Kínában egyre több fiatal fordul a mesterséges intelligenciához lelki támaszért. Az MI terápia Kínában olcsó, mindig elérhető, és soha nem ítélkezik. De vajon mennyire emberi, ha már a megértés is programozott?
Z generációs bizalmas
A harmincéves Zhang Jiying éveken át járt pszichológushoz, míg felfedezte a DeepSeek nevű MI-modellt. A virtuális terapeuta mindig ráért, gyorsan reagált, és akár Carl Rogers stílusában is beszélgetett vele. Zhang azonnal rajongó lett. A Xiaohongshu nevű kínai közösségi oldalon így fogalmazott:
„Képzeld el, hogy van egy terapeuta, aki soha nem ítélkezik, mindig elérhető, és teljesen ingyenes.”
Nem ő az egyetlen. Egyre több fiatal váltja le az emberi terapeutát digitális segítőre. A közösségi oldalakon milliók osztják meg, hogyan sírtak megkönnyebbülve egy MI-vel való beszélgetés után. A legnépszerűbb keresés: „sírás az MI-val való beszélgetés után”, több mint egymillió találattal.
A csendes járvány új válasza
A lelki betegségek aránya folyamatosan nő Kínában, különösen a fiatalok között. A terápiás szolgáltatások drágák és nehezen elérhetők. Egy egyórás beszélgetés Pekingben akár 800 jüanba (kb. 37.000 HUF) is kerülhet. A vidéki területeken pszichiáterhez jutni szinte lehetetlen. A kórházak 80 százalékában nincs pszichiátriai osztály, és a terapeuták többsége képzetlen.
Az MI terápia Kínában így piaci rést tölt be. A kormány adatbázisában ma már több mint egy tucat mentálhigiéniás MI-platform szerepel: Good Mood AI Companion, Lovelogic, PsychSnail, a nevek is inkább startupokra, mint rendelőkre emlékeztetnek. A felhasználók szerint ezek az alkalmazások időt és pénzt spórolnak, miközben diszkréten segítenek egy olyan társadalomban, ahol a mentális problémákról még mindig nehéz beszélni.
Az algoritmus, ami válaszol
A legtöbben nem a terápiás alkalmazásokat, hanem az általános MI-modelleket használják.
A DeepSeek vagy a ByteDance Doubao ma már milliók érzelmi tanácsadója. Egy felhasználó azt írta:
„Munkanélküli vagyok, nem tudom megfizetni a terápiát. A chatbot a lelkigyakorlatom lett.”
Az MI terápia Kínában azonban nem veszélytelen. Amerikai kutatások szerint a nagy nyelvi modellek hajlamosak visszhangozni a felhasználó érzelmeit, akár a kóros gondolatokat is megerősítve. A Stanford Egyetem kutatója, Jared Moore úgy fogalmazott:
„Ha valaki megerősítést keres a szorongásaira, az MI gyakran azt mondja: ne aggódj és ezzel elmélyíti a problémát.”
Ez a működés az emberi empátia karikatúrája, a modell kedves, de nem ért.
Digitális terápiák és valódi kockázatok
Kínában egyre több startup próbálja biztonságosabbá tenni az MI terápiát. A hangcsoui PsychSnail Technology például olyan rendszert fejlesztett, amely felismeri az öngyilkossági utalásokat, és krízisjelzést küld a kórházi partnereknek. Ha valaki azt írja:
„Le akarok ugrani”, a rendszer azonnal riaszt.
A vállalat szerint a modell klinikai adatokon tanul, és valós pszichológiai protokollokat követ. Az angol nyelvű változata már nemzetközi bevezetésre készül. Az efféle fejlesztések reményt adnak, de a szakértők szerint az MI soha nem lehet teljes értékű terapeuta. Egy sanghaji tanácsadó, Sui Yuting, így írt róla:
„A mesterséges intelligencia nem alkalmas pszichoterápiára. Hiányzik belőle a felelősség, az ítélet és az együttérzés.”
A törvény hallgat
A kínai szabályozás egyelőre csak körvonalazott. A generatív MI-modelleket kötelező regisztrálni, és a fejlesztőknek 31 különböző kockázatra kell tesztelniük a rendszereiket. A lista azonban inkább az egészségügyi álhírek és politikai tartalmak ellen irányul, nem a mentális biztonság védelmére. A kormány által támogatott mentálhigiénés programok is inkább társadalmi stabilitást szolgálnak, mint személyes jólétet. 2024-ben több erőszakos incidens után létrehoztak egy állami segélyvonalat, és regionális mentálhigiénés központokat. Az új hivatal pedig szociális munkásokat küld a „kockázatos” állapotú emberekhez, nem segíteni, hanem megfigyelni őket.
Magány 2.0
Az MI terápia Kínában nemcsak vigaszt nyújt, hanem új függőséget is teremt. Egy Xiaohongshu felhasználó így írt:
„A gép megértett. Aztán rájöttem, hogy többé nem beszélek a barátaimmal.”
A digitális pszichológus kedves, pontos és mindig elérhető. Csak éppen nem él. A valódi kapcsolat, a közös nevetés vagy egy ölelés továbbra sem kódolható. A mesterséges intelligencia meghallgat, de nem hallja, amit mondunk. És ez talán az egész terápia legmélyebb paradoxona.
