Egy gyerek egészen más jelentést adhat egy MI-eszköznek, mint amit a fejlesztő, a szülő vagy a pedagógus elképzelt. Az AIéjszakájához kapcsolódó interjúnkban Piróth István kulturális antropológussal arról beszélgetünk, hogyan érthetjük meg a gyerekek és a mesterséges intelligencia kapcsolatát a saját élményeiken keresztül.
Állítsd be a mivagyunk.hu-t kedvenc forrásként a Google-benPiróth István és a gyermeki nézőpont
Piróth István kulturális antropológus és K+F szakértő, a ChildTechLab HUN OkosÓvoda K+F Alprogram és a ChildTechLab GLOBAL szakmai kezdeményezés alapítója. Kutatási és szakmai érdeklődésének középpontjában a gyermekek és a digitális technológia kapcsolata, valamint a mesterséges intelligencia kisgyermekkori és óvodai megjelenése áll. Jelenleg a ChildTech Anthropology elméleti és kutatási keretrendszerén dolgozik, amely a gyermek saját tapasztalataira, cselekvőképességére és a digitális technológiának tulajdonított jelentésekre is figyelmet fordít.
(Piróth István a beszélgetést megelőző egyeztetésben jelezte, hogy a ChildTech Anthropology esetében jelenleg az elméleti keret kialakításán dolgozik, lezárt saját empirikus kutatással még nem rendelkezik. Az alábbi válaszok a megközelítését és szakmai álláspontját mutatják be. – a szerk.)
A tervezett funkció és a gyerek élménye
mivagyunk.hu: A ChildTech Anthropology a gyerekek saját nézőpontjából is vizsgálja a technológiával való kapcsolatukat. Mit érthetünk meg másként a gyerekek MI-használatából, ha arra is figyelünk, milyen jelentést adnak ők ezeknek az eszközöknek?
Piróth István: Abban az esetben, ha csak azt vizsgáljuk, mire képes egy MI-eszköz, vagy milyen hatással lehet a gyermekre, akkor elsősorban felnőtt nézőpontból közelítünk hozzá. A ChildTech Anthropology ezekhez egy másik kérdést is hozzátesz: mit jelent maga a digitális technológia a gyermek számára?
Egy gyermek nem feltétlenül ugyanazt látja egy MI-eszközben, amit annak a fejlesztője, a szülő vagy a pedagógus. Egy beszélgető digitális eszköz lehet számára egyszerű tárgy, játék, információforrás, történetmesélő vagy valami egészen más. Ezt nem célszerű előre eldöntenünk a gyermek helyett. Inkább azt érdemes megfigyelnünk és megkérdeznünk, hogyan használja, hogyan beszél róla, és milyen szerepet tulajdonít annak.
Ez azért fontos, mert a tervezett funkció nem feltétlenül azonos a tényleges használattal. A tényleges használat pedig nem feltétlenül azonos azzal a jelentéssel, amelyet a gyermek az eszközhöz kapcsol. Ha ezt a gyermeki nézőpontot is megpróbáljuk megérteni, pontosabb képet kaphatunk arról, hogyan válik az MI a gyermek mindennapi társas és kulturális világának részévé.
Magabiztos válasz, bizonytalan igazság
mivagyunk.hu: Egy gyerek egy MI-asszisztenst tanítónak, játszótársnak vagy akár bizalmasnak is tekinthet. Hogyan alakíthatja ez a bizalomról és a tekintélyről alkotott képét, különösen akkor, ha az eszköz magabiztosan válaszol, de téved?
Piróth István: Először is óvatos lennék azzal, hogy felnőttként előre meghatározzuk, hogy a gyermek tanítónak, játszótársnak vagy bizalmasának tekinti-e az MI-asszisztenst. A ChildTech Anthropology szempontjából éppen az a tanulságos megközelítés, hogy a gyermek egyáltalán milyen kapcsolatként értelmezi ezt a helyzetet.
Ha azonban egy digitális eszköz beszélget a gyermekkel, kérdésekre válaszol, történeteket mond és látszólag következetesen reagál rá, akkor fontossá válik annak megértése, milyen bizalmat és tekintélyt tulajdonít annak a gyermek. Különösen azért, mert az MI nyelvi magabiztossága még korántsem jelenti azt, hogy a válasz helyes is.
Ezért szerintem nem elegendő azt megtanítanunk a gyermeknek, hogyan használjon egy MI-eszközt. Fokozatosan azt is meg kell tanulnia, hogy egy meggyőzően megfogalmazott válasz még nem feltétlenül igaz válasz. Ebben fontos szerepe van a szülőnek és a pedagógusnak. A gyermekkel együtt érdemes megvizsgálnunk, mennyire megbízható egy válasz, honnan származhat az információ, és mi történik akkor, ha az MI téved. Így a bizalom kérdése is a konkrét tapasztalatok közös értelmezésének részévé válhat.
Beszélgetés a gyerek MI-élményeiről
mivagyunk.hu: Hogyan beszélgethet egy szülő vagy pedagógus a gyerekkel az MI-vel szerzett élményeiről úgy, hogy megértse, mit gondol és érez a gyerek? Milyen kérdések segíthetnek ebben?
Piróth István: Szerintem az első lépés az, hogy ne kikérdezzük vagy értékeljük a gyermeket. Hanem kíváncsiak legyünk arra, hogyan élte meg a helyzetet. Ahelyett például, hogy rögtön azt kérdeznénk: „Jót mondott az MI?”, megkérdezhetjük: „Mit csináltatok?”, „Mit mondott neked?” „Te mit mondtál neki?”, „Volt valami, amin meglepődtél?”, „Szerinted honnan tudta ezt?”, „Volt olyan, amiben nem hittél neki?”, „Mit kérdeznél tőle legközelebb?”
Ezekkel a kérdésekkel arra vagyunk kíváncsiak, hogyan élte meg a gyermek az MI-vel való találkozást. Mit tartott fontosnak benne, és milyen jelentést adott a történteknek
A gyermek digitális tapasztalatait szerintem ezért érdemes ugyanúgy beszélgetés tárgyává tenni, mint más élményeit. Ha elmeséli, mi történt vele a játszótéren, egy mesében vagy egy játék során, meghallgatjuk és kérdezünk. Ugyanezt megtehetjük azzal is, ami a digitális környezetben történt vele. Így a felnőtt nem kívülről próbálja megmondani, mit jelentett az élmény, hanem segít a gyermeknek annak közös értelmezésében.
A gyerek véleménye és a felnőtt felelőssége
mivagyunk.hu: A gyerekeknek szánt MI-eszközök működéséről és használatáról többnyire felnőttek döntenek. Hogyan lehetne a gyerekek tapasztalatait és szempontjait is bevonni ezekbe a döntésekbe úgy, hogy a felnőttek továbbra is vállalják a felelősséget a védelmükért?
Piróth István: A gyermek tapasztalatainak és szempontjainak bevonása mellett a döntések felelőssége továbbra is a felnőtteké. A gyermek véleménye fontos része lehet a döntési folyamatnak, miközben a biztonságáról és a védelméről a szülőnek, a pedagógusnak és az érintett intézményeknek kell gondoskodniuk
A szülőnek, a pedagógusnak, az intézménynek és a fejlesztőnek továbbra is felelősséget kell vállalnia többek között a gyermek biztonságáért, az adatainak védelméért és azért, hogy milyen digitális technológiával találkozhat. De ezekhez a döntésekhez fontos információ lehet az is, hogyan tapasztalja meg maga a gyermek az adott digitális technológiát.
Ehhez nem feltétlenül formális „véleményezésre” van szükség. Megfigyelhetjük, hogyan használ egy digitális eszközt, meghallgathatjuk, mit mesél róla, megkérdezhetjük, mit szeret vagy nem szeret benne, mi zavarja, min változtatna. A gyermek rajzban, játékban vagy történetben is kifejezheti a tapasztalatait.
Így a gyermek nem válik felelőssé olyan döntésekért, amelyek a felnőttekre tartoznak, de nem is marad pusztán a néma címzettje annak a digitális technológiai környezetnek, amelyet a felnőttek létrehoznak számára.
Az ötödik kérdés
mivagyunk.hu: Mi az az egy kérdés, amit szerinted mindenkinek fel kellene tennie magának az MI korában?
Piróth István: Mely döntéseimet hozom még én és melyekben dönt már velem együtt valamilyen algoritmus?
Azért tartom ezt fontos kérdésnek, mert az MI terjedésével fokozatosan átalakul az a környezet is, amelyben információhoz jutunk, választunk, véleményt formálunk és értelmezzük a világot. Érdemes ezért időről időre végiggondolnunk, milyen szerepet adunk ezeknek a rendszereknek a saját döntéseinkben, és mennyire vagyunk tudatában annak, hogy közben maguk is alakíthatják a döntési helyzeteinket.
Az interjú az AIéjszakája 2026-hoz kapcsolódó sorozatunk része. A rendezvényt november 27-én Veszprémben tartják; a mivagyunk.hu az esemény médiapartnere. További beszélgetéseinket és kapcsolódó cikkeinket a gyűjtőoldalon találod.
