A TIDAL új szabályt vezet be a teljes egészében mesterséges intelligenciával készült zenékre. Az ilyen számokat jelölni fogja az alkalmazásban, és nem fizet utánuk jogdíjat. A döntés fontos határhúzás, a streamingplatformoknak most már el kell dönteniük, hogyan kezelik az emberi alkotást utánzó, tömegesen gyártott MI-tartalmakat.
Állítsd be a mivagyunk.hu-t kedvenc forrásként a Google-benMi az a TIDAL, és miért számít a döntése?
A TIDAL egy zenei streamingplatform, vagyis a Spotifyhoz, az Apple Musichoz vagy a Deezerhez hasonló szolgáltatás. Régóta azzal különbözteti meg magát, hogy hangsúlyosan beszél a hangminőségről, az előadók támogatásáról és a zenei alkotók jobb megbecsüléséről.
Most ehhez kapcsolódik az új MI-politika is. A TIDAL nem tiltja ki a mesterséges intelligenciával készült zenéket. Azt mondja, hogy az MI-eszközök részei lehetnek az alkotásnak, de a teljes egészében MI-generált zenéket külön kell kezelni.
A platform szerint az ilyen számok mellett a hallgatók MI-jelölést látnak majd. A TIDAL azokat a zenéket is eltávolíthatja, amelyek ismert előadókat utánoznak, megtévesztik a hallgatókat, vagy csaláshoz kapcsolódnak.
Miért nem fizet jogdíjat a teljesen MI-generált zenékre?
A TIDAL álláspontja szerint a jogdíjnak azokhoz az alkotásokhoz kell mennie, amelyeket emberek írnak, adnak elő és hoznak létre. Ez nem azt jelenti, hogy egy zenész nem használhat MI-eszközt. A hangsúly a teljesen gépi előállításon van.
A különbség fontos. Más helyzet, amikor egy zenész MI-t használ ötletelésre, hangszerelési kísérletekre vagy hangzáskeresésre. És más helyzet, amikor valaki tömegesen gyárt számokat egy generátorral, feltölti őket streamingplatformokra, majd jogdíjbevételt próbál szerezni belőlük.
A TIDAL döntése erre a második esetre reagál. A platform nem akarja, hogy a jogdíjrendszerből pénz áramoljon olyan projektekhez, amelyek mögött nincs valódi emberi előadói vagy szerzői munka.
Miért lett sürgős ez a zeneiparban?
Az MI-generált zene mennyisége gyorsan nő. A Deezer áprilisi adatai szerint naponta közel 75 ezer teljes egészében MI-generált szám érkezik hozzájuk, ami az új feltöltések jelentős részét adja. Ez már nem néhány kísérletező felhasználó ügye.
A streamingrendszerek jogdíjmodellje érzékeny erre. Ha valaki olcsón, nagy mennyiségben tud zenét gyártani, majd botokkal vagy manipulációval felpörgeti a lejátszásokat, pénzt vehet ki abból a rendszerből, amelynek eredetileg emberi előadókat kellene fizetnie.
A Spotify is jelezte korábban, hogy több tízmillió spamgyanús számot távolított el. Ez jól mutatja, hogy a probléma nem pusztán művészeti vita. Üzleti és csalásmegelőzési kérdés is.
Hol van a kényes határ?
A legnehezebb rész az, hogy nem minden MI-használat egyforma. Ma már egy zenész használhat MI-t hangjavításra, demókészítésre, ötletelésre, keverési javaslatokra vagy borítóképhez. Ettől még a munka lehet emberi alkotás.
A valódi konfliktus ott kezdődik, amikor a zene teljesen gépi termékké válik, miközben ugyanabban a jogdíjrendszerben versenyez az emberi alkotókkal. A hallgató sokszor nem tudja, mit hall. Az előadó pedig azt érzi, hogy ugyanazon a polcon kell versenyeznie végtelen mennyiségű, olcsón előállított tartalommal.
A jelölés ezért hasznos lépés. Nem old meg mindent, de legalább láthatóvá teszi, ha egy szám teljes egészében MI-vel készült. A hallgató így tudatosabban dönthet.
Mit jelent ez az alkotóknak?
Az alkotóknak ez egyszerre védelem és figyelmeztetés. Védelem, mert a platform próbálja megakadályozni, hogy tömeges MI-tartalom vigye el a jogdíjakat. Figyelmeztetés, mert az MI használata körül egyre fontosabb lesz az átláthatóság.
A jövőben a zenészeknek, kiadóknak és terjesztőknek pontosabban kell majd jelezniük, milyen szerepe volt a mesterséges intelligenciának az alkotásban. Nem elég feltölteni egy számot. Tudni kell majd, emberi előadásról, MI-vel támogatott munkáról vagy teljesen generált tartalomról van-e szó.
Ez a hallgatóknak is új helyzet. A zene eddig bizalmi tér volt. Amikor meghallottunk egy hangot, feltételeztük, hogy mögötte ember van. Az MI-korszakban ezt a feltételezést egyre gyakrabban ellenőrizni kell.
A TIDAL lépése túlmutat a zenén
A TIDAL döntése nem pusztán zeneipari belső ügy. Ugyanazt a problémát látjuk szövegeknél, képeknél, videóknál és híroldalaknál is. A digitális platformok tele vannak olyan tartalmakkal, amelyeket olcsón, gyorsan és nagy mennyiségben lehet előállítani.
A kérdés az, hogyan védjük meg az emberi munkát úgy, hogy közben ne tiltsuk el az alkotókat az új eszközöktől. A TIDAL most erre ad egy keményebb választ. Az MI használható, de a teljesen gépi zene nem kapja meg ugyanazt a pénzügyi elismerést, mint az emberi alkotás.
Ez valószínűleg nem az utolsó ilyen döntés lesz. A streamingplatformoknak választaniuk kell, hogy egyszerű tartalomraktárak akarnak lenni, vagy olyan helyek, ahol számít, ki és hogyan hozta létre azt, amit hallgatunk.



