Az MI-versenyhez már nem elég sok chipet venni: adatközpontokat, energiaellátást és évekre előre lekötött számítási kapacitást is finanszírozni kell. A most terjedő garanciális konstrukciók megmutatják, hogyan kerül egyre nagyobb pénzügyi kockázat az MI-infrastruktúra mögé, miközben annak jelentős része nem hagyományos vállalati adósságként jelenik meg.
Állítsd be a mivagyunk.hu-t kedvenc forrásként a Google-benAmikor a chip már túl nagy falat a saját mérlegnek
A Financial Times szeptember 21-én közölt összesítése szerint a nagy technológiai vállalatok akár 300 milliárd dollárnyi, MI-adatközpontokhoz és chipekhez kapcsolódó finanszírozást támaszthatnak alá különféle garanciákkal. A konstrukciók lényege, hogy külső befektetők vagy finanszírozók adják a pénzt az infrastruktúrához, miközben a technológiai cég bizonyos feltételek teljesülésekor garanciát vállal az eszköz vagy a projekt jövőbeli értékének egy részére.
Ez elsőre könyvelési technikának hangzik, de valójában az MI-ipar egyik fontos változásáról árulkodik. A verseny már olyan tőkeigényes, hogy még a legnagyobb technológiai vállalatok sem feltétlenül akarják minden adatközpont teljes költségét közvetlenül a saját mérlegükre venni.
Mit jelent a maradványérték-garancia?
A maradványérték-garancia egyszerűen azt jelenti, hogy valaki vállalja, ha egy eszköz vagy projekt értéke egy későbbi időpontban egy meghatározott szint alá esik, bizonyos feltételek mellett megtéríti a különbség egy részét.
A Meta saját tőzsdei jelentése szerint egy adatközponti vállalkozásához körülbelül 28 milliárd dolláros ilyen garanciát adott. A vállalat azt is közölte, hogy jelenleg nem tartja valószínűnek a kifizetést, ezért erre még nem képzett kötelezettséget a mérlegében.
Az Nvidia ennél is nagyobb vállalást tett. A cég augusztusi jelentése szerint az SB Energy ohiói PORTS adatközponti projektjénél az OpenAI húszéves bérleti konstrukciójához kapcsolódó garanciák felső határa 105 milliárd dollár. A garancia fokozatosan lép életbe, ahogy az adatközpontok elkészülnek, és az Nvidia kitettsége az OpenAI bérleti fizetéseivel idővel csökken.
A Broadcom már külön finanszírozási platformot épített
A Broadcom júniusban az Apollo és a Blackstone részvételével indította el az AI XPV nevű konstrukcióját. Az első, 35 milliárd dolláros finanszírozási kör több mint egy gigawattnyi számítási infrastruktúrát céloz, elsősorban az Anthropic kapacitásbővítéséhez.
A Broadcom szeptemberi jelentése szerint a pénzügyi partnerek adják a finanszírozást, a vállalat pedig a technológiát, és ahol szükséges, maradványérték-garanciát is vállalhat. A modellből jól látszik, merre tart az iparág. A chipgyártó már nem csupán elad egy gyorsítót, hanem részt vesz annak a pénzügyi rendszernek a felépítésében is, amely lehetővé teszi a vevő számára, hogy egyáltalán megvegye és működtesse azt.
A mérlegen kívüli nem egyenlő a láthatatlannal
A mérlegen kívüli finanszírozás kifejezés könnyen azt a benyomást keltheti, hogy ezek a vállalások rejtve maradnak. A nagy amerikai tőzsdei cégek jelentéseiben azonban a garanciák és feltételes kötelezettségek szerepelnek. A különbség abban van, hogyan és mikor válnak tényleges mérlegtétellé.
Ez azért fontos, mert a névérték sem feltétlenül azonos a várható veszteséggel. Az Nvidia 105 milliárd dolláros plafonja például nem ma esedékes tartozás. A garanciák az egyes adatközpontok üzembe állásával lépnek életbe, és meghatározott eseményekhez kötődnek.
Ez nem bizonyítja, hogy MI-buborék van
A garanciák létezése önmagában nem bizonyítja, hogy az MI-beruházások rosszak vagy fenntarthatatlanok. A fontosabb kérdés az, mi történik, ha az MI-kapacitás iránti kereslet lassabban nő a vártnál. Vagy egy nagy bérlő pénzügyi helyzete romlik, esetleg néhány év alatt gyorsan veszít az értékéből a most telepített hardver. Ilyenkor derül ki, hogy az a kockázat, amely ma külön projekttársaságnál, lízingnél vagy garanciánál jelenik meg, végül kinél landol.
A mivagyunkon két hete már írtunk arról, hogy a Big Tech MI-befektetéseiből származó nyereségek és a vállalatok egymásban lévő érdekeltségei egyre nehezebbé teszik az iparág pénzügyi teljesítményének értelmezését. A mostani konstrukciók ugyanennek a történetnek egy másik oldalát mutatják. Az MI-boom értékeléséhez azt is látni kell, milyen kötelezettségeket vállalnak a cégek azért, hogy a következő évek infrastruktúrája egyáltalán felépüljön.
Magyarországról nézve mindez távolinak tűnhet, de ugyanennek a globális fizikai infrastruktúrának a szolgáltatásait használják a hazai vállalkozások és intézmények is. Ha a számítási kapacitás finanszírozása drágábbá vagy kockázatosabbá válik, annak hatása idővel megjelenhet az MI-szolgáltatások árazásában, a hardverpiacon és a vállalati bevezetések költségeiben is.
