Egy friss magyar kutatás szerint a Facebookon a félretájékoztató forrásokkal való kapcsolatot kevésbé magyarázták a klasszikus társadalmi-demográfiai különbségek, mint az, milyen online közösségek és érdeklődési körök vették körül a felhasználót. Ez azért fontos, mert a kritikus gondolkodás mellett azt is érdemes megvizsgálnunk, milyen információs környezetből épülnek fel azok az állítások, amelyeket nap mint nap természetesnek veszünk.
Állítsd be a mivagyunk.hu-t kedvenc forrásként a Google-benValós Facebook-viselkedést kapcsoltak a kérdőívhez
A Humanities and Social Sciences Communications folyóiratban 2026. szeptember 11-én megjelent tanulmány szerzői, Számely Júlia, Koltai Júlia és Elisa Omodei a magyar internethasználók reprezentatív mintájának kérdőíves adatait kapcsolták össze a résztvevők által önként átadott Facebook-adatokkal. Az adatfelvétel 2023 februárja és júniusa között zajlott, ezért a kutatás a három évvel ezelőtti Facebook-használatról ad képet, nem a platform mai állapotának pillanatfelvétele.
Ez a módszer azért érdekes, mert nem pusztán azt kérdezi az emberektől, hogy találkoznak-e félrevezető tartalmakkal. A kutatók a tényleges digitális nyomokat is vizsgálták. Többek között olyan posztokat és hozzászólásokat, amelyek korábban félretájékoztatóként azonosított oldalakra mutattak, illetve az ilyen oldalakhoz és csoportokhoz kapcsolódó reakciókat és követéseket. Az engagement tehát kapcsolatot és interakciót jelent; önmagában nem bizonyítja, hogy valaki el is hiszi az adott állítást.
Az életkor számított, de az online közeg sokkal több mindent mutatott
A társadalmi-demográfiai változók közül az életkor mutatott következetes összefüggést a félretájékoztató forrásokkal való interakcióval. Az idősebb résztvevőknél nagyobb volt ennek valószínűsége. Az iskolai végzettséghez és a jövedelmi helyzethez ugyanakkor nem találtak hasonlóan stabil kapcsolatot, a nem hatása pedig eltűnt, amikor a modellben megjelentek az online viselkedést leíró tényezők.
Ez óvatosságra int az egyszerű magyarázatokkal szemben.
A félretájékoztatásról szóló közbeszéd könnyen eljut oda, hogy bizonyos társadalmi csoportokat eleve hiszékenyebbnek, kevésbé műveltnek vagy könnyebben manipulálhatónak képzelünk.
A mostani eredmények ennél összetettebb képet adnak. Egy ember végzettsége vagy jövedelme önmagában keveset mondhat arról, milyen információs ökoszisztémában tölti az idejét, mely oldalakat követi, mire reagál, és milyen források válnak számára mindennapossá.
Sokkal érdekesebb lett a kép, amikor a kutatók azt is figyelembe vették, milyen Facebook-oldalakkal és témakörökkel lépnek kapcsolatba a résztvevők. Bizonyos érdeklődési klaszterek magasabb, mások alacsonyabb félretájékoztató forrásokkal találkoztak és az online viselkedési változók bevonása jelentősen javította a statisztikai modell magyarázóerejét.
Ebből nem következik, hogy egy adott Facebook-csoport vagy érdeklődési kör okozza a félretájékoztatást. A kapcsolat lehet kétirányú is. Az ember olyan közösségeket választ, amelyek illenek az érdeklődéséhez és meglévő nézeteihez, miközben ezek a közösségek meghatározzák azt is, milyen tartalmakat lát rendszeresen.
A hírfolyam nem semleges háttér
Hétköznapi szinten a kutatás egyik legérdekesebb következménye az, hogy az információ értékelése nem a cikk megnyitásakor kezdődik. Mire egy állítás elénk kerül, már egy olyan környezetből érkezik, amelyet korábbi követéseink, reakcióink, közösségeink és a platform működése alakított.
Ha ugyanazokkal a forrásokkal, témákkal és értelmezésekkel találkozunk újra meg újra, könnyen kialakulhat az ismerősség érzése. Az ismerősség azonban nem bizonyíték. A mivagyunkon korábban írtunk arról, hogy a digitális környezetben a kritikus figyelmen kívül hagyás is fontos készség. Nem minden szembejövő állítás érdemel ugyanolyan figyelmet.
A mostani magyar eredmény ehhez hozzátesz még egy használható kérdést. Milyen információs közegből érkezik az, amit éppen igaznak, valószínűnek vagy magától értetődőnek érzek? Érdemes néha megnézni, mely oldalaktól kapjuk a híreink nagy részét, mely állítások jutnak el hozzánk több, egymástól valóban független forrásból, és melyek azok, amelyek ugyanazon közösségi körön belül ismétlődnek.
A környezetünk vizsgálata is a gondolkodás része
A félretájékoztatás problémáját könnyű egyéni hibává tenni; valaki figyelmetlen, tájékozatlan vagy egyszerűen rosszul ítél meg egy állítást. Ez a kutatás arra figyelmeztet, hogy az ember és az információs környezete együtt érdemel vizsgálatot.
A saját gondolkodásunk ellenőrzése ezért túlterjed azon, hogy igaz-e ez a mondat. Ugyanilyen fontos lehet felismerni, honnan került elénk, milyen közegben vált ismerőssé, és találkoznánk-e vele ugyanilyen gyakran akkor is, ha néhány más oldalt követnénk. A hírfolyam nem dönt helyettünk, de erősen befolyásolja, miből választunk.
