Az univerzális alapjövedelem története több mint kétszáz évre nyúlik vissza, az MI azonban új sürgősséget adott a vitának. Az eddigi kísérletek megmutatják, mire képes a feltétel nélküli pénz, de arra is figyelmeztetnek, hogy az összeg, a finanszírozás és a technológiai vagyon tulajdona döntő jelentőségű.
Az alapjövedelem-kísérletek biztonságot adtak, csodát nem
Finnországban 2017 és 2018 között kétezer munkanélküli kapott havi 560 eurót akkor is, ha közben állást talált. A hivatalos értékelés szerint a foglalkoztatásra gyakorolt hatás mérsékelt maradt. A résztvevők ugyanakkor elégedettebbek voltak az életükkel, kevesebb lelki megterhelésről és nagyobb anyagi biztonságról számoltak be.
A Sam Altman támogatásával létrejött amerikai OpenResearch vizsgálatban ezer alacsony jövedelmű ember kapott havi 1000 dollárt három éven keresztül. Átlagosan heti 1,3 órával dolgoztak kevesebbet, foglalkoztatási arányuk pedig két százalékponttal maradt el a kontrollcsoportétól. Több idejük jutott álláskeresésre, és könnyebben utasítottak vissza számukra kedvezőtlen munkákat. Tartós egészségügyi vagy foglalkoztatási áttörést a kutatás nem mutatott ki.
A GiveDirectly kenyai programja 2017-ben indult, közel 23 ezer résztvevővel. Egyes falvak lakói 12 éven keresztül kapnak havi 22,50 dollárt, mások két évig részesültek támogatásban, egy harmadik csoport pedig egyszeri 500 dollárt kapott. Az eddigi eredmények szerint az egyszeri nagyobb összeg több vállalkozási beruházást tett lehetővé, míg a hosszú távú havi támogatás kiszámíthatóbb biztonságot adott.
A kísérletek közös tanulsága, hogy a feltétel nélküli pénz növeli az emberek mozgásterét. A hatását azonban az összeg, az időtáv és a helyi gazdasági környezet határozza meg.
A Marshall-szigetek országos rendszert indított
A Marshall-szigeteken 2025 novemberében indult el az Enra program. Az országban élő állampolgárok negyedévente körülbelül 200 dollárt kapnak jövedelmi és munkavégzési feltétel nélkül. A gyermekek is jogosultak, a kifizetés pedig bankszámlára, csekken vagy állami digitális tárcán keresztül érkezhet.
A Marshall-szigeteki pénzügyminisztérium a világ első országos, hosszú távra tervezett univerzális alapjövedelmi rendszerének nevezi az Enrát. Az évi mintegy 800 dollár nem fedezi a teljes megélhetést, de rendszeres pénzügyi padlót biztosít.
A finanszírozás egy, az Egyesült Államokkal kötött megállapodáshoz kapcsolódó vagyonkezelő alapból történik. A rendszer ezért olyan társadalmi osztaléknak is tekinthető, amely egy közösen kezelt vagyon hozamát osztja vissza. A hosszú távú eredményekről még korai következtetést levonni.
Az MI megváltoztatja a finanszírozás logikáját
A jelenlegi államok bevételeinek jelentős része munkabérekhez és emberi fogyasztáshoz kapcsolódik. Ha az MI és az automatizálás csökkenti az emberi munkára fordított összeget, a munkajövedelmekre épülő adóalap is szűkülhet.
Andrew Yang korábbi amerikai elnökjelölt havi 1000 dolláros Freedom Dividend programját elsősorban hozzáadottérték-adóból finanszírozta volna. Ez lehetővé tenné, hogy az automatizált gazdaság forgalmából minden állampolgár részesedjen. A fogyasztási adó viszont megfelelő kompenzáció nélkül aránytalanul terhelheti az alacsonyabb jövedelműeket.
Sam Altman más irányból közelítette meg a kérdést. Az általa javasolt American Equity Fund a nagyvállalatok értékének és a magántulajdonban lévő földnek egy részét vonná be egy közös alapba. Az állampolgárok így pénzt és vállalati részvényeket is kaphatnának.
Az MI-osztalék olyan rendszeres társadalmi részesedés, amelyet az automatizált gazdaságban felhalmozódó tőke, nyereség vagy közösen kezelt technológiai vagyon finanszíroz.
A támogatók sem ugyanazt várják az alapjövedelemtől
Geoffrey Hinton 2024-ben szükséges válasznak tartotta az alapjövedelmet az MI miatt eltűnő rutinfeladatokra. Egy évvel később már arra figyelmeztetett, hogy a pénzügyi támogatás önmagában nem védi meg az emberi méltóságot, mert sokak számára a munka közösséget, társadalmi szerepet és önértékelést is ad.
Daron Acemoglu közgazdász az UBI egyik legismertebb kritikusa. Szerinte egy mindenkire kiterjedő rendszer rendkívül drága, miközben forrásokat vonhat el az egészségügytől, az oktatástól és a célzott szociális támogatásoktól. Az alapjövedelem szerinte a dolgozók alkupozícióját és politikai befolyását sem erősíti meg automatikusan.
Magyarországon gyorsan kijön a rendszer ára
Közel nyolcmillió felnőttel számolva egy havi 100 ezer forintos alapjövedelem bruttó éves költsége 9600 milliárd forint lenne. A nettó összeg ennél alacsonyabb lehetne, ha a magasabb jövedelműektől az állam adóként visszaszedné a kifizetés egy részét, vagy bizonyos támogatásokat összevonna vele. A finanszírozási igény így is hatalmas maradna.
Magyarország számára további problémát jelent, hogy az MI-infrastruktúra és az abból származó nyereség jelentős része külföldi vállalatoknál található. Egy hazai MI-osztalékhoz ezért adópolitikai együttműködésre, európai szintű megoldásokra vagy hosszabb távon felépített közösségi technológiai vagyonalapra lenne szükség.
Az alapjövedelem csökkentheti az anyagi kiszolgáltatottságot. A közszolgáltatásokat, az emberi tevékenység értelmét és a gazdasági döntésekbe való beleszólást nem képes önmagában pótolni. Az MI korának elosztási modelljét ezért a pénz mellett a tulajdon és a társadalmi részvétel felől is meg kell tervezni.
