Közel ezer MI-ügynök 21 órán át kutatott genetikai adatbázisokban, majd olyan mintázatra bukkant, amelyet korábban senki nem írt le önálló biológiai rendszerként. A felfedezés még vizsgálat alatt áll, de már most felvet egy fontosabb kérdést. Mi történik a tudománnyal, ha az MI nemcsak feldolgozza a kutatók kérdéseit, hanem maga veszi észre, hogy valami szokatlan?
Állítsd be a mivagyunk.hu-t kedvenc forrásként a Google-benNem azt találta meg, amit kerestettek vele
A tudomány történetében meglepően sok nagy felfedezés kezdődött azzal, hogy valaki észrevett valami furcsát. A CRISPR története is ilyen. A baktériumok DNS-ében talált különös ismétlődő szakaszokról fokozatosan derült ki, hogy egy mikrobiális védekező rendszer részei, később pedig ebből nőtt ki a modern génszerkesztés egyik legfontosabb technológiája.
Az Anthropic szeptember 23-án bemutatott kutatása azért figyelemre méltó, mert most MI-ügynökök végeztek hasonló „furcsaságkeresést”. A vállalat új élettudományi kutatócsoportja azt vizsgálja, hogyan lehet a Claude segítségével hatalmas DNS-adatbázisokban eddig nem jellemzett fehérjecsaládokat és biológiai rendszereket keresni.
Az egyik első kísérletben a Claude azt a feladatot kapta, hogy keressen érdekes, kevéssé ismert reverz transzkriptázokat. Ezek olyan enzimek, amelyek RNS alapján készítenek DNS-t.
A kutatás során nagyjából 950 Claude-ügynök dolgozott párhuzamosan. Több mint 200 ezer reverz transzkriptázt gyűjtöttek össze, ezekből 3500 új lehetséges rendszert választottak ki, majd húsz különösen érdekes jelöltet elemeztek részletesen. Az egész keresés körülbelül 21 órán át tartott és 210 millió tokent használt fel.
A különös rész azonban nem a sebesség.
Az egyik ügynök egy reverz transzkriptáz közelében szabályosan ismétlődő DNS-szakaszokat vett észre. Nem egyszerűen kipipálta az eredeti feladatot. Szokatlannak találta a mintázatot, ezért részletesebben megvizsgálta. Megszámolta az ismétlődéseket, elemezte a közöttük lévő távolságokat, összevetette a szerkezetet ismert rendszerekkel, majd utánanézett, leírták-e már korábban ugyanezt a jelenséget.
Egyelőre senki sem tudja pontosan, mit talált
A kutatók az új rendszert array-associated reverse transcriptases, röviden ART névre keresztelték. Főként bakteriofágokban – baktériumokat megfertőző vírusokban – fordul elő, és három jellegzetes részből áll: egy reverz transzkriptázból, egy mellette található partnergénből és egy hosszú, szabályosan ismétlődő DNS-szakaszból.
Ez utóbbi szerkezete emlékeztet a CRISPR ismétlődő szakaszaira. Az első laboratóriumi kísérletek azt is mutatják, hogy az ART ismétlődő szakaszaiból különálló rövid RNS-ek képződnek.
Innen azonban érdemes nagyon óvatosan fogalmazni.
Egyelőre nem tudjuk, mire szolgál az ART. Nem bizonyított, hogy génszerkesztésre használható, és az sem, hogy a CRISPR-hez hasonló biológiai funkciót tölt be. Maga az Anthropic is hangsúlyozza, hogy a rendszer elsődleges funkciójának feltárása még folyamatban van, az eredményeket pedig preprintben tették közzé.
Vagyis a hír nem az, hogy „az MI feltalálta az új CRISPR-t”. Ezt jelenleg semmi nem támasztja alá.
Az igazán érdekes felfedezés talán maga a kutatási módszer
A generatív MI tudományos használatáról eddig gyakran úgy beszéltünk, mint gyorsító eszközről. Összefoglal tanulmányokat, kódot ír, adatokat elemez vagy lehetséges hipotéziseket javasol.
Itt ennél egy lépéssel több történt.
Az emberi kutatók kijelölték a kutatási területet és megadták a kiinduló feladatot. Az MI-ügynökök ezután nagy mennyiségű adatot vizsgáltak át párhuzamosan, kiválasztották az érdekes jelölteket, majd az egyik ügynök tovább vizsgált egy olyan anomáliát, amely nem egyszerűen egy előre meghatározott válasz megtalálását jelentette.
Az emberek ezután átvették a stafétát. Értékelték az eredményt, és laboratóriumi kísérletekkel kezdték ellenőrizni. Az Anthropic külön kiemeli, hogy a fizikai laboratóriumi munkát továbbra is emberi kutatók végzik.
Ez a különbség fontos. A tudományban ugyanis nemcsak a válaszadás értékes képesség, hanem annak felismerése is, hogy melyik kérdést érdemes egyáltalán feltenni.
Magyarországon is kísérleteznek az MI „társkutatóval”
Ez a kutatási irány Magyarországon sem teljesen elméleti. A HUN-REN januárban Agentic Discovery Hackathont rendezett, ahol tíz csapat vizsgálta, hogyan használhatók autonóm MI-rendszerek tudományos felfedezések támogatására. A HUN-REN hosszabb távú célja, hogy az MI ne egyszerű segédeszközként, hanem a kutatási folyamatba integrált „társkutatóként” jelenjen meg, emberi felügyelet mellett.
Az Anthropic eredménye még messze van attól, hogy új gyógyszert vagy génszerkesztési technológiát jelentsen. Az ART jelentőségéről csak további kísérletek után lehet majd komoly következtetést levonni.
De ha később kiderül, hogy valóban fontos biológiai rendszerről van szó, akkor a történet egyik legérdekesebb része nem az lesz, hogy egy MI gyorsabban dolgozott az embernél.
Hanem az, hogy észrevett valamit, amit addig mi nem vettünk észre.
