Egy reklámfilm képe szakmai szemmel is hibátlannak tűnt, mégis csak az ügyfél vette észre, hogy a mesterséges intelligencia megváltoztatta a termék csomagolását. Marinov Gábort, a Moonrock Animation Studio társalapítóját, ügyvezetőjét és kreatív producerét arról kérdeztük, hogyan őrizhető meg az alkotói kontroll, és milyen tudásra van szükség ahhoz, hogy a látványos képekből érthető történet szülessen.
Állítsd be a mivagyunk.hu-t kedvenc forrásként a Google-benAmikor a gyakorlott szakmai szem is átsiklik a hibán
Marinov Gábor 1991 óta foglalkozik számítógépes animációval és vizuális effektekkel. A Digic Pictures első VFX-supervisoraként, majd kreatív producereként a stúdió felépítésében is részt vett; filmes munkái között a Terminátor 3 vizuális effektjei is szerepelnek. Tíz évig tanított látványtervezést a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, ma pedig a Magyar Gépmesék közösség társalapítójaként és szervezőjeként segíti a szakmai tapasztalatcserét. Az AIéjszakája filmes kerekasztalának résztvevőjeként az új eszközök mellé több évtizednyi alkotói tapasztalatot hoz.

mivagyunk.hu: 1991 óta dolgozol számítógépes animációval és vizuális effektekkel, így több technológiai fordulatot is végigkísértél. A generatív MI megjelenésével mi változott meg leginkább abban, ahogyan egy filmről gondolkodsz? Volt olyan tapasztalatod, amely miatt egy korábbi szakmai meggyőződésedet is felül kellett vizsgálnod?
Marinov Gábor: 1991 óta dolgozom számítógépes animációval és vizuális effektekkel, és ezalatt többször átalakult, hogyan készítünk mozgóképet. A generatív MI most már a munkafolyamat egészét és az alkotói szerepeket is alakítja. Egyre összetettebb feladatokat lehet rábízni, ezért újra végig kell gondolnunk, milyen döntéseket akarunk személyesen meghozni, és mekkora önállóságot adunk a rendszernek.
Ezt egy négylépcsős folyamatként szoktam leírni, amelyet „A mozgóképes MI-forradalom négy lépésének” nevezek. Először MI-eszközöket használunk egyes részfeladatokra, majd ezekből összekapcsolt munkafolyamatokat építünk. Később teljes filmkészítési folyamatokat szervezünk köréjük, végül pedig eljuthatunk a nézőre is reagáló, interaktív világokig. Az általam alapított Moonrock animációs stúdióban fejlesztett „Untitled AI Filmmaking System” nevű rendszerrel a harmadik lépést vizsgáljuk a gyakorlatban. Ezzel készítettük a THE SPIRAL című, MI-alapú rövidfilmünket.
Közben az ízlésünk is próbára kerül. Egy generált megoldás eltérhet attól, amit elképzeltünk, és ettől még lehet érdekes vagy használható. El kell tudnunk dönteni, mikor érdemes továbbgondolni egy ilyen lehetőséget, és mikor visz el a történettől. Ehhez világosan kell látnunk, mi a fontos az adott jelenetben.
A hihető kép még nem feltétlenül pontos
Sokáig dolgoztam VFX-supervisorként; ennek a munkának fontos része a vizuális effektek hibáinak felismerése és a javításuk irányítása. A generatív MI azonban olyan eltéréseket is létrehoz, amelyek első pillantásra teljesen hihetőnek tűnnek, és akár a gyakorlott szakmai szem is átsiklik felettük.
Egy reklámfilmes munkánknál például csak az ügyfél termékért felelős munkatársa vette észre, hogy az MI apró részleteket változtatott meg a termék csomagolásán. Négy-öt emberen átcsúszott a hiba. A kép vizuálisan teljesen rendben volt, a csomagolás mégsem pontosan úgy nézett ki, ahogyan kellett volna. Én sem vettem észre.
Számomra ebből az a tanulság, hogy a vizuális minőség ellenőrzése mellett a konkrét tartalmi részleteket is célzottan vizsgálnunk kell. Egy meggyőző képben is lehet olyan eltérés, amely a felhasználás szempontjából döntő.
Egy kameraállás a jelenet értelmét is megváltoztathatja
mivagyunk.hu: A Moonrock THE SPIRAL című rövidfilmjénél saját MI-filmkészítő rendszert használtok, amelyben az alkotó menet közben is belenyúlhat például a térbeli elrendezésbe vagy a kamerabeállításba. Egy konkrét jeleneten keresztül hogyan mutatnád meg, mit jelent az alkotói kontroll egy ilyen munkafolyamatban? Mikor kell felülbírálnod az MI látványosnak tűnő megoldását ahhoz, hogy a jelenet azt mesélje el, amit szeretnél?
Marinov Gábor: A rendszerünk egy filmes által megírt rendezői dokumentumból indul ki, amelynek elkészítéséhez igény szerint MI-segítség is használható. Ebből a rendszer a meghatározott keretek között önállóan dolgozhat tovább, és a végén egy jelenetsort vagy filmet ad vissza. A folyamat során a filmet szekvenciákra, jelenetekre és beállításokra bontja, meghatározza a kamera helyzetét és a színészi játék részleteit. Olyan feladatokat is elvégez, amelyeken hagyományosan egy filmes stáb különböző szakemberei dolgoznak.
Az alkotó bármelyik ponton átveheti a munkát, közvetlenül szerkesztheti az anyagot, majd visszaadhatja a feladatot. A rendszer a módosított állapotból folytatja a munkát.
Ez azért fontos, mert egy filmben a beállítások egymáshoz való viszonya is jelentést hordoz. Számít, honnan látjuk a szereplőt, mire néz, mikor vesz észre valamit, és ebből mennyit tud már a néző. Egy térbeli vagy kamerával kapcsolatos módosítás így dramaturgiai döntés is lehet.
Példaként említhetem azt a jelenetet, amelyben a fiatal animátor bátortalanul „átveszi” a kézzel rajzolt spirált. A rendszer a karakterleírások alapján nagyon jól megtervezte a mozdulatait, érzékeltetve a bizonytalanságát. Itt csak a kameraállásokon változtattam egy kicsit, hogy még erősebb legyen a drámai hatás.
Egy látványos megoldást akkor kell felülbírálnom, ha megváltoztatja a jelenet értelmét, rossz helyre vezeti a figyelmet, vagy túl korán árul el valamit. Az alkotói kontroll számomra azt jelenti, hogy az elképzelésünk a teljes folyamaton végigvihető, és egy adott döntéshez később is vissza tudunk nyúlni.
A nyitójelenet és a munkafolyamat bemutatója a THE SPIRAL – Inside Moonrock’s AI Filmmaking System oldalon nézhető meg.
Ugyanaz a szoba félelmet és megkönnyebbülést is jelenthet
mivagyunk.hu: Tíz évig tanítottál látványtervezést, ma pedig a Magyar Gépmesék közösségében is segíted a szakmai tapasztalatcserét. Ha most kezdene nálad tanulni valaki, aki MI-vel már látványos képsorokat készít, milyen feladattal derítenéd ki, hogy filmesként is tud-e gondolkodni? Mit kellene megtanulnia ahhoz, hogy a saját elképzeléseit következetesen végig tudja vinni?
Marinov Gábor: Egy rövid, néhány beállításból álló jelenetet adnék fel. Valaki belép egy szobába, és rájön, hogy előtte járt ott valaki. Ezt kellene érthetően elmesélni, magyarázó narráció nélkül. Utána ugyanebből a helyzetből kérnék egy második változatot, amelyben a felismerés más érzelmet vált ki, például félelem helyett megkönnyebbülést.
Ebből sok minden kiderülne. Mit mutat meg először? Mikor mutatja a szereplő reakcióját? Miből értjük meg, mi történt? Hogyan változtatja meg a jelentést egy másik képkivágás vagy a vágás időzítése? Arra is megkérném a tanulót, hogy magyarázza el a döntéseit, majd egy konkrét visszajelzés alapján dolgozza át a jelenetet.
A következetes alkotáshoz szükség van dramaturgiai, kompozíciós, térbeli és vágási ismeretekre, valamint megfigyelőképességre. Az MI használatánál ehhez hozzáadódik a feladat pontos megfogalmazása és az eredmények értékelése.
Fel kell ismerni, mi működik, miért működik, és hogyan lehet kijavítani azt, ami félrement.
Az általunk szervezett Magyar Gépmesék közösségében is értékesnek tartom, amikor valaki megmutatja a próbálkozásokat, az elakadásokat és a javításokat. Ezekből a döntésekből nagyon sokat lehet tanulni.
Mit állítunk a nézőnek arról, amit lát?
mivagyunk.hu: A filmes látványteremtés régóta képes megmutatni olyasmit, ami a kamera előtt sosem történt meg. Az MI ezt sokkal több ember számára teszi elérhetővé. Szerinted milyen tájékoztatással tartozik ma egy alkotó a nézőnek a képek eredetéről, különösen akkor, ha valós embereket vagy történelmi eseményeket ábrázol? Hol húzod meg a saját szakmai határaidat?
Marinov Gábor: Szerintem abból érdemes kiindulni, hogy mit állítunk a nézőnek a látottak valóságtartalmáról. Egy játékfilm, egy történelmi rekonstrukció és egy dokumentumként bemutatott felvétel más elvárásokat teremt.
Egy fikciós filmnél a gyártási módszerekről szóló tájékoztatásnak lehet helye a stáblistában és a filmet bemutató anyagokban. Ha viszont egy kép archív felvételnek vagy egy megtörtént esemény bizonyítékának tűnhet, akkor közvetlenül a bemutatásakor kell egyértelművé tenni, hogy rekonstrukcióról vagy generált tartalomról van szó.
Valós emberek ábrázolásánál különösen fontos, hogy milyen helyzetet, mondatot vagy cselekedetet tulajdonítunk nekik. A saját határomat a megtévesztésnél húzom meg. Amikor az ábrázolás arra épít, hogy a néző valós felvételként fogadjon el egy kitalált eseményt. Az alkotói felelősséghez hozzátartozik az is, hogyan értelmezhető az elkészült kép abban a környezetben, ahol megmutatjuk.
Mire használjuk az új képességeinket?
mivagyunk.hu: Mi az az egy kérdés, amit szerinted mindenkinek fel kellene tennie magának az MI korában?
Marinov Gábor: „Mire szeretném használni azt, amire most képessé válok?”
Egyre több olyan dolgot tudunk megvalósítani, amelyhez korábban nagy csapatra, sok pénzre vagy hosszú technikai felkészülésre volt szükség. Ez személyes kérdést is felvet – mi az, amit én szeretnék elmondani, létrehozni, megérteni vagy megoldani? Érdemes időt szánni rá, hogy legyen saját válaszunk erre, miközben folyamatosan bővülnek a lehetőségeink.
Az interjú a mivagyunk.hu AIéjszakája 2026-hoz kapcsolódó interjúsorozatának része. A magazin a november 27-i veszprémi rendezvény médiapartnere; az előadókat és résztvevőket öt kérdésen keresztül mutatjuk be, az ötödik mindenkinél ugyanaz. Marinov Gábor az „AI Cinematic Generalist: filmkészítés AI-jal” kerekasztal résztvevője; az aktuális részletek a hivatalos programban találhatók.




