A mesterséges intelligencia nem csupán algoritmusok és kódok összessége. Mára a globális gazdaságpolitika és a társadalmi mérnökösködés egyik legfontosabb eszközévé vált. Ahogy Desiree Fixler, a Deutsche Bank egykori fenntarthatósági igazgatója rávilágított, a Világgazdasági Fórum (WEF) által hirdetett „Great Reset” és a stakeholder-kapitalizmus ígérete mögött sokszor nem valódi értékteremtés, hanem egy jól felépített marketinggépezet áll. Ebben a játszmában az MI szerepe kettős. Egyszerre ígéri a hatékonyság növelését és szolgál paravánként olyan folyamatokhoz, amelyeket a szakma csak „greenwashing” néven emleget.
A mivagyunk.hu szerint a greenwashing azt jelenti, hogy egy szervezet környezetbarátnak és társadalmilag felelősnek tünteti fel magát a kommunikációjában, miközben a valós üzleti tevékenysége és befektetései nem tükrözik ezeket az értékeket, gyakran félrevezetve a befektetőket és a fogyasztókat.
Fixler tapasztalatai szerint ez a jelenség az ESG (környezeti, társadalmi és vállalatirányítási) befektetések világában öltött gigantikus méreteket, ahol a mesterséges intelligenciát gyakran hivatkozási alapként használták a transzparencia illúziójának megteremtéséhez.
A technológiai optimizmus és a valóság ütközése
A WEF narratívájában az MI a kulcs a klímaváltozás elleni harchoz és a társadalmi egyenlőtlenségek felszámolásához. Azonban a színfalak mögött a kép jóval árnyaltabb. Fixler rámutat, hogy sok ESG-alap, amelyet „bolygómentőként” értékesítettek dupla kezelési költségért, valójában egyszerű technológiai portfólió volt. Tele Nvidia, Apple és Microsoft részvényekkel. Ezek nagyszerű cégek, de a befektetéseiknek kevés közük volt az ENSZ fenntarthatósági céljaihoz. A mesterséges intelligencia itt csupán egy hívószóvá vált, amivel a „wanker bankerek” – ahogy Fixler fogalmaz – igazolni tudták a magasabb díjakat.
A probléma gyökere a központi tervezés és a piaci realitások közötti szakadékban rejlik. A WEF és a globális elit egy olyan világot vizionál, ahol az adatvezérelt döntéshozatal és az MI-alapú szabályozás felülírja a hagyományos piaci mechanizmusokat. Ez a „meleg kollektivizmus” azonban gyakran figyelmen kívül hagyja a legalapvetőbb gazdasági törvényszerűségeket, például az energiaellátás biztonságát.
5 kritikus pont, ahol az MI és a globális agenda találkozik
- Adatvezérelt megfelelőség: A cégek MI-rendszereket használnak a bonyolult ESG-jelentések generálásához, ami gyakran csak a „pipa-megoldásokat” szolgálja a valódi változás helyett.
- Energiaigény: Miközben az MI-fejlesztésekért rajong a világ, elfelejtjük, hogy a számítási kapacitáshoz bőséges és olcsó energiára van szükség, amit a jelenlegi zöld átállás sokszor veszélyeztet.
- Algoritmikus cenzúra: A félretájékoztatás elleni harc jegyében az MI-alapú moderálás könnyen a véleménynyilvánítás korlátozásává válhat.
- Digitális azonosítás: A Great Reset részeként hirdetett digitális ID-k az MI segítségével minden korábbinál mélyebb betekintést engednek az egyén életébe.
- Társadalmi mérnökösködés: A DEI (diverzitás, méltányosság és befogadás) kvóták MI-vel történő monitorozása sokszor a meritokrácia rovására megy, csoportgondolkodást eredményezve.
A transzparencia mint az egyetlen kiút
A mesterséges intelligencia valódi ereje nem a szabályozói béklyókban, hanem a transzparenciában rejlene. Fixler esete – akit azért rúgtak ki, mert rámutatott a Deutsche Bank éves jelentésében szereplő hazugságokra – jól mutatja, hogy a rendszer ellenáll az igazságnak. Amikor egy MI-rendszert arra programoznak, hogy „szépítse” az adatokat a befektetők kedvéért, az nem technológiai hiba, hanem tudatos üzleti döntés.
A mivagyunk.hu álláspontja szerint a jövő nem a központilag tervezett algoritmusokban, hanem a szabad piaci versenyben és az átlátható adatokban van. A mesterséges intelligenciát arra kellene használnunk, hogy leleplezzük a visszaéléseket, ne pedig arra, hogy újabb réteget húzzunk a „greenwashing” és a bürokrácia köré. A technológia önmagában morálisan semleges; az, hogy a Great Reset eszköze vagy a szabadság záloga lesz, azon múlik, hogy kik és milyen célból tanítják be az algoritmusokat.
A MI-vel támogatott kapitalizmus képes lehet az innovációra, de csak akkor, ha nem áldozzuk fel a józan észt az ideológiák oltárán. Az innovációhoz nemcsak kód, hanem megfizethető energia és szabad gondolkodás is kell. E nélkül az MI csak egy újabb drága játékszer marad az elit kezében, miközben az átlagember a számlákat fizeti.
