Tom Siegel, a Google korábbi biztonsági vezetője szerint a mesterséges intelligencia a közösségi médiánál is nagyobb kockázatot jelenthet a gyerekek számára, ha ugyanazt a hibát követjük el. Előbb engedjük tömegesen használni, és csak utána kezdünk foglalkozni a következményekkel. A figyelmeztetés Magyarországon sem elméleti kérdés, hiszen a 13–16 évesek több mint háromnegyede már kipróbált valamilyen MI-eszközt.
Állítsd be a mivagyunk.hu-t kedvenc forrásként a Google-benAki látta belülről a közösségi média problémáit
Tom Siegel nem kívülálló technológiakritikus. Korábban a Google Trust & Safety részlegét vezette, vagyis éppen azokkal a problémákkal foglalkozott, amelyek abból következnek, amikor egy digitális szolgáltatást emberek százmilliói kezdenek használni.
Most a Common Sense Media új Youth AI Safety Institute-jának vezetője lett. A szervezet kifejezetten a gyerekek által használt MI-termékeket akarja függetlenül tesztelni, biztonsági standardokat kidolgozni, majd nyilvánosságra hozni az eredményeket.
Siegel azt mondja attól tart, hogy az MI esetében ugyanazokat a hibákat ismételjük meg, amelyeket a közösségi médiánál már elkövettünk. Sőt, szerinte a lehetséges károk még nagyobbak lehetnek.
Az összehasonlítás elsőre túlzónak tűnhet. A chatbot mégsem TikTok vagy Instagram. Éppen ez a lényeg.
A közösségi média figyelmet kér. Az MI válaszol is
A közösségi platformok egyik alapvető problémája, hogy algoritmusaik képesek hosszú időre magukhoz kötni a figyelmet, miközben folyamatosan új tartalmat kínálnak.
Egy generatív MI ennél személyesebb kapcsolatot képes kialakítani.
Nemcsak megmutat valamit, hanem válaszol a gyerek kérdésére. Tanácsot adhat. Megerősítheti vagy megkérdőjelezheti a gondolatait. Segíthet a házi feladatban, beszélgethet vele egy konfliktusról, és akár akkor is rendelkezésre áll, amikor a gyerek nem akar vagy nem tud felnőtthöz fordulni.
Ez önmagában nem teszi veszélyessé a technológiát. A probléma ott kezdődik, hogy egy nyelvi modell meggyőzően tud beszélni olyan dolgokról is, amelyekben téved. Egy gyerek számára pedig különösen nehéz lehet felismerni a különbséget egy magabiztos válasz és egy megbízható válasz között.
Siegel többek között ezért sürget szigorúbb életkor-ellenőrzést, független biztonsági teszteket és olyan közös szabványokat, amelyek alapján meg lehetne ítélni, alkalmas-e egy MI-termék kiskorúak számára.
Már nem arról beszélünk, hogy egyszer majd használni fogják
A vita egyik legfontosabb része az időzítés.
A Common Sense Media 2026-os, 1204 amerikai, 9–17 éves gyerek megkérdezésével készült felmérése szerint 86 százalékuk már használ mesterséges intelligenciát, közel negyedük pedig naponta. Több mint négyből tíz gyerek azt mondta, hogy a szülője vagy gondviselője még soha nem beszélt vele az MI biztonságos használatáról.
Az oktatásban még látványosabb a terjedés. Egy másik, 13–17 éves amerikai fiatalok körében készült felmérésben 70 százalék mondta, hogy használ MI-t iskolai feladatokhoz. Az MI-t ilyen célra használók 63 százaléka azt is elismerte, hogy előfordul: inkább elkéri a választ, mint hogy maga jusson el hozzá.
Ez utóbbi talán kevésbé drámai veszély, mint azok az esetek, amikor egy chatbot lelki problémákról vagy önkárosításról beszélget egy fiatallal. Hosszabb távon azonban legalább ilyen fontos kérdés lehet.
Ha a gyerek rendszeresen átadja az MI-nek azt a munkát, amelynek során bizonytalankodnia, próbálkoznia, hibáznia és gondolkodnia kellene, akkor nem egyszerűen gyorsabban készül el a házi feladat. Kimaradhat maga a tanulási folyamat.
A magyar gyerekek már ugyanebben a kísérletben élnek
Magyarországon sem kell arra várnunk, hogy az MI elérje a kamaszokat.
Az NMHH 1197 magyar, 13–16 éves fiatalt vizsgáló kutatásában 76,5 százalék mondta, hogy már használt valamilyen MI-alapú programot. A 13 évesek körében 69, a 16 éveseknél már 85 százalék volt ez az arány.
Még érdekesebb, honnan tájékozódnak róla. A válaszadók 65 százaléka elsősorban a közösségi médiából szerzi az MI-vel kapcsolatos információit. A családot mindössze 10 százalék, a tanárokat pedig 4 százalék nevezte elsődleges információforrásnak.
Vagyis a technológia már megérkezett, miközben a körülötte lévő felnőtt tudás és társadalmi gyakorlat még formálódik.
És talán itt a legerősebb a párhuzam a közösségi médiával.
Nem azért, mert már bizonyítottuk, hogy az MI ugyanolyan vagy nagyobb károkat okoz. Ilyen következtetést a jelenlegi adatokból nem lehet levonni. Hanem azért, mert ismét egy olyan technológiát adunk a gyerekek kezébe, amelynek hosszú távú fejlődési, pszichológiai és társadalmi hatásait még csak most kezdjük megérteni.
A kérdés ezúttal az, hogy megvárjuk-e a következményeket, mielőtt kialakítjuk a szabályokat.
