Egy havas moszkvai utcán plakátok hirdetik, hogy véget ért a háború. Egy nő babakocsit tol, majd meglát egy egyenruhás férfit, és a nyakába borul. A jelenet megható lenne, ha igaz volna. De nem az. MI készítette, és a férfi a valóságban eltűnt a fronton.
Állítsd be a mivagyunk.hu-t kedvenc forrásként a Google-benEgy videó, amelyben a háború már véget ért
A BBC Russian beszámolója szerint az MI-generált videót Katya Jin néven ismert blogger tette közzé az Instagramon. A rövid jelenetben kitalált moszkvai plakátok állítják, hogy a különleges katonai művelet véget ért, és a hősök hazatérnek. A szereplők a bloggerre és férjére emlékeztethettek.
A valóság ennél jóval keményebb. A férj, sok tízezer más orosz katonához hasonlóan, eltűnt az ukrajnai fronton, sorsa ismeretlen.
2025 közepe óta egyre több hasonló MI-generált fotó és videó jelent meg az orosz közösségi médiában. Leggyakrabban olyan családtagok osztják meg ezeket, akiknek férje, fia, apja vagy más rokona Ukrajnában harcolt, meghalt vagy eltűnt.
A gyász, amely képet kér magának
A videók ugyanarra a hiányra reagálnak. Arra, hogy valaki nem tért haza, nem lehetett tőle rendesen elbúcsúzni, és a családnak maradt egy befejezetlen pillanat, amelyet a valóság már nem tud megadni.
A BBC által bemutatott példákban a katonák gyakran egyenruhában térnek vissza szeretteikhez, majd lassan felsétálnak egy lépcsőn a kék égbe. Más videókban angyalok veszik körül őket, vagy szellemszerű alakjuk öleli át a családot a mennyből.
Anna Korableva, aki testvérével 2025 májusában kezdett ilyen videókat készíteni, azt mondta a BBC-nek, hogy a Farewell videóprojekt célja a befejezetlen búcsúk feldolgozása. Azt szeretnék adni a megrendelőknek, amit a valóság nem adott meg. Egy utolsó ölelést a férjjel, a szülővel, a gyerekkel.
Ez emberileg érthető. A gyász sokszor nem lezárt történet, hanem félbeszakadt mondat. De hogyan éljük meg, ha ezt a félbeszakadt mondatot egy gép fejezi be helyettünk?
A képekből hiányzik Ukrajna
A videók másik oldala sokkal kényelmetlenebb. A BBC szerint az orosz katonákat ezekben a tartalmakban szinte mindig hősként, védelmezőként vagy angyali figuraként ábrázolják. Ukrajna, az invázió pusztítása és az ukrán áldozatok többnyire nincsenek jelen.
Ugyanaz a kép ezért két teljesen más dolgot jelenthet. Egy orosz családnak lehet az utolsó ölelés. Egy ukrán nézőnek ugyanaz a videó a támadó hadsereg megszépítése.
Ez a két valóság nem fér el kényelmesen egymás mellett. A gyászoló ember vesztesége valódi. Az is valódi, hogy a háború másik oldalának fájdalma ezekből a képkockákból eltűnik.
Amikor a búcsú üzletté válik
A gyász közben piaccá is vált. A családok fotókat küldenek, az alkotók promptokat írnak, az MI pedig elképzelt öleléseket, mennyei jeleneteket és búcsúleveleket gyárt.
Katya Jin korábban oktatóvideókat is megosztott arról, hogyan lehet ilyen tartalmakat készíteni. A nézők hasonló videókat rendelhettek saját elhunyt vagy eltűnt hozzátartozóikról. A BBC szerint a megrendelőnek általában fényképeket kellett küldenie magáról és szerettéről, az MI pedig ezekből készítette el az animált jelenetet.
Az árak 200 rubeltől 10 000 rubelig terjedhetnek. A minőség változó. Egyes videókban a rendszer torz arcokat, hiányzó végtagokat vagy groteszk alakokat hoz létre. Mégis van kereslet.
A BBC egy másik alkotót is megszólaltatott, Ulyana Lebedet, aki szintén orosz katonafeleség. Ő azt mondta, havi 150 000 és 200 000 rubel közötti összeget keres ilyen munkákkal. Ez a BBC szerint nagyjából kétszerese az orosz átlagfizetésnek.
Itt válik igazán kényelmetlenné a történet. Lehet-e pénzért legyártani egy búcsút, amely a valóságban soha nem történt meg?
Segít vagy feltépi a sebet?
A BBC által megszólaltatott Katarzyna Nowaczyk-Basińska, a Cambridge-i Egyetem Leverhulme Centre for the Future of Intelligence kutatója szerint ezek a videók a tágabb digitális túlvilág iparágába illeszkednek. Posztumusz avatárokat már múzeumokban, bíróságokon és politikai kampányokban is használnak.
Háború idején ez a technológia még érzékenyebb. A halál és a veszteség mindennapi témává válnak, a családok pedig olyan formát keresnek a gyásznak, amelyet el tudnak viselni.
A beszámoló szerint nem egyértelmű, hogy ezek a képek segítenek. Egy nő azt mondta a BBC-nek, a technológia nem tudja elfogadtatni vele, hogy soha többé nem ölelheti meg a fiát. Ez a mondat józanabb minden technológiai magyarázatnál.
Egy másik nő szerint pszichológiailag nem segített neki az elhunyt férjéről készült MI-kép, mégis kitett két ilyen képet a hálószobájába. Mások hálásak voltak, mert a videó legalább valamilyen kapcsolatérzetet adott nekik. Ez az ellentmondás a lényeg. Az ember tudhatja, hogy amit lát, nem igaz. Ettől még fájhat, és ettől még kapaszkodhat bele.
