Az univerzális alapjövedelmet ma gyakran az MI miatt eltűnő állások lehetséges ellenszereként emlegetik. A gondolat azonban több mint kétszáz éves, és eredetileg a föld, a közös vagyon, a szabadság és a szegénység kérdéseiből született. Az első részben végigkövetjük, hogyan jutottunk el a földjáradéktól a modern UBI-ig.
Mit jelent pontosan az univerzális alapjövedelem?
Az univerzális alapjövedelem olyan rendszeres pénzösszeg, amelyet egy politikai közösség minden tagja egyénileg, jövedelemvizsgálat és munkavégzési feltétel nélkül kap.
A meghatározás minden eleme számít. A kifizetés rendszeres, pénzben érkezik, személyhez és nem háztartáshoz kötődik, gazdagnak és szegénynek egyaránt jár, valamint nem függ attól, hogy a jogosult dolgozik-e vagy állást keres-e. Az alap szó nem feltétlenül jelent teljes megélhetést biztosító összeget. A nemzetközi szakirodalomban egy szerény társadalmi osztalék is alapjövedelemnek minősülhet, ha megfelel a többi feltételnek.
Ez különbözteti meg a célzott segélyektől, a munkanélküli-ellátástól és a garantált minimumjövedelemtől. A Milton Friedman által 1962-ben javasolt negatív jövedelemadó például csak egy meghatározott jövedelmi szint alatt fizet támogatást, amely a kereset növekedésével csökken. Gazdasági hatása bizonyos kialakítás mellett hasonlíthat az alapjövedeleméhez, a jogosultság logikája eltér.
A közös földből született az osztalék gondolata
Az alapjövedelem történetét gyakran Thomas More 1516-os Utópiájával kezdik, ám a műben nem szerepel mai értelemben vett UBI. A Basic Income Earth Network történeti összefoglalója Thomas Spence 1796-os tervét tekinti az egyik első világos, rendszeres alapjövedelem-javaslatnak. Spence szerint a föld közös tulajdonából származó helyi bevételt egyenlően kellett volna szétosztani a közösség tagjai között.
Thomas Paine egy évvel később, az Agrarian Justice című írásában nem teljes alapjövedelmet, hanem mindenkit megillető vagyoni részesedést javasolt. Az örökölt vagyonra kivetett teherből nemzeti alapot hozott volna létre, amely 21 éves korban 15 fontot, 50 éves kortól pedig évi 10 fontot fizetett volna. Paine érvelése szerint a föld eredetileg minden ember közös öröksége, ezért a magántulajdon rendszeréből kiszorulóknak kompenzáció jár. A juttatást jognak tekintette, nem könyöradománynak.
Joseph Charlier belga gondolkodó 1848-ban már egy egész országra kiterjedő, feltétel nélküli és rendszeres területi osztalékot vázolt fel. A finanszírozást ő is a föld értékéhez kapcsolta. Ezzel megjelent a mai vita egyik legfontosabb gondolata: a közösen örökölt vagy közösen létrehozott vagyon hozamából mindenki részesedhet.
Ugyanaz az ötlet eltérő politikai célokkal
A 20. században az alapjövedelem különös politikai találkozóhellyé vált. Bertrand Russell 1918-ban olyan kis jövedelmet javasolt, amely mindenki alapvető szükségleteit fedezné, függetlenül attól, hogy dolgozik-e. Úgy vélte, a biztos megélhetés teret adhat a tudományos, művészeti és más, piacon nehezen értékesíthető tevékenységeknek. Russell eredeti szövegében a szabadság és a munkára ösztönzés összeegyeztetését kereste.
Martin Luther King Jr. 1967-ben a garantált éves jövedelmet a szegénység közvetlen felszámolásának eszközeként támogatta. A polgárjogi küzdelmet gazdasági biztonság nélkül befejezetlennek tartotta. Milton Friedman egészen más irányból érkezett. A negatív jövedelemadóval egyszerűbb, kevésbé bürokratikus jóléti rendszert akart létrehozni, miközben megőrizte volna a munkavállalás pénzügyi ösztönzőit.
Ez a sokféle eredet máig látszik a vitán. A baloldali támogatók gyakran a szegénység, a kiszolgáltatottság és a fizetetlen gondoskodási munka felől közelítenek. A piacpárti hívek az adminisztráció csökkentését és az egyéni döntési szabadságot emelik ki. A technológiai szektor szereplői az automatizálásból származó nyereség társadalmi megosztását keresik.
Alaszka megmutatta, hogy az univerzális osztalék működtethető
Az alaszkai Permanent Fund Dividend 1982 óta évente fizet részesedést a jogosult lakosoknak az állam olajvagyonához kapcsolódó alapból. Az első kifizetés 1000 dollár volt, és 2025-ben szintén 1000 dollárt kaptak a jogosultak. Gyermekek után is igényelhető, a jövedelemtől és a munkaviszonytól függetlenül.
Ez tartós, széles körű és feltétel nélküli osztalék, havi megélhetést biztosító alapjövedelemnek azonban túl alacsony és csak évente érkezik. Mégis fontos precedens. Azt bizonyítja, hogy egy közösen birtokolt erőforrás hozamát évtizedeken át közvetlenül vissza lehet osztani a lakosságnak.
Az MI új okot adott egy régi vitának
Az alapjövedelem korábbi változatai a földtulajdon, az ipari termelés, a szegénység és a jóléti bürokrácia problémáira válaszoltak. Az MI korszakában a közösen létrehozott érték fogalma kerül előtérbe. A modellek kutatásokból, emberi munkából, nyilvános tudásból, felhasználói adatokból és óriási magántőkéből épülnek fel, miközben a pénzügyi hozam kevés vállalatnál összpontosulhat.
A tömeges munkanélküliség egyelőre feltételezés. Az ILO 2025-ös elemzése szerint világszerte minden negyedik dolgozó olyan foglalkozásban van, amelyet valamilyen mértékben érinthet a generatív MI, de a munkakörök átalakulása valószínűbb a teljes megszűnésüknél.
Az alapjövedelem ezért ma még inkább felkészülési és elosztási kérdés, mint sürgősségi válasz a munka eltűnésére. A következő részben azt vizsgáljuk meg, mit mutattak a finn, kenyai és amerikai kísérletek, hogyan működik a Marshall-szigeteken 2025-ben elindított országos rendszer, és miért jutott Sam Altman, Geoffrey Hinton, Andrew Yang, Daron Acemoglu és Yanis Varoufakis egymástól ennyire eltérő következtetésre.
