok alapján havi 100 ezer forint alapjövedelem bevezetése teljes gazdaságpolitikai átalakítást igényelne. A használható tervnek meg kell neveznie a nettó kedvezményezetteket, a finanszírozó adókat és az érintetlenül hagyott közszolgáltatásokat. Enélkül az alapjövedelem összege ígéret marad, költségvetés nélkül.
