A māori Te Hiku Media saját nyelvi technológiát épít, és feltételekhez köti, hogyan használhatók az általa gondozott adatok és eszközök. A történet a magyar népdalgyűjtemények és tájnyelvi felvételek jövőjéről is szól, ki dönthet arról, hogy egy megőrzött hangból milyen szolgáltatás születik, és kinek lesz ebből haszna?
Állítsd be a mivagyunk.hu-t kedvenc forrásként a Google-benEgy hangfelvételnek többféle jövője lehet
Egy régi felvételen valaki az anyanyelvén mesél. A család számára ismerős hang, a nyelvtanulónak segítség, a kutatónak ritka nyelvi adat. Egy beszédfelismerőt fejlesztő cég ugyanebben a felvételben tanítóanyagot láthat. A hang változatlan, a felhasználás célja közben teljesen megváltozhat.
Az új-zélandi Te Hiku Media ezt a különbséget a saját technológiájának működésébe is beépíti. Kaituhi nevű szolgáltatása māori és új-zélandi angol hanganyagokból készít szerkeszthető átiratot, a két nyelv közötti váltást is kezelve. Egy ilyen eszköz segíthet hozzáférhetővé tenni a felvételek tartalmát, és megkönnyítheti azok további feldolgozását.
A fejlesztők számára azonban az is számít, kinél marad a döntés az anyagok további sorsáról. Attól, hogy egy közösség szeretné használni a beszédfelismerést, még nem feltétlenül akarja átengedni a hangarchívumát mások modelljeinek tanításához. A kettő külön döntés lehet.
A hozzáférés mellé feltételeket írnak
A Te Hiku megközelítésének kulcsszava a kaitiakitanga. Jelentése az őrzéshez, gondozáshoz és az ezekkel járó felelősséghez áll közel. Saját magyarázatuk szerint a közösségi erőforrások használatából származó előnyöknek vissza kell jutniuk azokhoz, akiktől ezek az erőforrások származnak.
Ez konkrét korlátozásokat is jelent. A Kaituhi felhasználási feltételei tiltják, hogy a szolgáltatást māori nyelvi adathalmazok és nyelvfeldolgozó modellek építésére használják. A feltöltött anyagok feletti gondnoki szerep az azokat feltöltőknél marad; a feltételek külön kezelik, ha valaki az adatait a mögöttes szolgáltatás javításához is rendelkezésre bocsátaná.
A hozzájárulás gyakorlati különbségét a Rongo alkalmazás is megmutatja. Dokumentációja szerint a hangfelvételeket a készüléken dolgozza fel, és csak akkor gyűjti be őket, ha a felhasználó kifejezetten megosztja azokat. A megosztott adatok már felhasználhatók a meghatározott nyelvmegőrzési célokhoz igazodó modellfejlesztésre.
Ezek a szabályok az adott eszközökre és erőforrásokra vonatkoznak. Nem jelentenek általános rendelkezési jogot a teljes māori nyelv felett.
A magyar hangarchívumoknál is elválik a megőrzés és a felhasználás
Magyarországon is ismerős az a helyzet, amikor egy hangfelvétel jóval túléli a készítésének eredeti körülményeit. Népdalgyűjtések, tájnyelvi beszélgetések és helytörténeti interjúk őriznek olyan tudást, amelynek egy része más formában alig maradt fenn.
A Zenetudományi Intézet Népzenei és Néptánc Archívumának kutatószolgálati tájékoztatója ma is külön feltételekhez köti a kutatást és a másolatok felhasználását. A másolatigényléshez felhasználási és közlési kérelem tartozik. Vagyis a gyűjtemény hozzáférhetővé tétele mellett a felhasználás módja továbbra is számít.
Képzeljünk el egy helyi gyűjteményt, amelyből egy fejlesztő tájnyelvet is felismerő átíróprogramot készítene. Hasznos eredmény lehetne – könnyebben kereshető emlékek, oktatásban használható szövegek. A gyűjtemény gondozóinak viszont már az együttműködés elején tisztázniuk kellene, milyen további tanításra használhatók az átadott felvételek, és kapnak-e hozzáférést az elkészült eszközhöz.
A modellek tanítása körüli szerzői jogi vita mellett itt az együttműködés feltételei is számítanak. Attól még érdemes egyeztetni a közösségi elvárásokat, hogy egy projektnek van jogi megoldása az anyagok felhasználására.
A haszon lehet egy használható eszköz is
A nyitott hozzáférésnek komoly értéke van. Segíti a tanulást, és olyan fejlesztéseket tesz lehetővé, amelyek egy kis gyűjtemény saját költségvetéséből nem születnének meg. A teljes elzárásnak ezért ugyanúgy ára lehet, mint a feltételek nélküli átadásnak.
A Te Hiku példája alapján a közösség számára a haszon jelenthet helyi szakértelmet, munkahelyet vagy olyan nyelvi szolgáltatást, amelyet maga is használhat. Ehhez valódi beleszólásra van szükség a célok meghatározásába.
A māori megoldást ugyanakkor nem lehet egyszerűen magyar gyűjteményekre másolni. A GitHubon közzétett tájékoztató maga is figyelmeztet az őslakos közegen kívüli alkalmazás korlátaira, és az átvételhez vagy átdolgozáshoz engedélyt kér.
Egy hazai gyűjteménynek a saját helyzetére kell választ találnia. A következő digitalizálási vagy MI-fejlesztési megállapodásban például már annak is helye lehet, hogyan használhatják majd az elkészült eszközt azok, akiknek a hangjából felépült.
