Az MI ma már ír, rajzol, zenét készít, kódot javít és ötleteket ad. Emiatt könnyű azt hinni, hogy a kreativitás kérdése eldőlt. A Google DeepMind új tanulmánya viszont mélyebbre megy, és azt kérdezi, tudna-e az MI nemcsak újat kombinálni, hanem teljesen új gondolkodási keretet létrehozni.
Állítsd be a mivagyunk.hu-t kedvenc forrásként a Google-benMiért tűnik kreatívnak az MI?
Ha beírsz egy jó kérést egy MI-eszközbe, néhány másodperc alatt kapsz egy verset, logóötletet, üzleti tervet, dalszöveget, képet vagy kampányvázlatot. Ez elsőre valóban kreatívnak hat. Sokszor hasznos is.
Az MI abban igazán erős, hogy már létező tudáselemek között gyorsan talál kapcsolatokat. Egy száraz szakmai anyagból érthető magyarázatot készít, egy meglévő ötletből több irányt bont ki, egy vizuális hangulatot más terület nyelvére fordít. Sokszor nem azért hasznos, mert teljesen újat talál fel, hanem mert olyan összekapcsolásokat mutat meg, amelyekre abban a pillanatban nem gondoltál volna.
Ez azonban még nem feltétlenül ugyanaz, mint amikor valaki új világértelmezést ad. Egy jó ötlet és egy valódi tudományos áttörés között nagy különbség van.
Háromféle kreativitásról érdemes beszélni
A DeepMind tanulmánya Margaret Boden kreativitáselméletére támaszkodik. Ez azért hasznos, mert segít szétválasztani, mit nevezünk kreatívnak.
Az első szint az, amikor ismert dolgokat kombinálunk szokatlan módon.
Ilyen lehet egy jó hasonlat, egy eredeti reklámötlet vagy egy érdekes vizuális stíluskeverés.
A második szint az, amikor egy meglévő szabályrendszeren belül találunk új megoldást.
Erre jó példa az AlphaGo híres 37. lépése Lee Sedol ellen. A lépés meglepte a szakértőket, mégis működött. A rendszer nem a semmiből talált fel új játékot, hanem a Go ismert keretein belül látott meg egy olyan lehetőséget, amelyet az emberek nem vártak.
A harmadik szint a legnehezebb. Itt már nemcsak új megoldás születik egy ismert térben, hanem maga a gondolkodási tér változik meg.
Ilyen volt a relativitáselmélet a fizikában, vagy egy új művészeti irány megjelenése a kultúrában.
A mai MI-rendszerek főleg az első két szinten erősek. Kombinálnak, keresnek, variálnak, meglepnek. A nagy nyitott kérdés az, hogy képesek-e a harmadikra.
Az Einstein-teszt
A tanulmány egyik legérdekesebb gondolata Demis Hassabistól, a Google DeepMind vezetőjétől származik. A kérdés lényege egyszerű. Ha egy mai MI visszakerülne Einstein korába, és csak az akkori tudás állna rendelkezésére, eljutna-e az általános relativitáselméletig?
Ez erős teszt, mert nem arról szól, hogy az MI el tudja-e magyarázni Einsteint. Azt ma is megteszi. A kérdés az, hogy képes lenne-e ugyanarra az ugrásra akkor, amikor a megoldás még nincs benne a tankönyvekben, cikkekben és internetes magyarázatokban.
Ez a különbség döntő. Megmagyarázni egy kész gondolatot nem ugyanaz, mint létrehozni azt a gondolatot.
A mai MI hatalmas mennyiségű emberi tudáson tanul. Könyveken, cikkeken, kódokon, képeken, vitákon, magyarázatokon. Ezért rendkívül jó abban, amit az emberiség már valamilyen formában kimondott, leírt vagy ábrázolt. De a valódi áttörés sokszor ott kezdődik, ahol még nincs kész nyelvünk a problémára.
Tud-e az MI teljesen új fogalmat alkotni?
A kreativitás mélyebb szintjén már kevés, ha az MI szép képet vagy ügyes szöveget készít. Itt az a tét, hogy képes-e olyan új fogalmakat alkotni, amelyekkel másképp értjük meg a világot.
Einstein nem egyszerűen gyorsabban számolt. Másképp látta a teret, az időt és a gravitációt. Egy nagy tudományos vagy művészeti áttörés gyakran nem több adatból születik, hanem abból, hogy valaki más keretben kezdi látni ugyanazt a valóságot.
Ez az, amit ma még nehéz MI-vel mérni. A rendszer tud nagyon sok emberi gondolat között mozogni. Tud köztük kapcsolatokat találni. Tud olyan kombinációkat adni, amelyek nekünk újnak hatnak. De nem biztos, hogy valóban kilép abból a fogalmi világból, amelyet emberek építettek fel előtte.
Mit jelent ez nekünk?
Az MI már ma is képes kreatívnak tűnő szövegeket, képeket, zenéket és ötleteket létrehozni. Ez valódi képesség, nem kell lekicsinyelni. Főleg akkor erős, amikor meglévő elemeket kell új módon összerakni, variációkat keresni, első vázlatot készíteni vagy egy ismert kereten belül új megoldást találni.
Ezért lehet nagyon hasznos kreatív munkában. Segíthet elindulni, amikor üres a lap. Adhat tíz címet, amikor neked egy sem jut eszedbe. Készíthet szövegvázlatot, hangulati irányt, vizuális ötletet vagy alternatív megfogalmazást. Sokszor nem az a legnagyobb értéke, hogy kész választ ad, hanem hogy mozgásba hozza a gondolkodást.
A valódi érték ott kezdődik, amikor nem variációra van szükség, hanem új látásmódra. Egy nagy tudományos elmélet, egy új művészeti nyelv vagy egy korszakos gondolat nem csak abból áll, hogy sok ismert elemet ügyesen összekeverünk. Ilyenkor maga a keret változik meg, amelyben a világot nézzük.
Ezért érdekes az Einstein-példa. A mai MI könnyen elmagyarázza a relativitáselméletet, mert az már része az emberi tudásnak. Tankönyvek, cikkek, videók és magyarázatok ezrei épültek rá. De egészen más kérdés, hogy egy rendszer eljutna-e ugyanoda akkor, amikor ez a gondolat még nincs készen, nincs elnevezve, és nincs körülötte száz évnyi emberi magyarázat.
Ez nem azt jelenti, hogy az MI soha nem lesz képes nagy felfedezésekben részt venni. Már most is segíthet tudományos kutatásban, kísérletek tervezésében, mintázatok felismerésében és ötletek gyors szűrésében. A különbség inkább az, hogy ma még nem világos, hol ér véget az ügyes kombináció, és hol kezdődik az a fajta eredetiség, amely új fogalmi világot nyit.
Az MI nem Einstein, de jó lehet műhelytársnak
A kreatív munkában érdemes az MI-re műhelytársként gondolni. Gyors, türelmes, rengeteg változatot ad, és néha olyan irányt mutat, amelyet egyedül nem próbáltál volna ki. Ez önmagában is értékes. Egy író, tanár, vállalkozó, kutató vagy marketinges rengeteg időt nyerhet vele. A veszély ott van, ha a gyors variációt összetévesztjük az áttöréssel.
A jó MI-használat nem az, amikor mindent elfogadunk, amit a rendszer ad. Hanem amikor felismerjük, melyik ötlet csak ügyes utánérzés, melyik használható alapanyag, és melyikben van valódi gondolati feszültség. A következő években nemcsak azt kell megtanulnunk, hogyan kérjünk jobb választ az MI-től. Azt is meg kell tanulnunk, hogyan ismerjük fel a különbséget az ügyes kombináció, a jó ötlet és a valóban új gondolat között.
Mert lehet, hogy az MI egyre több mindent fog alkotni. De az emberi kreativitás egyik legfontosabb része továbbra is az marad, hogy észrevesszük, minek van valódi jelentősége.
