Az MI-ről szóló munkaerőpiaci viták többnyire az állások és a bérek körül forognak. Daniel Kokotajlo egy mélyebb következményre hívja fel a figyelmet: a munkával együtt az emberek érdekérvényesítő ereje is csökkenhet. Egy jövedelempótlás megóvhat a nélkülözéstől, a befolyást azonban önmagában nem adja vissza.
A munkának politikai értéke is van
A dolgozó gazdasági szerepe ma jóval többet jelent a fizetésénél. Munkát végez, adót fizet, fogyaszt, szakértelmet visz a vállalatba, és másokkal összefogva le tud állítani egy üzemet, egy szolgáltatást vagy akár egy egész ágazatot. Ebből származik az alkuerejének jelentős része.
A munkából fakadó politikai erő azt jelenti, hogy az államnak és a vállalatoknak számolniuk kell azokkal az emberekkel, akik nélkül a gazdaság nem működik.
A jóléti rendszerek is nagyrészt munkajövedelemre épülnek. A bérek után fizetett adó és járulék finanszírozza a közszolgáltatásokat, miközben a foglalkoztatás a társadalmi részvétel egyik fő csatornája. Ha a jövedelem egyre nagyobb része gépi termelésből és tőkehozamból származik, az adórendszernek és a politikai képviseletnek is követnie kell ezt a változást.
Ezt az erőt soha nem kapta meg automatikusan minden dolgozó. A szakszervezetek, a kollektív alku, a sztrájkjog és a munkajogi védelem hosszú konfliktusok eredménye. Az OECD szerint a szakszervezeti tagság aránya a tagállamokban átlagosan 30 százalékról 15 százalékra csökkent 1985 és 2024 között. Az MI tehát egy eleve meggyengült érdekérvényesítési rendszerbe érkezik.
A jelen és a forgatókönyv nem ugyanaz
A tömeges emberi munkanélküliség jelenleg előrejelzés, nem megfigyelt tény. Az ILO 2025-ös globális elemzése szerint a munkavállalók közel negyede dolgozik valamilyen mértékben generatív MI-nek kitett foglalkozásban, de a munkakörök átalakulása valószínűbb, mint teljes megszűnésük. Az eredmény országonként, ágazatonként és munkakörönként eltérhet.
Kokotajlo ennél sokkal radikálisabb jövőt vázol. Feltételezése szerint a fejlett MI előbb a szellemi munkát, majd robotokon keresztül a fizikai termelés jelentős részét is átveheti. Ez az AI Futures Project forgatókönyve, ezért nem kezelhető bizonyított fejlődési pályaként.
A felvetés mégis hasznos. Ha a termeléshez egyre kevesebb emberi munkára van szükség, a dolgozók már nem ugyanazzal az eszközzel tudnak nyomást gyakorolni a tulajdonosokra és az államra. Egy sztrájk ereje csekély, ha a kieső munkát gépek végzik el.
A tulajdon fontosabbá válhat a szakértelemnél
A keresett tudás mellett egyre többet számíthat, ki birtokolja a modelleket, a robotokat, az adatközpontokat és a termeléshez szükséges tőkét.
Egy 2025-ös IMF-tanulmány szerint az MI akár csökkentheti is a bérek közötti különbségeket, ha magas jövedelmű munkaköröket érint erősen. A vagyoni egyenlőtlenséget ugyanakkor jelentősen növelheti, mert a tőke hozamából elsősorban azok részesülnek, akik már rendelkeznek befektethető vagyonnal és vállalati tulajdonnal.
Magyarországról nézve ehhez technológiai függőség is társul. A hazai cégek és dolgozók jellemzően külföldi MI-szolgáltatásokhoz vásárolnak hozzáférést, miközben a tulajdonosi hozam és a stratégiai döntés máshol marad. A termelékenység növekedése ezért önmagában nem garantál magasabb magyar béreket vagy erősebb munkavállalói pozíciót.
Egy kisebb gazdaság különösen könnyen válhat technológiai ár- és szabálykövetővé. Ha az alapvető munkafolyamatok néhány külföldi rendszerre épülnek, a szolgáltatók árazása és hozzáférési feltételei közvetlenül befolyásolják a helyi cégek mozgásterét. Ez már vállalati versenyképességi és gazdaságpolitikai kérdés is.
Az MI-osztalék csak a jövedelmet pótolja
Az alapjövedelem, az MI-osztalék vagy más társadalmi juttatás kézenfekvő válasz lehet arra, ha tartósan kevesebb fizetett munka marad. Ezek finanszírozhatják a megélhetést, és részt adhatnak a technológia által termelt gazdagságból.
A függőségi viszony ettől még megmaradhat. A juttatás összegéről, feltételeiről és jogosultjairól valaki dönteni fog. Aki kizárólag elosztás útján jut jövedelemhez, könnyebben kerülhet kiszolgáltatott helyzetbe, ha kevés befolyása van az elosztás szabályaira. A választójog és a demokratikus intézmények persze nem tűnnek el automatikusan, de működésükhöz tényleges részvétel, átláthatóság és ellensúlyok is kellenek.
Az átmenet szabályait most kell kialakítani
A dolgozói befolyást még azelőtt kell beépíteni az MI munkahelyi használatába, hogy a döntések visszafordíthatatlanná válnak. Az ILO és az OECD egyaránt a társadalmi párbeszéd és a kollektív alku szerepét hangsúlyozza. A munkavállalók bevonása a tapasztalatok szerint igazságosabb bevezetést és nagyobb elfogadottságot eredményezhet.
Ehhez négy kérdésre kell választ adni:
- Beleszólhatnak-e a dolgozók az MI-rendszerek bevezetésébe?
- Kapnak-e részesedést a termelékenység növekedéséből?
- Ki ellenőrzi a munkahelyi megfigyelést és az algoritmikus döntéseket?
- Épülhet-e szélesebb társadalmi tulajdon az MI-infrastruktúrában?
Az átképzés kevés lesz. Új tulajdonosi modellekre, erős munkavállalói képviseletre és olyan adórendszerre is szükség lehet, amely a gépi termelés hasznát szélesebb körben osztja meg.
Az MI korszakában a tisztességes megélhetés csak az egyik cél. Az embereknek érdemi beleszólásra is szükségük lesz abba a gazdaságba, amelyben egyre kisebb részt végeznek saját munkájukkal.
