Bill Gates egész életében azt akarta, hogy a technológiai fejlődés gyorsabb legyen. A mesterséges intelligenciánál már nem ilyen egyszerű a helyzet.
A Microsoft társalapítója egy új, hosszú esszében azt írja, hogy az MI vagy minden idők egyik legnagyobb esélykiegyenlítő technológiája lesz, vagy az igazságtalanság egyik legsúlyosabb új forrása. Szerinte a következő időszak társadalmi, gazdasági és politikai szempontból az emberiség történetének egyik legviharosabb átmenete lehet. A problémát súlyosbítja, hogy erre jelenleg nincs valódi tervünk.
Gates optimista maradt az MI lehetőségeivel kapcsolatban. Most viszont sokkal határozottabban beszél arról, milyen árat fizethetünk értük.
Ez az átalakulás gyorsabb lehet, mint amire felkészültünk
Gates szerint félrevezető a mesterséges intelligenciát a korábbi technológiai forradalmakhoz hasonlítani. A személyi számítógépnek évtizedek kellettek ahhoz, hogy átalakítsa a munkát. Az MI már azon az eszközön fut, amely ott van előttünk, természetes nyelven kommunikál, és meglévő adatokból vagy akár egy dolgozóknak készített oktatóvideóból is tanulhat.
A munkaerőpiaci következményeket ezért különösen súlyosnak látja. Az értékesítés, ügyfélszolgálat, szoftverfejlesztés és jogi asszisztensi munka lehet az első érintettek között, később pedig a fizikai munkák egy része is sorra kerülhet a robotika fejlődésével.
Gates arra számít, hogy lesznek új állások, de megfelelő társadalmi és gazdaságpolitikai beavatkozás nélkül kevesebb jöhet létre, mint amennyi eltűnik. Különösen a fiatalok helyzete aggasztja, mert éppen a pályakezdő pozíciók kerülhetnek nyomás alá.
Ez már túlmutat azon, hogy milyen szakmát érdemes tanulni. Egy olyan gazdaságban, ahol az emberek többsége munkából jut jövedelemhez, az automatizáció a megélhetés mellett a társadalmi kapcsolatokra és a munkához kötődő emberi méltóságra is hat.
Három veszélyt emel ki
A munkahelyek tartós eltűnése csak az első.
Gates szerint az MI jelentősen lejjebb viheti a károkozáshoz szükséges tudás és erőforrás küszöbét. Csalások, deepfake-ek, dezinformáció és megfigyelés jelenhet meg nagyobb léptékben, miközben a kibertámadások végrehajtása is könnyebbé válhat. Ugyanaz a modell, amely megtalál egy szoftverhibát a javításhoz, a támadónak is segíthet kihasználni azt.
A harmadik kockázat jóval személyesebb. Gates attól tart, hogy az MI-társak hatással lehetnek a gyerekek szociális fejlődésére és idővel az emberi kapcsolatokra is.
Egy chatbot mindig elérhető, alkalmazkodik hozzánk, és könnyen kialakulhat vele olyan kapcsolat, amelyből hiányzik az emberi együttélés számos nehézsége. Gates szerint éppen ezekből a súrlódásokból tanulunk meg másokhoz alkalmazkodni. A jelenlegi kutatási eredmények még korlátozottak és vegyesek, ezt ő maga is hangsúlyozza. Az aggodalmat azonban elég komolynak tartja ahhoz, hogy ne várjunk egy újabb generációt a következmények megértésével.
Mit hagyjunk meg az embereknek?
Az esszé egyik legérdekesebb gondolata a „Human Reserved”.
Gates szerint idővel tudatosan kijelölhetünk olyan tevékenységeket, amelyeket embereknek tartunk fenn akkor is, ha egy gép technikailag képes lenne elvégezni őket.
A hasonlata a természetvédelmi terület. Oda is lehetne utat vagy épületet építeni, mégis úgy döntünk, hogy bizonyos helyeket megőrzünk, mert az elvesztésük túl nagy ár lenne.
Saját édesapja Alzheimer-kórjának utolsó időszakát hozza példaként. Az őt gondozó emberek akkor is értették az igényeit, amikor már nehezen tudta kifejezni azokat. Gates szerint ennek a gondoskodásnak volt egy pótolhatatlanul emberi része. Hasonló kérdés merül fel akkor, amikor valakivel közölni kell, hogy gyógyíthatatlan beteg. Egy gép technikailag megtehetné. Gates szerint ezt mégsem kellene rábíznunk.
Ez talán az esszé legfontosabb felvetése. Az MI fejlődésével egyre több esetben válik külön kérdéssé a technikai képesség és a társadalmi döntés. Bizonyos feladatokat azért tarthatunk meg magunknak, mert emberi jelentőségük van.
Gates megadóztatná az MI-t is
A másik konkrét javaslata már a pénzről szól.
Ha az emberek kevesebbet dolgoznak, csökkenhetnek a munkához kapcsolódó adóbevételek, miközben több pénzre lesz szükség átképzésre és szociális támogatásokra. Gates ezért továbbra is támogatja a korábban felvetett robotadót, és most az MI-tokenek megadóztatását is felveti.
Az ebből származó bevételt az automatizáció miatt munkát, munkaórát vagy jövedelmet vesztő emberek támogatására fordítaná.
Mindez különösen érdekes attól az embertől, aki a technológiai iparág egyik legsikeresebb vállalkozójaként vált milliárdossá. Gates maga is kitér erre az összeférhetetlenségre. Továbbra is vannak pénzügyi érdekeltségei a technológiai szektorban, és együtt dolgozik MI-vállalatokkal. Az olvasóra bízza, mennyiben befolyásolja ez az álláspontját.
Az MI-ben továbbra is hatalmas lehetőséget lát
Az esszé mégsem egy technológiai pesszimista írása.
Gates az egészségügyben, oktatásban, mezőgazdaságban, kutatásban és állami szolgáltatásokban komoly előrelépést vár. Az MI szerinte olyan tudáshoz és szolgáltatásokhoz adhat hozzáférést szegényebb embereknek és országoknak, amelyek ma csak pénzzel, megfelelő kapcsolatokkal vagy szakemberekkel érhetők el.
Pontosan ezért sürgeti a társadalmi felkészülést.
Gates szerint ezeket a döntéseket nem hagyhatjuk néhány technológiai vállalatra. Kormányoknak, munkavállalóknak, tanároknak, szülőknek, szakembereknek és közösségeknek is részt kell venniük annak eldöntésében, milyen MI-korszakban akarunk élni. Új nemzeti intézményeket és nemzetközi együttműködést is szükségesnek tart.
Talán ez a legerősebb gondolat az egész esszében. Az MI képességei folyamatosan bővülnek. Ettől még nekünk kell eldöntenünk, melyik képességét akarjuk használni, milyen feltételekkel, és mit tartunk meg magunknak.
