Sétálsz Budapesten, és valami furcsán ismerős. A pékség előtt hatalmas, túlságosan tökéletes croissant mosolyog. Két sarokkal arrébb a szolárium kirakatán ugyanaz a fényes, lekerekített vizuális világ fogad, majd egy gyorsétterem menüjén ismét előkerülnek a harsány színek, a steril kompozíció és az a nehezen meghatározható „MI-s” csillogás.
A vállalkozások különböznek. A képeik egyre kevésbé.
A generatív MI olcsóvá és elképesztően gyorssá tette a vizuális tartalomgyártást. Ennek van egy kevésbé látványos ára is, amikor mindenki ugyanazokat az eszközöket használja hasonló utasításokkal, a város vizuális környezete elkezd összemosódni.
Az MI-slop lejött a képernyőről
A 444 augusztusban egész budapesti jelenséget dokumentált. Zöldségeseknél, kávézóknál, pékségeknél, kisboltoknál és büféknél jelentek meg egymásra feltűnően hasonlító, generált plakátok, menük és üzletdekorációk. A lap találóan „KKV-slopnak” nevezte el őket.
Az AI-slop kifejezést eredetileg az internetet elárasztó, gyorsan és minimális emberi munkával előállított generált tartalomra használták. Most ugyanez a vizuális nyelv fizikai formát kapott. Kinyomtatjuk, fóliára tesszük, világító táblára rakjuk, majd hónapokig vagy évekig ott marad az utcán.
Ettől érdekesebb a jelenség, mint egy újabb rosszul sikerült Facebook-poszt.
A digitális feedet továbbgörgetjük. Egy üzletfront mellett naponta ezrek mennek el.
Miért kezd minden ugyanúgy kinézni?
A képgenerátorok elvileg szinte végtelen vizuális lehetőséget kínálnak. A gyakorlatban az átlagos használat ennek csak nagyon kis szeletét járja be.
Egy 2025-ben publikált marketingkutatás már arra figyelmeztetett, hogy a generatív rendszerek reklámvizuáljai között visszatérő hasonlóságok jelennek meg. A kutatók például ugyanazokat a növényeket vagy autós környezeteket látták különböző generálásokban, és felvetették a reklámok hosszú távú vizuális homogenizálódásának kockázatát.
Egy augusztus végén megjelent metaanalízis 19 korábbi kutatást vizsgálva szintén kismértékű, de statisztikailag kimutatható homogenizációs hatást talált az ember–MI közös kreatív munkában.
Ehhez jön az emberi tényező. A kisvállalkozó általában nem art directorként ül le a ChatGPT vagy egy képgenerátor elé. Kell egy kép a hamburgerhez. Egy plakát az akcióhoz. Valami modern a kirakatra.
Az első elfogadható generálás pedig már megy is a nyomdába.
A vállalkozás közben saját magát radírozza ki
Itt kezd gazdaságilag is furcsává válni a történet.
Egy üzlet vizuális kommunikációjának egyik feladata, hogy felismerhetővé tegye az adott helyet. Egy családi pékségnek lehet saját története, környéke, közönsége, humora és karaktere. Ha mindezt lecseréli ugyanarra a vizuális receptre, amelyet a konkurens pékség és a szomszédos gyrosos is használ, éppen azt adja fel, amiért reklámot készít. A megkülönböztethetőséget.
Erre már üzleti adat is utal. A Columbia Business School friss kutatása több mint 16 milliárd reklámmegjelenést vizsgált. Az MI-generált képeket használó hirdetések tudtak jobban teljesíteni, de ez az előny eltűnt, amikor a fogyasztók számára a kép felismerhetően MI-snek tűnt.
Vagyis a technológia önmagában nem probléma. A generikus eredmény az.
A képgenerátor nem művészeti vezető
Ezt a mivagyunknál különösen nehéz lenne kívülről kritizálnunk, mert mi magunk is használunk generatív MI-t vizuális munkára.
És pontosan ezért ismerjük a problémát.
Egy képgenerátor első válasza meglepően gyakran választja ugyanazokat a biztonságos megoldásokat. Túl szép fények. Túl szabályos kompozíció. Ismerős színvilág. Az a jellegzetes, simára polírozott látvány, amely néhány éve még újdonságnak számított, ma már sokszor olcsó hatást kelt.
Ebből jó kép akkor lesz, ha valaki döntéseket hoz. Mit akar mondani, milyen helyhez készül, milyen vizuális kultúrából merít, és mi az, amit kifejezetten el akar kerülni.
A generatív MI óriási lehetőséget adott olyan kisvállalkozások kezébe is, amelyek korábban nem engedhettek meg maguknak komoly vizuális produkciót. Kár lenne ezt arra használni, hogy végül mindenki ugyanúgy nézzen ki.
A feed esztétikája közben már ott van a falakon, kirakatokon és étlapokon. Ha ez így folytatódik, az MI-slop legnagyobb hatása talán nem az lesz, hogy sok ronda kép készül.
Hanem hogy lassan elfelejtjük, milyen volt, amikor egy helynek saját arca volt.
