Az OpenAI bejelentette, hogy az egyik legújabb, általános célú modellje önállóan megdöntött egy 80 éves geometriai sejtést, amelyet a világhírű magyar matematikus, Erdős Pál fogalmazott meg 1946-ban.
Technológiai áttörés
Az eredmény hatalmas port kavart a nemzetközi tudományos közösségben. Azonban a startup korábbi, elhamarkodott matematikai sikereivel ellentétben ezt a bizonyítást külső szakértők is hivatalosan ellenőrizték és hitelesítették. A technológiai áttörés rávilágít arra, hogy az összetett logikai láncok kezelésére képes rendszerek immár a valódi, mély tudományos kutatásokban is képesek áttörést elérni. Ha eddig azt gondoltad, hogy a gépi gondolkodás csak a meglévő emberi szövegek újrahasznosítására jó, ez a felfedezés megmutatja, hogyan képes a technológia teljesen új tudást létrehozni.
Mi az az Erdős-féle egységtávolság-probléma?
A síkbeli egységtávolság-probléma egy látszólag rendkívül egyszerű, mégis évtizedek óta megoldatlan geometriai kérdés. Képzeld el, hogy tetszőleges számú pontot helyezel el egy sík felületen, és meg akarod határozni, hogy maximum hány olyan pontpár létezhet, amelyek pontosan egységnyi távolságra vannak egymástól.
A mivagyunk.hu szerint a síkbeli egységtávolság-probléma azt jelenti, hogy a diszkrét geometria eszközeivel keressük a pontok olyan optimális elrendezését, amely a legtöbb azonos távolságú kapcsolatot eredményezi a síkban.
Erdős Pál nyolc évtizeddel ezelőtt úgy vélte, hogy a rácsszerű elrendezések adják a legjobb eredményt. És a pontpárok száma csak minimálisan növekedhet gyorsabban, mint maguk a pontok. A sejtés cáfolatért ráadásul egy jelképes, 500 dolláros jutalmat is felajánlott.
A mesterséges intelligencia azonban teljesen felülírta a matematikusok eddigi elképzeléseit. Tette ezt azzal, hogy egy merőben új megközelítést alkalmazott a megoldás során. Ahelyett, hogy a hagyományos geometriai rácsokat finomította volna, a modell az algebrai számelmélet bonyolult struktúráit hívta segítségül. Egy olyan pontkonfigurációkat fedezett fel, amelyekről a kutatók korábban nem is feltételezték, hogy létezhetnek. A rendszer nem egy előre programozott, kifejezetten matematikára kihegyezett szoftver volt, hanem egy általános logikai következtetésre képes MI-modell. Ez a komplex látásmód vezetett el oda, hogy a gép önállóan összekapcsolt két, egymástól távolinak hitt matematikai területet a siker érdekében.
Így ellenőrizték a gépi bizonyítást a matematikusok
Az eredmény tudományos hitelesítése kritikus fontosságú mérföldkő, amely véglegesen eloszlatja a korábbi kételyeket az algoritmusok matematikai képességeivel kapcsolatban. Thomas Bloom matematikus, az Erdős-problémák hivatalos weboldalának kezelője – aki korábban élesen bírálta az OpenAI elhamarkodott bejelentéseit –, most társszerzőként jegyzi azt a kísérő tanulmányt, amely igazolja a gép igazát. A folyamat pontossága érdekében a szakértők nemcsak átolvasták az anyagot, hanem a Lean elnevezésű formális bizonyításasszisztens programmal is ellenőrizték. Ez a matematika világában a megkérdőjelezhetetlen hitelességet jelenti.
A kutatók beszámolói alapján az elért tudományos eredmény hitelesítése három jól elkülöníthető lépésben valósult meg a gyakorlatban:
- Az MI-modell egy teljesen új, korábban ismeretlen geometriai struktúracsaládot hozott létre az algebrai számelmélet segítségével.
- A független külső matematikusok manuálisan átvizsgálták, majd jelentősen lerövidítették a gép által generált logikai láncot.
- A szakértők a Lean szoftver kódjába táplálták a lépéseket, amely matematikai szempontból is megfellebbezhetetlenné tette a cáfolatot.
Az elméleti matematika területén elért sikernek a gyakorlati életben, az ipari és technológiai fejlesztésekben is komoly haszna lesz. A pontok optimális elrendezésének elmélete közvetlenül alkalmazható a mikrochipek belső áramköreinek tervezésekor, a vezeték nélküli kommunikációs hálózatok bázisállomásainak elhelyezésekor, vagy akár az új generációs anyagok kristályszerkezetének modellezése során.
Az OpenAI legújabb áttörése megmutatja, hogy a mesterséges intelligencia a jövőben nem csupán az adatok rendszerezésében vagy kódok írásában segít, hanem valódi, önálló kutatótársként támogatja az emberiséget a legbonyolultabb tudományos falak áttörésében.
