A LinkedInen egymás mellett jelenik meg az MI-guruk magabiztossága és azoké, akik szerint az MI mindent tönkretesz. A két tábor között pedig ott van az, aki csak dolgozni, tanulni vagy pályát választani szeretne, de egyre nehezebben látja, mire építhet.
Állítsd be a mivagyunk.hu-t kedvenc forrásként a Google-benAmikor mindenki biztos benne, hogy mi következik
Van, akinek már a LinkedIn megnyitása is gyomorgörcsöt okoz. Az egyik poszt azt ígéri, hogy aki most megtanulja használni az MI-t, gyorsan előnybe kerül. A következő szerint a technológia elveszi a munkánkat, kiüresíti a szakmákat, és feleslegessé teszi az egyetemet. Mindkettő magabiztosan beszél a jövőről, mintha az már eldőlt volna.

forrás: ChatGPT
Az AI-depresszió találó, de pontatlan köznyelvi kifejezés erre a nyomott, kimerítő érzésre. Nem orvosi diagnózis, és nem keverendő össze a klinikai depresszióval. A mögötte lévő szorongás viszont valós lehet. Attól tartunk, hogy lemaradunk, rossz irányba indulunk, vagy mire elvégezzük a munkát, amit most tanulunk, már nem lesz rá szükség.
A bizonytalanságot az online vita felerősíti. A közösségi médiában könnyebb határozott állításokkal figyelmet szerezni, mint azzal, hogy egy változás hatása szakmánként, munkakörönként és emberenkként eltérhet. A guruk és a teljes elutasítók vitája így gyakran ugyanazt a hibát követi el. Biztos választ ad egy olyan jövőre, amely még formálódik.
A fiatalok már a pályaválasztásba is belekalkulálják az MI-t
Egy amerikai Gallup-felmérésben az alapképzésben tanulók 42 százaléka mondta, hogy az MI hatására legalább valamennyire elgondolkodott a szakja megváltoztatásán. A megkérdezettek 16 százaléka már váltott is szakot vagy képzési területet az MI lehetséges hatása miatt. Ezek amerikai adatok, nem a magyar egyetemisták helyzetét mutatják, mégis látható belőlük, hogy a technológiai bizonytalanság már a tanulmányi döntésekbe is beleszól.
A félelem érthető.
Egy diploma megszerzése időt és pénzt kíván, az első állás pedig gyakran éppen azokat a feladatokat tartalmazza, amelyeket az MI részben automatizálhat. Aki most kezdi az egyetemet, joggal szeretné tudni, hogy öt év múlva értékes lesz-e a megszerzett tudása.
Erre ma nincs minden szakra érvényes igen vagy nem válasz. A diploma értékét a tananyag mellett az adja, milyen alapokat, gondolkodási módot és szakmai gyakorlatot biztosít. A munkakörök is feladatokból állnak, és ezek eltérő módon változnak. Egyes rutinlépések automatizálhatók, miközben a felelősség, az ítélőképesség, az ügyféllel való munka vagy a hibák felismerése továbbra is emberi tudást kívánhat. Ez nem ígéret a munkahelyek biztonságára; arra figyelmeztet, hogy a szakma nevénél többet kell tudnunk a tényleges munkáról.
A „mindenki lemarad” érzése újabb munkát csinál az MI-ből
A LinkedIn saját kutatása szerint a megkérdezett szakemberek 51 százaléka úgy érzi, az MI megtanulása olyan, mintha még egy munkát kapna. A válaszadók 41 százaléka azt mondta, hogy az MI-változások tempója megterheli a jóllétét. A platformon az elárasztottságról és változáskezelésről szóló angol nyelvű posztok száma is nőtt; ez a LinkedIn saját tartalomelemzése, nem a teljes népesség reprezentatív mérése.
A folyamatos alkalmazkodás elvárása könnyen önálló teherré válik. A dolgozó azt érzi, hogy munka után még az új eszközöket is követnie kell, a hallgató pedig azt, hogy az egyetem mellett már most piacképes MI-szakértővé kell válnia. Aki nem posztol a legújabb modellről, azt hiheti, hogy kimarad valamiből. Aki pedig naponta olvassa a jóslatokat, nehezebben tudja elválasztani a saját helyzetét az általános zajtól.
A magazin korábban is foglalkozott az MI munkahelyi fenyegetéséről szóló vezetői narratívákkal Aki fél, az fizet, és azzal is, hogyan érinti a változás a diplomás munkát Már nem a gyári munkás, hanem a diplomás van veszélyben?. A mostani kérdés ezek mellett, hogy miként lehet úgy tájékozódni, hogy a figyelem ne váljon állandó készenlétté.
Nem kell ma dönteni a következő öt évről
Egy munkavállalónak hasznosabb lehet megvizsgálnia, mely feladatait érinti ténylegesen az MI, mint naponta újabb karriervég- vagy karrierígéreteket olvasnia. Egy hallgató kérdezze meg az oktatójától, milyen gyakorlati tapasztalat és szakmai kapcsolat épül a képzésbe, és hogyan frissül a tananyag. Ezek a kérdések közelebb visznek a saját döntéshez, mint az, hogy egy ismeretlen LinkedIn-szerző szerint melyik szakma lesz öt év múlva értéktelen.
Az MI jövője bizonytalan, de a bizonytalanság nem jelenti azt, hogy minden döntést most kell meghozni. A következő lépés lehet egy konkrét feladat megértése, egy beszélgetés egy gyakorló szakemberrel vagy az egyetemi képzés alaposabb megvizsgálása. A LinkedIn pedig bezárható arra az időre, amíg ezekre választ keresünk.


